∞ Skandinieki: Ak sa Jōņõ, ēdrum Jōņõ (Rīga, 2013)

A fák napsugaras oldala, a levelek, ahogy fordulnak, a levelek oldala, a napsugár, ahogy fordult. Amerre a szél a napsugarat fújja, a leveleket, a kéreg rajzát, ahogy a napsugár rajzolja, míg bejárja, a leveleket, a szellőt.

A szél egyre hűvösebben, a napsugár, a kéregrajzok. Madár repült a piros éjszakában, a fához, a kék éjszakában, a fának árnyéka, ahogy a madár árnyéka leszállt rá, mielőtt a madár, és a fa már akkor érezte,

mikor a madár árnyéka az ő árnyékába lépett.

A fának sötét árnyéka, mikor a fa a saját árnyékába lépett, és csak a fénye maradt az álló fák közt. Éjszaka is világít a fa, a levelei, az árnyéka, ahogy fordulnak, az ágak. A gyökerek is fordulnak, amikor az ágak?

Már akkor érezte, mikor a fa éneke és a madáré, a levelek és tollak, amikor a hangok az árnyékba léptek, a fénybe. Már akkor gyűjtötte a levelet, az ágat, amit lehullat, amiből a fészket, úgy hullatta, szinte megépítette.

Az ágon ül a madár, a gyökerek között fészkel az árnyéka, a kéreg rajzaiban ahogy a holdsugár, rajzolja, átrajzolja, ahogy a halak a hullámot, a hullám a szellőt, ahogy bejárja, a lazúrcinege, a Hildebrandt-fényseregély.

Jókedvű kardvirágok, sudár rozsnok, ahogy a szellő a hullámot, a hullám a halak úszását rajzolja, átrajzolja, ahogy fordulnak, a napsugarak a halakon, hullámon, a holdsugarak, a felhők ahogy bejárják az egész eget.

Szinte megépítette lent, a lehulló levelekből, ágakból, amit a madár egyenként szedegetve épít meg fent, és a fészek árnyéka lesz a madár árnyékának fészke, az ágakon, a gyökerek közt, a fa éneke, ahogy bejárja,

rajzolja, átrajzolja a madár énekét, a levelekét, ahogy fordulnak, fényes oldaluk, mint a hullám, a felhők úszása, mikor a halak és felhők egymásra néznek, az ágak és gyökerek ahogy fordulnak, egymás felé.

A levélerek a napsugarat rajzolják, fényág, fénygyökérzet, éjszaka is világítanak a levelek, nappal az éjszaka árnyékát rajzolják, ahogy fordulnak, és a fa ágán a fészkek, a Hildebrandt-fényseregély és a lazúrcinege.

A jókedvű kardvirágok és a sudár rozsnok, kakukkfű éneke illat, ahogy megvilágítja a leveleket, ágakat, a madarak színes tollát, ahogy színezik az ágakat, leveleket, az eget, ahogy az ég a rétet, ahol a fa világít.

Zöld éjszakában, arany éjszakában, kakukkfű, kakukkfa, reggelre arany fűszálon zöldellő harmatcsepp, és a fa kérge rajzában a madár és az árnyéka, éneke, lehulló tolla, repülése, ahogy a szél a leveleket, rajzolja, átrajzolja.

2026. 02. 11. 16:50 – 2026. 02. 15. 15:40:35
Budapest–Hárskút

Szondi Györgynek

(Illusztráció: Noemie: Vortex; Lazúrcinege (Cyanistes cyanus vagy Parus cyanus); Hildebrandt-fényseregély (Lamprotornis hildebrandti), Tanzánia; Susan McDonnell: White-crowned Sparrow, 2022)

∞ Maluridé: Sea; 7:46–11:50
(KUNSZT, Hajógyár, 2023)

– Hol van a hullám?
– A tengeren.
– De hol van a tengeren a hullám?
– A tetején.
– A belsejében nincs?
– Nem tudom, én a tetejét látom.

A fekete elefánt hosszasan jár fel-alá a szobában. Külön szoba kellene a fel-alá járkálásának, de egy szobán osztozunk.

Ülök a takaró alatt. Hallom, ahogy jár, a függöny hullámzását.

Hangosan lélegzik az elefánt, és fúj a szél a szobában, felhők csüngnek az ablakban. Néznek befelé.

Az ablakpárkányon esik az eső, a hó, a jég. Kint. Bent esővirág, hóvirág, jégvirág, néznek ki az ablakon.

Néz az elefánt, vagy az egymást nézi.

Majdnem megszólaltam, de észrevettem, szó nélkül ülök a takaró alatti homályban.

Álmodom, Holdas ég, reggelre eltűnik. Másik álomba, égbe.

Lefekszem, lámpa ég, az elefánt kapcsolja le?

^☁️ 🐘 ^☁️

Reggelre lejött a Nap. Letörött a Nap. Nézem.

A föld alatt a Hold süt?

Egyedül vagyok az elefánttal. Néz, de nem mond semmit.

Az elefánt árnyékában van egy szirom, és annak is van árnyéka. Az elefánt árnyéka, az elefántárnyéknak is van árnyéka.

Tűleveleken keresztül érkezik a szobába a fény. Az elefánt csíkos oldala, fenyők árnyékolják. Néha hallom, tűleveles ágakat rág.

Elkerülöm az elefánt árnyékát, pedig a szirom árnyékát nem.

_🌸 🐘 ^🌲🌲🌲

Egész éjszaka Nap fürdette, hó fürdette szobában alszom.

Melyik állat él a sötétben? A föld alatt is süt a Nap.

Fázom, félek. Félek a hidegtől. Ha hideg van, miért jéggé válik a víz, és nem hóvá?

A földtől az égig hó van. A föld alatt is hó van.

Ha megfagy a víz, jég. Ha megfagy a tűz?

Az iszaptól a hullámig is hó van, és a víztől az égig.

Az elefánt jár a szobában, esik a hó neki. Jár körbe az ágy körül. Amikor a jég kienged, kiszabadulnak az állatok.

Megéghet a fa gyökere?

Az éjszaka is fehér, ahol hó van. Ahol fehér hó. Ahol fekete elefánt él, fekete hó esik?

^{❅ ❄️} 🐘 ^❄️

Reggelre a Nap, esik az esővel. Mi történne, ha tűz esne az égből?

Nem merek a szobában lépni, mert vagy az elefántra lépek, vagy mellé.

Elefántos szoba, bizonytalanul járok.

Keresem a kijáratot a szobából. Kijáratot az elefántból.

Az elefánt beszélt, rejtélyes, néma nyelvén.

A magasabb hegyeknek mélyebb gyökerei vannak. Van a földben egy réteg, ahol az elefántok mennek körbe. Amikor nekimennek a hegyek gyökereinek, akkor van földrengés.

Mit mondanál egy elefántnak, hogy elmenjen?

🗻 🐘

Van olyan virág, amelyik minden harmadik éjszakán világít.

Beesett a tojás a tengerbe. Figyeli a tenger, ahogy kikel.

Ha a kancsó vezetne, mindig a víz irányába mennénk.

Egymást kerülgetjük, de tegnap rám nézett az elefánt. Annyira féltem, hogy ő is megijedt tőle.

Felhő a szobában, felhők közelsége.

A karácsonyfákból éjszaka halotti koszorúkat készítenek.

Ha nem lenne átlátszó a víz, hogy néznék a halak a Napot?

☀️ 🐟

Van olyan hely, ahol az elefántok, mint a fű, mint az ég. Mint a bodzalevél, -virág, -bogyó. Mint az eső a felhő alatt, ahogy belőle kihullik cseppenként.

Nyílik az éjszakai virág. Van virág, amit három napon át sötétben nevelnek.

Valamit mondhattam az elefántnak. Elindult a folyó felé, az árnyéka indult.

Mit mondanál az elefántnak, hogy maradjon?

A folyó mozdulatlanul várta.

Vele tartsak vagy tőle?

Az elefánt árnyéka néha megfürdik a folyóban a többi árnyékkal.

Megfürdök velük.

_🙘🙙 🐘 _🙚🙛

2023. 10. 20. 7:05 – 2024. 12. 27. 8:00:44
Pilisvörösvár – kocsiban Nagykapos, Szlovákia > Pilisvörösvár

EGYIK-MÁSIK
1. Bevilágítani egymásba
2. Hol a Nap
3. sebet mosott rá
4. Esőben kereste
5. eső régi hangja
6. Vigyem magam
7. Másikfelé szavak
8. Kéthold süt szemembe
9. Kitalált szavak nyelve
10. Szavunk egymás felé
11. Ahogy Holdra nehezedik felhő
12. Amikor jól
13. Vele tartsak vagy tőle?

„elefánt”: Egyik, másik ablakból a Nap („amerre az elefánt belép a vízbe”); Elefánt szoba, vagy minden a helyére kerül („életnagyságú guécs fa indiai elefánt szobor”); Tükörben tüskés („elefántménes”)
„az elefánt csíkos oldala”:  Dala, esője („a fekete cethal a csíkkal az oldalán”)
„fekete elefánt”, „fekete hattyú”: Szavunk egymás felé
„fekete hó”: felkelni a Napot
„tojás a tengerbe”: Hócsillagok, éjszaka

(Illusztráció: Karl Schmidt-Rottluff: Spielzeug (Toys), 1947; Nan Bilden: Blue Butterfly Jungle)

∞ Սուսաննա Սաֆարյանի: Ջան, ծաղիկ ջան
[Susanna Safaryan: Jan, tsaghik jan]

Lement a Nap, felkelt, egyik után a másik Nap. A föld alatt egész nap este van? A föld fölött sincs egész nap nappal. Beköszöntött a tél a barlangban.

Ami nekünk a padló, a vakondnak a plafon.

A repedés nem állt meg, továbbfutott a vízen. Az egész víztükör kettérepedt. Mindenhol lehetett hallani, amit nem lehetett látni.

Négy felé eshet az eső. Négyfelé esik, fákra, égre, ablakra… Nyitva felejtett ablak, minden eső meg szél boldogan karikázik a szobában.

Négyfelé reped a víz, ötfelé esik az eső. A cethal kíváncsian kiúszott a tengerpartra. Hullámzik a víz, a hullámaival összekeveri a halakat.

Ami nekünk a plafon, valakinek a padló. Ami nekünk az ég, valakinek a föld? Ki lakik az ég fölött?

Bátorság kell ahhoz, hogy a kalitkába bemenjenek és madárrá változzanak. A fényfácán besötétedett a szomorúságtól.
Amikor mások előtt vagyok, láthatatlan a szárnyam.

A mocsári kockásliliom virága kockás, a kakasmandikó levele pöttyes. Köztek van egy liliom, az fehéret nyílik. A napfénytől igen elhalványulva látták.

Kitöltötték a pohárba a megrepedt vizet. Az egyik törés a másikat törte. Már olyan régóta kereslek, hogy magam se találom, magam sem ismerem fel.

Amit csak kimondunk, eltemeti a Hold a föld alá. Van olyan bejárat, ami nem kijárat? Ki akar a künti világban élni.

A mikádófácán csöndje, kolibri távoli éneke. Gondoljak rá, ne gondoljak? Új nyelvet tanulni, csend nyelvét, amin nem szólalok meg?

Van olyan nyelv, amit akkor beszélek, ha nem szólalok meg?

A lány fölébredt, ahol ő élt. Akkor este van. A kolibri idejében. Hogyan fog találkozni a fehérfarkú fényfácán és a mikádófácán? A keresés találkozás?

2025. 07. 05. 8: 33: 34
Tata

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

„a föld alatt egész nap este van?”: Vele tartsak vagy tőle?
„a repedés”; „a fényfácán”; „mikádófácán csöndje”: Külön ege

(Illusztráció: Kakasmandikó, Damanhur, 2025; joinus12345: Mikado Pheasant, Taiwan)

∞ Սուսաննա Սաֆարյանի: Օրոր ասեմ
[Susanna Safaryan: Oror asem]

Lementek a lépcsőn a szekrények, gyalog. A székek, az ágyak. Az asztal. Minden fiók. Végig a kerten, az utcán, dombokon? Amit meséltünk, látjuk.

Felszáll a buszra egy szék és leül? Leül az asztal? Átadja helyét a szék?

Ami marad, csempék, falak. Ablakok, erkély. Kert. Lejtő, emelkedő, buszmegálló. Zuhanyrózsa, mosdókagyló, vécécsésze. Miért zuhanyrózsa, kivirágzik a zuhanyfej?

A szobákban a helyek, sötét szekrények, világos szekrények sötét, világos helye. Ágy helye. A szőnyegen ülünk, amíg a szőnyeg is le nem megy a lépcsőn a kertbe.

Aztán a kacsafarkú szender, szél hozta szarkaláb. Szomorú japánakác. Az eperfa lombja. Bogarak zengnek a sötétben. Elhozott és máshová vitt dobozok, keresés.

A Nap körülkémlelt. Most kel fel a Nap, éjszaka? Beesteledett, kiesteledett. A kerti hintaágy és a darazsak, akiknek bottal lepiszkáltam az építményét, és napok múlva is visszatérnek.

Úgy alszom, mint egy szobor. Aranyalmahal, eukaliptuszméz? Egymás nyelven. Aztán a zöld szoba. Ha a felhők az égen járnak, miért nem járnak a földön? A cethal felúszott a fára.

Ha megértjük egymást, bármilyen szavakat használhatunk. Amikor kivágnak egy fát, meghal egy ember? „Sohasem felejtlek el.”

A pillangós-madársóskás mező. Törékeny fűz, csavart fűz. A kakasmandikó olaszul kutyafog. A szajkó utánozza a fejsze hangját és megijednek a fák.

Hattyú plüss. Én is vízi állat vagyok, csak nem a víz belsejében, hanem a tetején élek. Könnyebb repülni, ha nincs befagyva az ég. Egész éjszaka a tengerben takarítottam,

kifésültem a hullámait a csőrömmel. Csőrpörkölt. Te felé futsz, én előle, rózsabogár. Egyetlen hangot sem, mozdulatlan. Könnyem, ölelés. Még együtt vagyunk! „Lehet, ez egy próbatétel.”

Az ismeretlen hely, ismeretlen szobák. Megnézhetjük, milyen bútorok vannak, köszönhetünk nekik! Vigyázat, gyerekek! Szavak napjai, és a szavaknélkül.

Csíkos kéregjáró, cédruslombjáró és citromlombjáró, estifecske. Hósirály, indigópinty. Nyugati réticsiröge, tigrislombjáró.

2025. 07. 01. 14: 53: 48
Pilisvörösvár

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

„a szobákban a helyek”: Érte fél
„a Nap körülkémlelt”: „Mikor a nyúl felébredt, már lemenőben volt a nap. Körülkémlelt, látja-e a teknőst közeledni.” (📖 A nyúl és a teknős = A városi és a falusi egér és más történetek, szerk. G. Láng Zsuzsa, ford. Gergely Kata, Officina Nova, Budapest, 1991.)
csíkos kéregjáró, cédruslombjáró, citromlombjáró, estifecske, hósirály, indigópinty, nyugati réticsiröge, tigrislombjáró: Kanadában előforduló madarak.

(Illusztráció: Citromlombjáró [Protonotaria citrea]; Marike Macdonald: A New Day Dawning)

∞ Սուսաննա Սաֆարյանի: Քնիր, բալաս
[Susanna Safaryan: K’nir, balas]

A kerek házban, sámándobok a falon. Pokrócot terítesz, a dobhoz kuporodunk. Hogyan zeng, amikor dobolok, hogyan, amikor énekelek csak.

Amerre gurul a dob, arra futunk, dobon futunk. Csendben tanított énekek. Alszik a szív és alszik a szívben. Tűzből jöttem régen. Hintán énekelt dalok. Kis kece lányom. Édes fülmile.

Hogyan találok dallamot a csendnek? Szankviltap öt húrja, csuvalkemence.

Képet kerestem, amin rám nézel, képen lássam, képen nézzük egymást. Ha messzire megyünk, magasabb hegyek leszünk, lássuk egymást?

Amerre futunk, gurul a dob, a csendben. Csendben énekelt énekek. Arany ágon ül a sármány. Sövénysármány, szavannasármány, kucsmás sármány.

Kinek mesélek, kivel beszélek mesét? Kivel beszélek, kivel válaszolok? Akkor is tudunk beszélgetni, ha nem? Ismeretlen pillangók nyelve. Napsugártánc.

Dobon lépünk, minden léptünk zeng. Mély hangon énekelt énekek, hang nélkül egymás szemébe. Húros daru, cirbolyák.

A dob széléhez érve, kolibriszárnyak halk suhogása, fényes tollak és az ég kékje. Mikor, merre? Pedig a helye csak akkor lett, ének helye.

Néztem utána a felhők egén át, esőfelhő, hófelhő, szélfelhő. És nem lettem kolibri. Nem voltam nem.

Van olyan erkély, ahol virágágyás van. Veteményeskert. Körtefa. Bambuszfenyves, fűlevél. Amit én megélek, csak bennem történik meg?

Legurulnak a dobok a dombról. Nyílhegy, nyílvölgy. Halk halak. A szárnyam próbáltam, van-e szárnyam, amikor a dobok zengve leértek.

A fák egymás mellett sorban, egymásba szövik a lombjukat.

2025. 07. 02. 13:18:23
Tata

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

„dobon futunk”: dobon dobolni  („a kislány nem dobolt, nem volt dobja a dobomon. elég volt szaladnia”); 25. /a csendjével, lassan/ („dobon szaladok”)
szankviltap, csuvalkemence, húros daru, cirbolya: 📖 Juvan Sesztalov, Medveünnep közeledik. Vogul regék, Móra–Kárpáti–Madách, Budapest–Uzsgorod–Bratislava, 1986.
„kivel válaszolok”: Sárga virág gyökér („az egymással válaszolgató hegyek”); Szavak távoli nyelve helyett („egymással válaszolnak”)
„minden léptünk zeng”: 25. /a csendjével, lassan/ („minden gondolatom zeng”)
„kolibriszárnyak”: Nyelv nélküli szavak
„pedig a helye csak akkor lett”: Érte fél
„és nem lettem kolibri. nem voltam nem.”: dobon dobolni („[a medve] nem lett ember. nem volt nem ember.”)

(Illusztráció: Kucsmás sármány [Male Black-headed Bunting on the island of Lesvos, Greece, 2009]; Jo Grundy: Autumn Flight)

∞ Սուսաննա Սաֆարյանի: Բալա, նանիկ
[Susanna Safaryan: Bala, nanik]

Mezőn jártak, pillangós-madársóskás mező. Körberakott köveken körbe. Szél járt a dobokon, a dobok hangján a szél. Szavak, énekek. Fák szobái.

Aztán az egyik lány kolibrivé változott és elrepült. Amikor a lány éjszaka elaludt, akkor ébredt a kolibri. Felhők szobája, vajon látja, vagy a felhőszobáik látják-e egymást?

Kerek foltú gyöngyházlepke röpködött a lány körül, mikor fölébredt. Egyik mezőn, másikon, mindenütt.

A fehérfarkú fényfácán és a mikádófácán találkozása, a megrepedt víz. Semmi tüske, csak a csend, a sírással töltött napok, holdak.

A lány álmában a kolibri földjén járt. A nem látott földön. A csend földjén. Szavak nélküli nyelven nyelv nélküli szavak. A kolibri mellett is pillangó röpdös.

A csenddel töltött órák, várakozás órái. Számolta, számlálta, térképet rajzolt az időről, órát készített a térről, napóra, hold-.

A lány minden éjszaka együtt ébredt a kolibrivel a távoli földön. Örökösen ébren, mert amint felkelt a Nap ott, ahol ő élt, fel kellett ébrednie a kolibri nélkül.

Azt sajnálta, nem tudnak beszélgetni, mert amikor lány volt, nem értette a kolibri nyelvét, amikor kolibri, nem beszélgettek.

Nem tudta megérinteni. Meséket mesélt a felhők egén át, örökösen mesélte a fácánokat, a bútorokat, akik lementek a lépcsőn, a hattyúkat a fákon, a kis koapintyet.

Aztán, ahol ő élt, a néma pillangók, sivatagi szél. Akkor is tudunk beszélgetni, ha nem halljuk egymást? Akkor is visszhangozzuk, tükrözzük egymást?

A termoszában volt még az együtt töltött napok vizéből, ahhoz töltött. Mindig hagy az alján, és ahhoz tölt, az ölelésig, amikor újra szeméből szemébe.

2025. 06. 30. 14:08:38
Pilisvörösvár

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

📖 Kígyót szült az öregasszony. Mari népmesék, ford. Árvay János–Enyedy György, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1962 (Népek meséi, 31).
* A hattyúlány, 28–30.
* Álom, 144–145.

„a fehérfarkú fényfácán és a mikádófácán találkozása, a megrepedt víz”: Külön ege
„a bútorok, akik lementek a lépcsőn”: Egymás nyelven
„a hattyúk a fákon”: felkelni a Napot
„a kis koapinty”: Elefánt szoba, vagy minden a helyére kerül
„szeméből szemébe”: Amikor jól

(Illusztráció: Martin Johnson Heade: Hummingbirds and Gold and Purple Orchids; Kerek foltú gyöngyházlepke [Argynnis aglaja, Val d’Aosta, Italy, 2006])