Egyik helyről a másikra, leginkább be mennék, de kint vagyok. Nincs magambaajtóm. Hangos, szagos, mozgó. Menekülök a menekülömbe. Kapucnim, székek, ablak.
Lement, feljön. Leesett a kőégbolt, azon járok, Napon. Forró kövek a Napok, leesett, összetörött szavak. Minden helyen leültem már, csak maradni nem tudok.
Szakadnak, foszlanak, hull a feketefelleg. Feketefelleglepke. A szavak nélküli, állok a kövek közt. Ég recseg, ág. A szelek a szavak közt, kezed árnyéka után kapok.
Belemerülve a sebekbe, de melyik zsebembe nem tettem be? Szívem, szavam, megint a helyek közt. Helyett. Kiesnek kezemből a fehér citrom rostjai.
Melyik fehér, sápadok ki a szavakból, szemekből. Napból Holdba, zuhanok. Szakadék a gödörben, beesett oda. Rá az eső, fáznak a cseppek a szelekkor.
Elbújni, felhőt merre keressek? Minek az árnyéka az erdő? Másik helyről az egyikre, vissza, se. Hátamon ez, az, táska, gitár, bizonytalanság, krumplihagyma.
Menj a szelekre, kapaszkodtam a lejtőn. Leesek a küszöbről. Kinek az ajtaja? Se kilincs, se semmi Hold. Olyan lassan haladok, hogy eltévedek.
Viszél magaddal, de magammal megyek. Vigyem magam! Hely nélkül vagyok a semmi hegyek közt. Idegen székre ülök, idegen ül a székre. Elidegenülök.
Kimerültem, bemerültem. Idegen, sivár hely vagyok a szavaknak. Száraz felhő alatt. Akadályszobor, küszöbfreskó. Tóba ejtett könny. Az ágyon fekszem.
Takaró fekszik rám.
2022. 04. 09. 22: 16
(Illusztráció: Caroline Thistlethwaite: Night lights (Shaftesbury Snowdrops Exibition 2021; Deborah Brand: Cosmic Sunflower)