Hajós Eszter összes bejegyzése

1990-ben születtem Budapesten, Pilisvörösváron élek. A Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem magyar nyelv és irodalom alapképzést és irodalom- és kultúratudomány mestert. 2013-tól publikálok. Olvasható szövegem többek között a Látó, Helikon, Várad, Kalligram, Irodalmi Szemle, Sikoly, Új Forrás, Napút, Bárka, Zempléni Múzsa, Csillagszálló, FÉLonline folyóiratokban. 2015-ben a Napkút kiadó Cédrus-pályázatán nívó-díjat kaptam, majd 2016-ban az akkor alapított (így első) Prágai Tamás-díjat. Első kötetem Bejárati égbolt címmel a 2017-es könyvhétre jelent meg a Napkút kiadó gondozásában. 2018 januárjától szerkesztem az ÚjNautilus versrovatát. 2008 nyarán beírtam a YouTube keresőjébe, hogy „swedish folk song”, mert olyat még sose hallottam s eszembe jutott. A Knut Ødegård Fények és látomások című könyvének magyar fordítása kapcsán rendezett esten norvég népdalokat énekeltem. Magyar, svéd, norvég, izlandi, finn, észt, lett, litván, szerb, bolgár, velszi, kazak stb. nyelveken énekelek. Illetve mantrákat. Vegán vagyok. Termelünk, környezettudatosak vagyunk, önellátásra törekszünk.

Távoli éneke

 

Սուսաննա Սաֆարյանի: Ջան, ծաղիկ ջան
[Susanna Safaryan: Jan, tsaghik jan]

Lement a Nap, felkelt, egyik után a másik Nap. A föld alatt egész nap este van? A föld fölött sincs egész nap nappal. Beköszöntött a tél a barlangban.

Ami nekünk a padló, a vakondnak a plafon.

A repedés nem állt meg, továbbfutott a vízen. Az egész víztükör kettérepedt. Mindenhol lehetett hallani, amit nem lehetett látni.

Négy felé eshet az eső. Négyfelé esik, fákra, égre, ablakra… Nyitva felejtett ablak, minden eső meg szél boldogan karikázik a szobában.

Négyfelé reped a víz, ötfelé esik az eső. A cethal kíváncsian kiúszott a tengerpartra. Hullámzik a víz, a hullámaival összekeveri a halakat.

Ami nekünk a plafon, valakinek a padló. Ami nekünk az ég, valakinek a föld? Ki lakik az ég fölött?

Bátorság kell ahhoz, hogy a kalitkába bemenjenek és madárrá változzanak. A fényfácán besötétedett a szomorúságtól.
Amikor mások előtt vagyok, láthatatlan a szárnyam.

A mocsári kockásliliom virága kockás, a kakasmandikó levele pöttyes. Köztek van egy liliom, az fehéret nyílik. A napfénytől igen elhalványulva látták.

Kitöltötték a pohárba a megrepedt vizet. Az egyik törés a másikat törte. Már olyan régóta kereslek, hogy magam se találom, magam sem ismerem fel.

Amit csak kimondunk, eltemeti a Hold a föld alá. Van olyan bejárat, ami nem kijárat? Ki akar a künti világban élni.

A mikádófácán csöndje, kolibri távoli éneke. Gondoljak rá, ne gondoljak? Új nyelvet tanulni, csend nyelvét, amin nem szólalok meg?

Van olyan nyelv, amit akkor beszélek, ha nem szólalok meg?

A lány fölébredt, ahol ő élt. Akkor este van. A kolibri idejében. Hogyan fog találkozni a fehérfarkú fényfácán és a mikádófácán? A keresés találkozás?

2025. 07. 05. 8: 33: 34
Tata

 

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

„a föld alatt egész nap este van?”: Vele tartsak vagy tőle?
„a repedés”; „a fényfácán”; „mikádófácán csöndje”: Külön ege

(Illusztráció: Kakasmandikó, Damanhur, 2025; joinus12345: Mikado Pheasant, Taiwan)

Egymás nyelven

 

Սուսաննա Սաֆարյանի: Օրոր ասեմ
[Susanna Safaryan: Oror asem]

Lementek a lépcsőn a szekrények, gyalog. A székek, az ágyak. Az asztal. Minden fiók. Végig a kerten, az utcán, dombokon? Amit meséltünk, látjuk.

Felszáll a buszra egy szék és leül? Leül az asztal? Átadja helyét a szék?

Ami marad, csempék, falak. Ablakok, erkély. Kert. Lejtő, emelkedő, buszmegálló. Zuhanyrózsa, mosdókagyló, vécécsésze. Miért zuhanyrózsa, kivirágzik a zuhanyfej?

A szobákban a helyek, sötét szekrények, világos szekrények sötét, világos helye. Ágy helye. A szőnyegen ülünk, amíg a szőnyeg is le nem megy a lépcsőn a kertbe.

Aztán a kacsafarkú szender, szél hozta szarkaláb. Szomorú japánakác. Az eperfa lombja. Bogarak zengnek a sötétben. Elhozott és máshová vitt dobozok, keresés.

A Nap körülkémlelt. Most kel fel a Nap, éjszaka? Beesteledett, kiesteledett. A kerti hintaágy és a darazsak, akiknek bottal lepiszkáltam az építményét, és napok múlva is visszatérnek.

Úgy alszom, mint egy szobor. Aranyalmahal, eukaliptuszméz? Egymás nyelven. Aztán a zöld szoba. Ha a felhők az égen járnak, miért nem járnak a földön? A cethal felúszott a fára.

Ha megértjük egymást, bármilyen szavakat használhatunk. Amikor kivágnak egy fát, meghal egy ember? „Sohasem felejtlek el.”

A pillangós-madársóskás mező. Törékeny fűz, csavart fűz. A kakasmandikó olaszul kutyafog. A szajkó utánozza a fejsze hangját és megijednek a fák.

Hattyú plüss. Én is vízi állat vagyok, csak nem a víz belsejében, hanem a tetején élek. Könnyebb repülni, ha nincs befagyva az ég. Egész éjszaka a tengerben takarítottam,

kifésültem a hullámait a csőrömmel. Csőrpörkölt. Te felé futsz, én előle, rózsabogár. Egyetlen hangot sem, mozdulatlan. Könnyem, ölelés. Még együtt vagyunk! „Lehet, ez egy próbatétel.”

Az ismeretlen hely, ismeretlen szobák. Megnézhetjük, milyen bútorok vannak, köszönhetünk nekik! Vigyázat, gyerekek! Szavak napjai, és a szavaknélkül.

Csíkos kéregjáró, cédruslombjáró és citromlombjáró, estifecske. Hósirály, indigópinty. Nyugati réticsiröge, tigrislombjáró.

2025. 07. 01. 14: 53: 48
Pilisvörösvár

 

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

„a szobákban a helyek”: Érte fél
„a Nap körülkémlelt”: „Mikor a nyúl felébredt, már lemenőben volt a nap. Körülkémlelt, látja-e a teknőst közeledni.” (📖 A nyúl és a teknős = A városi és a falusi egér és más történetek, szerk. G. Láng Zsuzsa, ford. Gergely Kata, Officina Nova, Budapest, 1991.)
csíkos kéregjáró, cédruslombjáró, citromlombjáró, estifecske, hósirály, indigópinty, nyugati réticsiröge, tigrislombjáró: Kanadában előforduló madarak.

(Illusztráció: Citromlombjáró [Protonotaria citrea]; Marike Macdonald: A New Day Dawning)

Csendben énekelt énekek

 

∞ Սուսաննա Սաֆարյանի: Քնիր, բալաս
[Susanna Safaryan: K’nir, balas]

A kerek házban, sámándobok a falon. Pokrócot terítesz, a dobhoz kuporodunk. Hogyan zeng, amikor dobolok, hogyan, amikor énekelek csak.

Amerre gurul a dob, arra futunk, dobon futunk. Csendben tanított énekek. Alszik a szív és alszik a szívben. Tűzből jöttem régen. Hintán énekelt dalok. Kis kece lányom. Édes fülmile.

Hogyan találok dallamot a csendnek? Szankviltap öt húrja, csuvalkemence.

Képet kerestem, amin rám nézel, képen lássam, képen nézzük egymást. Ha messzire megyünk, magasabb hegyek leszünk, lássuk egymást?

Amerre futunk, gurul a dob, a csendben. Csendben énekelt énekek. Arany ágon ül a sármány. Sövénysármány, szavannasármány, kucsmás sármány.

Kinek mesélek, kivel beszélek mesét? Kivel beszélek, kivel válaszolok? Akkor is tudunk beszélgetni, ha nem? Ismeretlen pillangók nyelve. Napsugártánc.

Dobon lépünk, minden léptünk zeng. Mély hangon énekelt énekek, hang nélkül egymás szemébe. Húros daru, cirbolyák.

A dob széléhez érve, kolibriszárnyak halk suhogása, fényes tollak és az ég kékje. Mikor, merre? Pedig a helye csak akkor lett, ének helye.

Néztem utána a felhők egén át, esőfelhő, hófelhő, szélfelhő. És nem lettem kolibri. Nem voltam nem.

Van olyan erkély, ahol virágágyás van. Veteményeskert. Körtefa. Bambuszfenyves, fűlevél. Amit én megélek, csak bennem történik meg?

Legurulnak a dobok a dombról. Nyílhegy, nyílvölgy. Halk halak. A szárnyam próbáltam, van-e szárnyam, amikor a dobok zengve leértek.

A fák egymás mellett sorban, egymásba szövik a lombjukat.

2025. 07. 02. 13:18:23
Tata

 

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

„dobon futunk”: dobon dobolni  („a kislány nem dobolt, nem volt dobja a dobomon. elég volt szaladnia”); 25. /a csendjével, lassan/ („dobon szaladok”)
szankviltap, csuvalkemence, húros daru, cirbolya: 📖 Juvan Sesztalov, Medveünnep közeledik. Vogul regék, Móra–Kárpáti–Madách, Budapest–Uzsgorod–Bratislava, 1986.
„kivel válaszolok”: Sárga virág gyökér („az egymással válaszolgató hegyek”); Szavak távoli nyelve helyett („egymással válaszolnak”)
„minden léptünk zeng”: 25. /a csendjével, lassan/ („minden gondolatom zeng”)
„kolibriszárnyak”: Nyelv nélküli szavak
„pedig a helye csak akkor lett”: Érte fél
„és nem lettem kolibri. nem voltam nem.”: dobon dobolni („[a medve] nem lett ember. nem volt nem ember.”)

(Illusztráció: Kucsmás sármány [Male Black-headed Bunting on the island of Lesvos, Greece, 2009]; Jo Grundy: Autumn Flight)

Nyelv nélküli szavak

 

Սուսաննա Սաֆարյանի: Բալա, նանիկ
[Susanna Safaryan: Bala, nanik]

Mezőn jártak, pillangós-madársóskás mező. Körberakott köveken körbe. Szél járt a dobokon, a dobok hangján a szél. Szavak, énekek. Fák szobái.

Aztán az egyik lány kolibrivé változott és elrepült. Amikor a lány éjszaka elaludt, akkor ébredt a kolibri. Felhők szobája, vajon látja, vagy a felhőszobáik látják-e egymást?

Kerek foltú gyöngyházlepke röpködött a lány körül, mikor fölébredt. Egyik mezőn, másikon, mindenütt.

A fehérfarkú fényfácán és a mikádófácán találkozása, a megrepedt víz. Semmi tüske, csak a csend, a sírással töltött napok, holdak.

A lány álmában a kolibri földjén járt. A nem látott földön. A csend földjén. Szavak nélküli nyelven nyelv nélküli szavak. A kolibri mellett is pillangó röpdös.

A csenddel töltött órák, várakozás órái. Számolta, számlálta, térképet rajzolt az időről, órát készített a térről, napóra, hold-.

A lány minden éjszaka együtt ébredt a kolibrivel a távoli földön. Örökösen ébren, mert amint felkelt a Nap ott, ahol ő élt, fel kellett ébrednie a kolibri nélkül.

Azt sajnálta, nem tudnak beszélgetni, mert amikor lány volt, nem értette a kolibri nyelvét, amikor kolibri, nem beszélgettek.

Nem tudta megérinteni. Meséket mesélt a felhők egén át, örökösen mesélte a fácánokat, a bútorokat, akik lementek a lépcsőn, a hattyúkat a fákon, a kis koapintyet.

Aztán, ahol ő élt, a néma pillangók, sivatagi szél. Akkor is tudunk beszélgetni, ha nem halljuk egymást? Akkor is visszhangozzuk, tükrözzük egymást?

A termoszában volt még az együtt töltött napok vizéből, ahhoz töltött. Mindig hagy az alján, és ahhoz tölt, az ölelésig, amikor újra szeméből szemébe.

2025. 06. 30. 14:08:38
Pilisvörösvár

 

KOLIBRI
1. Nyelv nélküli szavak
2. Csendben énekelt énekek
3. Egymás nyelven
4. Távoli éneke

Jázminnak

📖 Kígyót szült az öregasszony. Mari népmesék, ford. Árvay János–Enyedy György, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1962 (Népek meséi, 31).
* A hattyúlány, 28–30.
* Álom, 144–145.

„a fehérfarkú fényfácán és a mikádófácán találkozása, a megrepedt víz”: Külön ege
„a bútorok, akik lementek a lépcsőn”: Egymás nyelven [januárban várható]
„a hattyúk a fákon”: felkelni a Napot
„a kis koapinty”: Elefánt szoba, vagy minden a helyére kerül
„szeméből szemébe”: Amikor jól

(Illusztráció: Martin Johnson Heade: Hummingbirds and Gold and Purple Orchids; Kerek foltú gyöngyházlepke [Argynnis aglaja, Val d’Aosta, Italy, 2006])

Amikor jól

 

∞ Neev: Fast Patterns (Katherine, 2023)[1]

égről égre, de földről földre. földtől, végig a dombon, fel, le, fel, húzva eget, sást, kavicsot. hogy kerüljek máshová, ha nem lábon? szakadék, küszöb, csak semmi, ami látható.

a legrövidebb út, de a leghosszabb. ki vagy, vagy ki vagyok, mert jött velem, amíg mentem, álltam, ültem, csak jött, és állt, és ült. három felhő és négy sötét Hold, lángok.

elindultam, maradással, zuhanással, és a földdel meg minden fekete homokkal és sárral, hogy megyek, akkor is, ha az egész felhős nehéz eget kell a hátamon, a földön, vonszolni erővel.

és jött, és jött, és sehol se állt meg, sehol se pihent. ki bokája, ki szakadéka, napersze, hát kié. belelépni a más szakadékába, bizonyára.

indulás előtt a kutyának szórok. aztán az ajtó a kilinccsel, előre, a kulccsal, visszafordulva. a lépcső, lépcsőfokok és a mire gondoltam közben.

kinek a földrengése, kinek a szerzetesszobája, csörögnek a tányérok a polcokon, naptányér is, mikor épp a Nap egén futottam a szelemmel, és akkor hullt, hullt a szürke eső.

láthatatlan szeretnék. hogy figyeljek magamra, ha látnak? akik így látnak, azt gondolják, mindig így vagyok? szerethető vagyok, ha rosszul?

végig a hegyen, fel, le, lépcsők vagy lejtő. bal oldalon a korlát, mikor jobbkorlátért kapaszkodom, hátrafelé menjek? ölelésbe, nevetésbe, a szavak ágbogai.

nem mertem megmondani, otthon estem el. induláskor, a kertben. maradjak, napersze, ki jön hozzám, ha nem megyek? a sehol semmi kezek, a seholkezem, amit nem nyújtok.

hogy megint, de ne mondjam, hogy nem, végülis bal, nem jobb, az más. az otthoni lépcső után, a sehol semmiben, igen, a gondolataimban esek el.

és így, na így, üljek csak egyedül a saramon, az egemen, napersze, ropogtassam a kenyerem, a hangyáim a morzsát. egy hét, két hét, hat, hét, ki írja a szavakat, ki féli.

ülve is tudok játszani, ahogy hoz-visz, rakosgat körülszaladva. mesét olvasni, ahogy a szemébe nézve, szememből a szemébe mesélek.

krém, hideg, bokaszorító, bal lábam párnákon, takaró. nem mozgatom a bokám, nem állok rá, inkább fél lábon ugrálok, ha vécére. a tűk, a tüskék szúrós szavai.

holnap földrengés volt, hallom, az egész világ beborult a tengerbe, az erdő, színes szoknyásan, ahogy járt és mesélte.

falépcsőn lemászva, elvinne, de van-e értelme? hát van-e, ha nincs is, legalább az a lombkorona, az a susogó szellő biztonsága, hogy akkor is van valaki, amikor nincs.

és nem, nem kapaszkodni a féligkezekbe, csak várni, napersze, hátha látja, de hát én akarok láthatatlan lenni, nem? a szakadékban, minden szakadékban, természetes élőhelyem.

egyedül, vagyis a tüzekkel és harapós kígyókkal. abba kapaszkodjak, amim van. végig a hegyen, fel, le, lépcsők vagy emelkedő, jobbkorlát. akadályosítás.

ropogtassam a száraz csiripiszlimet, a száraz kenyerem kiszáradt sarkát. és mit mondjak, hogy ígérjek, az út ereje nélkül? innen ígérjek, a sárga homokból?

beestem a szakadékba, kiestem a szakadékból. néztem, ahogy száll a szelem, nélkülem száll a kopár égbolton. sok, vagy nehéz, vagy csak más nyelven, szakadékszavak napsárga virágai.

seholból sehovába, tovább, semmi egek. nem haza megyek, mert nem otthon vagy. másik vonat, a táskák, én, a lábamnak is külön szék, cipő nélkül, legalább addig nem nyom.

akárhogy látnak mások, én láthatom magam máshogy.

☙⚘❧

virág nyílt a sebemen, szavamon. ablak nyílt, szellő járt, nyitogatta az ajtókat, ablakokat. fák sötét és világos fényei, árnyékai, ahogy susogva, ringva, amikor nyitottam a szemem.

ajtón jött be, volt ajtó bejönni. távoli erdők, ahogy a visszhang, hallom, hallak. és hallott. és látott. látszom, vettem le magamról a láthatatlanságszínt.

és a semmi láthatatlan erdők távoli odvas fáiból, amíg feküdtem, érkezett, akit nem láttam meg, de jött, és készített, és hozott.

a fekete, amit a bokámra tett, tőzegpakolás, amíg csak feküdtem és sírtam. kerek felhő úszott, kanyarodott a széllel, és megérkezett a napsugár, az ablakon nézett, hullt rám.

kit látok, amikor magamat. gyógyít a kő, a föld, meleg. aztán a gyümölcsös, fa alá, a kocsiból szedek, aztán a kocsiból kimászva, támaszkodva, cseresznye. van külön cseresznyeszomj.

a mesterséges tavaknál indiai eukaliptuszos krémet kapok, onnan a botért megyünk. és így, egestül, sarastul, sásszavak, tűzszavak. minden, ahogy terveztük, kivéve.

☙❧

2023. 07. 14. ‏‎17:55:19 – 2025. 04. 20. 7:02:53
vonaton Budapest > Veszprém –
kocsiban Pilisvörösvár > Nagykapos, Szlovákia

 

[1] Amit hallok: ’What made you so scared to tell / Open up to the people that love you / And only care when you are well.’
A sor eredetileg: „What made you so scared to tell / Open up to the people that love you / And only care that you are well.”

EGYIK-MÁSIK
1. Bevilágítani egymásba
2. Hol a Nap
3. sebet mosott rá
4. Esőben kereste
5. eső régi hangja
6. Vigyem magam
7. Másikfelé szavak
8. Kéthold süt szemembe
9. Kitalált szavak nyelve
10. Szavunk egymás felé
11. Ahogy Holdra nehezedik felhő
12. Amikor jól

ÜRES HELY
0. Amikor jól
1. Üres hely
2. Üres hely kertje felhő
3. Két hely, üres

[Kóbor] [Jázmin]

(Illusztráció: Archanain: Enchanted Valley At Sunset 09ArtbyKittiGaraczi: Saturated Sunset)

 

felkelni a Napot

 

nem mehetünk ki az utcára, mondja anyu. éjszaka van. kinézek az ablakon, ki megy kint ilyenkor? levél se hull, csak néha egy, az is csak csendesen, nehogy felébressze a madarakat, a lombot.

hattyúkat rajzoltam a fára, ülnek a fa tetején egymással szemben. süt nekik Nap is, világítanak a színes levélkék. aztán leesik egy sárga, egy piros, egy zöld. jaj, zöld esett le, mondja a bal hattyú ijedezve.

aztán egy kék, jaj, kék! jajong a jobb hattyú is. esegetnek lefele, hullámos szél simogatja a lombot. a bal hattyú óvón vesz szárnya alá egy türkizkéket. a jobb egy ibolyaszínűt. savanyú káposzta palacsintán, eszünk.

ki megy kint ilyenkor, kérdezem anyut. vagy ki nem mehet? az emberek nem mehetnek, mondja anyu. Nap se megy ilyenkor, de anyu azt mondja, az más. anyu mesél a hattyúkról, és álmomban is őket álmodom, besötétedik a Napjuk.

amíg alszom, leesnek a levelek, az egész nagyok is, nagy koppanással. ülnek a hattyúk az ágak végén. fáznak. amikor tél lesz, havak lesznek a fákon, és a hattyúkon is. hetek óta csak az eső, de nekik Napokat rajzolok. többet, mindig világítson egy.

nem mehetünk ki az utcára, mondja anyu. korábbi éjszaka van, egyre korábban megy le a Nap. fekete hattyút rajzolok. ahol fekete hattyú él, fekete hó esik. mikor leesnek az ágak, leesnek a hattyúk? Napokat rajzolok, egyre többet. nem tudom felkelni a Napot.

a hattyúknak biztos könnyebb úszni, ha nincs befagyva a tó, a tolluk. a felhők a súlyos Hold előtt. nem mehetünk ki az utcára, mondja anyu. egyre korábban. ha így megy, anyu egyszercsak azt mondja majd, nem mehetünk ki, amikor nappal lesz.

2020. 11. 12. 7:37 – 2024. 12. 23. 20:05:10
Pilisvörösvár

 

ANYU
1. Az utazó bement a szobájába és
2. Az övét, az enyémet
3. Érte fél
4. Elefánt szoba, vagy minden a helyére kerül
5. felkelni a Napot

[Covid19]

(Illusztráció: Eurisko Studios: Autumn Trees Landscape Digital Painting II; Antoinette Kelly: Black Swan)