∞ Grappo Grünberg: Det lyser en stjärna
(Fröjd & frid kring jul, 2013)

A vizes zoknik megtették a fürdőszoba és a háló közötti El Caminót. Tudtam, hogy most, hogy neki ez csak egy pillanat. A víz, az persze nem szárad fel egyből, az megvárja a Napot. Visszafekszik az ágyba a vizes talpával. A zokniját levette, a csempére dobta a nappaliban, a lábnyomok mellé. Hogy ők voltak. Én meg elhiszem. Nem merek kikelni az ágyból, túl messze a fürdőszoba. És víz van a padlón. Ezek szerint. Hogy ő vagy én volt-e, vagy a zokni tehet erről is, namindegy, nem érdekes. Szuszog. Nem vette észre, hogy észrevettem, hogy kiment. Már felhőkön jár, ott fent más a levegő. A hátát fordítja felém, nézem a haját, a vállát. Aztán megmoccan, megcsúszott egy kövön a vizes talpával. Reggel mindig arról beszél, mennyire szúrós kövek is vannak. Cipőben kellene aludni, mondom, de ő attól fél, akkor mindig hegyet mászna. Fél a lefelé zuhanástól. Kérdezném, hogy miért, milyen zuhanás van még, de akkor már ásít, és fordul egyet, nyújtózkodik, elernyed. Aztán folytatja. Hogy ő milyen fodrozódó hullámokat látott. Hogy a hajó ment, és akkor. Értem, mondom, hogy értem, ő meg erre, hogy de nem. A hullámok a hajó előtt mennek, előre, és a hajó megy utánuk, arra, amerre ők akarnak menni. Sóhajt, ásít, nem tudom, moccan. Én nem tudok aludni. Megint azok a fenyőerdős álmok, hogy keresem a fenyőerdőt, de mindenütt csak cédrusok, százával. Mindegyik ugyanolyan, hogy mész, és nem tudod, mentél-e.

Kinyitja a szemét, rám akar nézni, úgy, hogy nézzem, de a hátam fordítom felé. Meg épp ki akarok menni. Biztos aludtunk is azóta, mert most cédrusokról beszél, vagy kérdez, nem tudom. Már nem vizes a talpa. Ki akar menni. Mondja a szúrós köveket is, pedig még nincs reggel, namindegy. Szuszog, veszi a levegőket. Nézi a hajam, a vállam. Szúrnak a kövei. Milyen zuhanás van még? Ásít, nem hallotta. Kimegy, víz van a padlón. Nem szárad fel a kő. Pedig már a Nap is pislog, bújik ki az égből, a felhőből, de a felhők épp mennek valahová, pedighát az ég az elég olyan térképnélkülien egyenletes, bejárhatatlan. Moccanok, nem tudom, moccan.

Ennél már csak az ajtós álom rosszabb, amikor megyek, hogy kijussak, de mindegyik szobából csak újabb szoba nyílik. És minden szoba olyan, hogy a négy fala ajtó. Színes ajtók, mind más, szépek is. Nincs kijárat. Még egy ablak se. Ő erre a sínes álmot mondja, hogy megy a sínen, csak egy van, nincs párja, és el kell érjen a végére, de nincs vége. És más sincs. Csak ez a sín.

A hálószoba térképe. Hol fekszik az ágy? Mi történik, ha eltévedek és nem találok vissza? Fordul, takaró hullámai, tenger, felhők. Elindulok. Könyv a széken. Ablakkeretben a Nap. A Sankt Gallen-i zarándokútról visszatérve, a könyvre süt a Nap. A könyv biztos haragszik, recsegnek benne a híd felfüggesztései. A fák hosszú törzse, megint bükk? Haragszanak a fák. A gyapot. A tárgyak hallanak engem. Hallom, ahogy hallanak.

Nekem most kő van a szívemen, nem tudok szólni.

Még egy utolsó kísérlet, hátha visszatalálok a fenyőerdőbe. Gubancos a fák lombja, cédrusok. Mély esők, beleszaladnak a földbe. Ilyen vizes fákból nem lesz jó tűz. Már a tüzet nézem, hová rakjuk? A padlóra. Ha a plafonra raknánk, lefelé lobogna? Merre szállna a füst? Nézem a szőnyeget, egyenletesre nyírt gyep. Szögletes árnyéka. Egyenletesre nyírt szellő fúj. Csukott ablakok. A szúrós köveket mondja, én az ablakot nyitom, hegyet mászott, kiengedem a füstöt és felhők jönnek be, aztán a zuhanás.

Rejtélyes hullámok csigáznak. A manta repül a vízben. Fölülről azt mondják erre, úszik.

2017. 05. 12. 10:52 – 2024. 12. 14. 10:09:39

(Illusztráció: Rebecca Vincent: Love Birds; Bill Bell: The Tree Of Knowledge 1 (eden))

∞ Skandinieki: Ak sa Jōņõ, ēdrum Jōņõ (Rīga, 2013)

A fák napsugaras oldala, a levelek, ahogy fordulnak, a levelek oldala, a napsugár, ahogy fordult. Amerre a szél a napsugarat fújja, a leveleket, a kéreg rajzát, ahogy a napsugár rajzolja, míg bejárja, a leveleket, a szellőt.

A szél egyre hűvösebben, a napsugár, a kéregrajzok. Madár repült a piros éjszakában, a fához, a kék éjszakában, a fának árnyéka, ahogy a madár árnyéka leszállt rá, mielőtt a madár, és a fa már akkor érezte,

mikor a madár árnyéka az ő árnyékába lépett.

A fának sötét árnyéka, mikor a fa a saját árnyékába lépett, és csak a fénye maradt az álló fák közt. Éjszaka is világít a fa, a levelei, az árnyéka, ahogy fordulnak, az ágak. A gyökerek is fordulnak, amikor az ágak?

Már akkor érezte, mikor a fa éneke és a madáré, a levelek és tollak, amikor a hangok az árnyékba léptek, a fénybe. Már akkor gyűjtötte a levelet, az ágat, amit lehullat, amiből a fészket, úgy hullatta, szinte megépítette.

Az ágon ül a madár, a gyökerek között fészkel az árnyéka, a kéreg rajzaiban ahogy a holdsugár, rajzolja, átrajzolja, ahogy a halak a hullámot, a hullám a szellőt, ahogy bejárja, a lazúrcinege, a Hildebrandt-fényseregély.

Jókedvű kardvirágok, sudár rozsnok, ahogy a szellő a hullámot, a hullám a halak úszását rajzolja, átrajzolja, ahogy fordulnak, a napsugarak a halakon, hullámon, a holdsugarak, a felhők ahogy bejárják az egész eget.

Szinte megépítette lent, a lehulló levelekből, ágakból, amit a madár egyenként szedegetve épít meg fent, és a fészek árnyéka lesz a madár árnyékának fészke, az ágakon, a gyökerek közt, a fa éneke, ahogy bejárja,

rajzolja, átrajzolja a madár énekét, a levelekét, ahogy fordulnak, fényes oldaluk, mint a hullám, a felhők úszása, mikor a halak és felhők egymásra néznek, az ágak és gyökerek ahogy fordulnak, egymás felé.

A levélerek a napsugarat rajzolják, fényág, fénygyökérzet, éjszaka is világítanak a levelek, nappal az éjszaka árnyékát rajzolják, ahogy fordulnak, és a fa ágán a fészkek, a Hildebrandt-fényseregély és a lazúrcinege.

A jókedvű kardvirágok és a sudár rozsnok, kakukkfű éneke illat, ahogy megvilágítja a leveleket, ágakat, a madarak színes tollát, ahogy színezik az ágakat, leveleket, az eget, ahogy az ég a rétet, ahol a fa világít.

Zöld éjszakában, arany éjszakában, kakukkfű, kakukkfa, reggelre arany fűszálon zöldellő harmatcsepp, és a fa kérge rajzában a madár és az árnyéka, éneke, lehulló tolla, repülése, ahogy a szél a leveleket, rajzolja, átrajzolja.

2026. 02. 11. 16:50 – 2026. 02. 15. 15:40:35
Budapest–Hárskút

Szondi Györgynek

(Illusztráció: Noemie: Vortex; Lazúrcinege (Cyanistes cyanus vagy Parus cyanus); Hildebrandt-fényseregély (Lamprotornis hildebrandti), Tanzánia; Susan McDonnell: White-crowned Sparrow, 2022)

∞ Maluridé: Sea; 7:46–11:50
(KUNSZT, Hajógyár, 2023)

– Hol van a hullám?
– A tengeren.
– De hol van a tengeren a hullám?
– A tetején.
– A belsejében nincs?
– Nem tudom, én a tetejét látom.

A fekete elefánt hosszasan jár fel-alá a szobában. Külön szoba kellene a fel-alá járkálásának, de egy szobán osztozunk.

Ülök a takaró alatt. Hallom, ahogy jár, a függöny hullámzását.

Hangosan lélegzik az elefánt, és fúj a szél a szobában, felhők csüngnek az ablakban. Néznek befelé.

Az ablakpárkányon esik az eső, a hó, a jég. Kint. Bent esővirág, hóvirág, jégvirág, néznek ki az ablakon.

Néz az elefánt, vagy az egymást nézi.

Majdnem megszólaltam, de észrevettem, szó nélkül ülök a takaró alatti homályban.

Álmodom, Holdas ég, reggelre eltűnik. Másik álomba, égbe.

Lefekszem, lámpa ég, az elefánt kapcsolja le?

^☁️ 🐘 ^☁️

Reggelre lejött a Nap. Letörött a Nap. Nézem.

A föld alatt a Hold süt?

Egyedül vagyok az elefánttal. Néz, de nem mond semmit.

Az elefánt árnyékában van egy szirom, és annak is van árnyéka. Az elefánt árnyéka, az elefántárnyéknak is van árnyéka.

Tűleveleken keresztül érkezik a szobába a fény. Az elefánt csíkos oldala, fenyők árnyékolják. Néha hallom, tűleveles ágakat rág.

Elkerülöm az elefánt árnyékát, pedig a szirom árnyékát nem.

_🌸 🐘 ^🌲🌲🌲

Egész éjszaka Nap fürdette, hó fürdette szobában alszom.

Melyik állat él a sötétben? A föld alatt is süt a Nap.

Fázom, félek. Félek a hidegtől. Ha hideg van, miért jéggé válik a víz, és nem hóvá?

A földtől az égig hó van. A föld alatt is hó van.

Ha megfagy a víz, jég. Ha megfagy a tűz?

Az iszaptól a hullámig is hó van, és a víztől az égig.

Az elefánt jár a szobában, esik a hó neki. Jár körbe az ágy körül. Amikor a jég kienged, kiszabadulnak az állatok.

Megéghet a fa gyökere?

Az éjszaka is fehér, ahol hó van. Ahol fehér hó. Ahol fekete elefánt él, fekete hó esik?

^{❅ ❄️} 🐘 ^❄️

Reggelre a Nap, esik az esővel. Mi történne, ha tűz esne az égből?

Nem merek a szobában lépni, mert vagy az elefántra lépek, vagy mellé.

Elefántos szoba, bizonytalanul járok.

Keresem a kijáratot a szobából. Kijáratot az elefántból.

Az elefánt beszélt, rejtélyes, néma nyelvén.

A magasabb hegyeknek mélyebb gyökerei vannak. Van a földben egy réteg, ahol az elefántok mennek körbe. Amikor nekimennek a hegyek gyökereinek, akkor van földrengés.

Mit mondanál egy elefántnak, hogy elmenjen?

🗻 🐘

Van olyan virág, amelyik minden harmadik éjszakán világít.

Beesett a tojás a tengerbe. Figyeli a tenger, ahogy kikel.

Ha a kancsó vezetne, mindig a víz irányába mennénk.

Egymást kerülgetjük, de tegnap rám nézett az elefánt. Annyira féltem, hogy ő is megijedt tőle.

Felhő a szobában, felhők közelsége.

A karácsonyfákból éjszaka halotti koszorúkat készítenek.

Ha nem lenne átlátszó a víz, hogy néznék a halak a Napot?

☀️ 🐟

Van olyan hely, ahol az elefántok, mint a fű, mint az ég. Mint a bodzalevél, -virág, -bogyó. Mint az eső a felhő alatt, ahogy belőle kihullik cseppenként.

Nyílik az éjszakai virág. Van virág, amit három napon át sötétben nevelnek.

Valamit mondhattam az elefántnak. Elindult a folyó felé, az árnyéka indult.

Mit mondanál az elefántnak, hogy maradjon?

A folyó mozdulatlanul várta.

Vele tartsak vagy tőle?

Az elefánt árnyéka néha megfürdik a folyóban a többi árnyékkal.

Megfürdök velük.

_🙘🙙 🐘 _🙚🙛

2023. 10. 20. 7:05 – 2024. 12. 27. 8:00:44
Pilisvörösvár – kocsiban Nagykapos, Szlovákia > Pilisvörösvár

EGYIK-MÁSIK
1. Bevilágítani egymásba
2. Hol a Nap
3. sebet mosott rá
4. Esőben kereste
5. eső régi hangja
6. Vigyem magam
7. Másikfelé szavak
8. Kéthold süt szemembe
9. Kitalált szavak nyelve
10. Szavunk egymás felé
11. Ahogy Holdra nehezedik felhő
12. Amikor jól
13. Vele tartsak vagy tőle?

„elefánt”: Egyik, másik ablakból a Nap („amerre az elefánt belép a vízbe”); Elefánt szoba, vagy minden a helyére kerül („életnagyságú guécs fa indiai elefánt szobor”); Tükörben tüskés („elefántménes”)
„az elefánt csíkos oldala”:  Dala, esője („a fekete cethal a csíkkal az oldalán”)
„fekete elefánt”, „fekete hattyú”: Szavunk egymás felé
„fekete hó”: felkelni a Napot
„tojás a tengerbe”: Hócsillagok, éjszaka

(Illusztráció: Karl Schmidt-Rottluff: Spielzeug (Toys), 1947; Nan Bilden: Blue Butterfly Jungle)

∞ Սուսաննա Սաֆարյանի: Ջան, ծաղիկ ջան
[Susanna Safaryan: Jan, tsaghik jan]

Lement a Nap, felkelt, egyik után a másik Nap. A föld alatt egész nap este van? A föld fölött sincs egész nap nappal. Beköszöntött a tél a barlangban.

Ami nekünk a padló, a vakondnak a plafon.

A repedés nem állt meg, továbbfutott a vízen. Az egész víztükör kettérepedt. Mindenhol lehetett hallani, amit nem lehetett látni.

Négy felé eshet az eső. Négyfelé esik, fákra, égre, ablakra… Nyitva felejtett ablak, minden eső meg szél boldogan karikázik a szobában.

Négyfelé reped a víz, ötfelé esik az eső. A cethal kíváncsian kiúszott a tengerpartra. Hullámzik a víz, a hullámaival összekeveri a halakat.

Ami nekünk a plafon, valakinek a padló. Ami nekünk az ég, valakinek a föld? Ki lakik az ég fölött?

Bátorság kell ahhoz, hogy a kalitkába bemenjenek és madárrá változzanak. A fényfácán besötétedett a szomorúságtól.
Amikor mások előtt vagyok, láthatatlan a szárnyam.

A mocsári kockásliliom virága kockás, a kakasmandikó levele pöttyes. Köztek van egy liliom, az fehéret nyílik. A napfénytől igen elhalványulva látták.

Kitöltötték a pohárba a megrepedt vizet. Az egyik törés a másikat törte. Már olyan régóta kereslek, hogy magam se találom, magam sem ismerem fel.

Amit csak kimondunk, eltemeti a Hold a föld alá. Van olyan bejárat, ami nem kijárat? Ki akar a künti világban élni.

A mikádófácán csöndje, kolibri távoli éneke. Gondoljak rá, ne gondoljak? Új nyelvet tanulni, csend nyelvét, amin nem szólalok meg?

Van olyan nyelv, amit akkor beszélek, ha nem szólalok meg?

A lány fölébredt, ahol ő élt. Akkor este van. A kolibri idejében. Hogyan fog találkozni a fehérfarkú fényfácán és a mikádófácán? A keresés találkozás?

2025. 07. 05. 8: 33: 34
Tata

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

„a föld alatt egész nap este van?”: Vele tartsak vagy tőle?
„a repedés”; „a fényfácán”; „mikádófácán csöndje”: Külön ege

(Illusztráció: Kakasmandikó, Damanhur, 2025; joinus12345: Mikado Pheasant, Taiwan)

∞ Սուսաննա Սաֆարյանի: Օրոր ասեմ
[Susanna Safaryan: Oror asem]

Lementek a lépcsőn a szekrények, gyalog. A székek, az ágyak. Az asztal. Minden fiók. Végig a kerten, az utcán, dombokon? Amit meséltünk, látjuk.

Felszáll a buszra egy szék és leül? Leül az asztal? Átadja helyét a szék?

Ami marad, csempék, falak. Ablakok, erkély. Kert. Lejtő, emelkedő, buszmegálló. Zuhanyrózsa, mosdókagyló, vécécsésze. Miért zuhanyrózsa, kivirágzik a zuhanyfej?

A szobákban a helyek, sötét szekrények, világos szekrények sötét, világos helye. Ágy helye. A szőnyegen ülünk, amíg a szőnyeg is le nem megy a lépcsőn a kertbe.

Aztán a kacsafarkú szender, szél hozta szarkaláb. Szomorú japánakác. Az eperfa lombja. Bogarak zengnek a sötétben. Elhozott és máshová vitt dobozok, keresés.

A Nap körülkémlelt. Most kel fel a Nap, éjszaka? Beesteledett, kiesteledett. A kerti hintaágy és a darazsak, akiknek bottal lepiszkáltam az építményét, és napok múlva is visszatérnek.

Úgy alszom, mint egy szobor. Aranyalmahal, eukaliptuszméz? Egymás nyelven. Aztán a zöld szoba. Ha a felhők az égen járnak, miért nem járnak a földön? A cethal felúszott a fára.

Ha megértjük egymást, bármilyen szavakat használhatunk. Amikor kivágnak egy fát, meghal egy ember? „Sohasem felejtlek el.”

A pillangós-madársóskás mező. Törékeny fűz, csavart fűz. A kakasmandikó olaszul kutyafog. A szajkó utánozza a fejsze hangját és megijednek a fák.

Hattyú plüss. Én is vízi állat vagyok, csak nem a víz belsejében, hanem a tetején élek. Könnyebb repülni, ha nincs befagyva az ég. Egész éjszaka a tengerben takarítottam,

kifésültem a hullámait a csőrömmel. Csőrpörkölt. Te felé futsz, én előle, rózsabogár. Egyetlen hangot sem, mozdulatlan. Könnyem, ölelés. Még együtt vagyunk! „Lehet, ez egy próbatétel.”

Az ismeretlen hely, ismeretlen szobák. Megnézhetjük, milyen bútorok vannak, köszönhetünk nekik! Vigyázat, gyerekek! Szavak napjai, és a szavaknélkül.

Csíkos kéregjáró, cédruslombjáró és citromlombjáró, estifecske. Hósirály, indigópinty. Nyugati réticsiröge, tigrislombjáró.

2025. 07. 01. 14: 53: 48
Pilisvörösvár

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

„a szobákban a helyek”: Érte fél
„a Nap körülkémlelt”: „Mikor a nyúl felébredt, már lemenőben volt a nap. Körülkémlelt, látja-e a teknőst közeledni.” (📖 A nyúl és a teknős = A városi és a falusi egér és más történetek, szerk. G. Láng Zsuzsa, ford. Gergely Kata, Officina Nova, Budapest, 1991.)
csíkos kéregjáró, cédruslombjáró, citromlombjáró, estifecske, hósirály, indigópinty, nyugati réticsiröge, tigrislombjáró: Kanadában előforduló madarak.

(Illusztráció: Citromlombjáró [Protonotaria citrea]; Marike Macdonald: A New Day Dawning)