Tudni akarod, hogyan töltöm az időm?
Az előkertben sétálok, gyomlálást
színlelve. Tudd, sosem gyomlálok, térdelve, lóherék
csomóit a virágágyásból kitépve: valójában
bátorságot keresek, némi bizonyosságot, hogy
megváltozik az életem, habár
ez örökké tart, megvizsgálni
minden lóherét, van-e szimbolikus
levél, és a nyár lassan véget ér, már
sárgulnak a levelek, mindig a beteg fák
az elsők, a haldoklás
ragyogó sárgába fordul, még pár sötét madár zengi
záródalát. Akarod látni a kezeim?
Olyan üresek, akár a legelején.
Vagy mindig is az volt a lényeg,
hogy jel nélkül folytassuk?

Enesey Diána fordítása