Villányi G. András összes bejegyzése

ELTE angol szakon végzett 1984-ben. Majd Japánban Szaigjót egy 12. századi buddhista szerzetes-költőt tanulmányozta a Kóbe Egyetemen, ahol MA-t szerzett. Verset és prózát ír. Fordít japánból, de angolból is. Saját válogatású és fordítású kötete „Zilált hajam és szomorú játékok”, 2003-ban jelent meg a General Pressnél. A papagáj meséi c. „mesekönyve” 2011-ben a júniusi könyvhétre jelent meg a Fapadoskönyv gondozásában. „Tükröződések” c. verseskötete (Scolar Kiadó 2011, amelyben Szaigjó vakáiból és saját költeményeiből, prózáiból alkotott kollázst. 2005-től szervezi a FIN (Független Irodalmi Napok) kamara-versfesztivált, amely évente egy alkalommal kerül megrendezésre. 2011-től a Szépírók Társaságának tagja. Verseit eddig az Ezredvég, ÉS, Hévíz, Műhely, Napút, Új Forrás, Pannon Tükör stb. közölték.

Boglárkák

Anyádnak virágszálat
szerelmednek csokrot
maradjon holtaknak is virágból.

De a parkban tegnap
baljós neve „Prospect”[1]
füvet nyírtak s a traktor
könnyed fordulattal a sarkon
a kertnyi boglárkát letarolta

naponta látogattam e szögletet
lepkék közt egy ember
csodáltam a virágszín napot
szemtől szívig labdázó
boldogan ingó fejecskéket
s kislányos lebbenésük a széllel
sugdostunk egymásnak
igazán kedvesem lettek
éreztem létükkel szeretnek.

Láttam a gép nemcsak nyírja de
precízen bedarálja őket
nem hagyott egyetlen szárat
arcukból keveset.
Kérdem „Távlataink” gondnokságát
lánctalpon a földkerekség felett törtető
homo sapienst a „bölcset”
mi jut sírjára a tenger boglárkának
emberfejek vagy lábak?

Ha a virágot mind lekaszáltad.


[1] Prospect (ang.): „Távlat” (?) „Kilátás”(?) Lehetőség (?) Látvány (?)