∞ Նաիրյան վոկալ անսամբլ[1]: Հալա, հալա նինայե
(Քեսապ) (2024)
[Nairyan Vocal Ensemble: Hala, hala ninaye
(Kessab) (2024)]
– Rosszul emlékszem.
– Vagy jobban figyeltél.
Sötét felhő alatt egyedül, minél kisebb lábnyomom legyen. Állok, ami árnyék hull, mint fény, borít be. Mélyen burkolózom a felhőbe, nem látok. Amit látok, felhő.
Néz a felhő, helyettem is lát, legalább láthatatlan, de felhő. Mindenki látja, hogy sötét lett. Sötét lett velem. Mintha gödörben, még gödör se kell hozzá, hogy hideg.
Melegít a hideg könny, esik, hallom. Csak akkor beszéljünk, ha más is jelen. Ha más is jelen, nem szólok. Minél kisebb, egy egész kicsi gödörben is jól elférek.
Sötétedik a szobában, ázik a szőnyeg, belülről veri az ablakot az eső. Csend, templomrom. Jéghideg falak, vagy csakugyan iglu. Cirbolyafenyők, vadrénnyomok.
Ajtók csukódásának hangja, ajtót látok magam előtt. Tövises lepényfa. Bújik be a felhőm kulcslyukon, ablakon, résen. Nézni sem, lépni, várom a végét, amikor kijön, oszlopfolyosón oszlop.
A hátuk látom, állok, a távolság nő. Szólok, megszólítom. Szólongatom. Egyáltalán nem látom a szemét. Pagodafa, csüngőberkenye. Kősziklák, kősziklák ege, jégsziklák ege, sziklafelhők.
A gödörben töltött napsütötte, holdsütötte órák, levélfakadás, a felhő meghallgatja a csöndet, megérti. Szártalan kankalin, és az a világos rózsaszín szegfű, aminek a nevét keresem.
Vele nem lehet, hallom. Velem. Ő nem hallja. Ő áll közelebb. Állok, hullnak rám levelek, hó. Velük megy. A fekete elefánt, a fekete hattyú, átölelem az árnyékukat.
Félig nappal van. Három ágban szikrázik a Hold. A Nap fényét világítom vissza, de itt nincs Nap, sötétet világítok. Egész éjjel süt ez a nagykerek Hold. A seregély is sötét a sötétben?
Beszélünk, lépései hangja. Egyre távolabbról fogunk beszélgetni? Ázik a hajam, a szoknyám, ahogy a felhőm utána indul lefelé a lépcsőn. Ernyős sárma, ösztörűs veronika.
Meglocsolja a virágokat, a lépcsőfokokat. A virágok az esőre bújtak elő, a lépcsőfokok nem. Végigjár a szobanövények fölött is. Könyvet, képet is locsol, vagy a cseppekből születnek.
Nem tudom, nem hallom, nem értem. Kérdésre tér nincs, rét, virágszőnyeg. Úgy is be lehet járni egy területet, hogy megnézem térképen? Kicsiny fenyveserdő, vagy erdei szőrmohagyep?
Rásüt a Hold a vízre. A háromágú Hold háromszínű szivárványt világít meg. A vízben szivárványhalak. Sűrű szálú, csípős eső után apró szemű, finom, hideg eső. Esik a vízbe, a halra nem.
Számíthatok az őszinteségére?
Amit rá mondok, az vagyok én, hallom. Megszúrja a sünt az akác? A bogáncs? Máriatövis? A mérges kígyó néha megmarja magát? Halfafű lengedezik sötét szélben. Virágzik.
Mindenki a saját valóságát látja. Van, amikor valaki valakit egyáltalán nem lát.
Két szájjal, három szájjal a szavak a titkokról, köztük ülök, hallgatom. Megszólalok a felhőn át. Ez túl sok, hallom. Lépcsőn fel. Holnap megyünk haza, ő pakol, én a szavaimmal ülök a gödörben.
Nem tett el kulcsot. Kocsi. Ház. Hallom, a bőröndben kicsi a valószínűsége, kulcs lenne, mindent legalább ötször megérintett. Letörött akácág. A sün tüskés vagy tövises?
A sötét ég felett van egy világos. Felhőpillangók felhőfák virágán. Felhőbozótos, az már köderdő? Felhők vagy jégtáblák. Itt nincsenek fák, felhők borítják a hegycsúcsokat.
Semmi ebédünk, semmi hová mennünk. Szavunk egymás felé. A sün élete tüskékkel telik? Süt a Nap, keresztülbújik a felhőn.
Ott a Hold, menjünk a fénye alá. Most nem süt a Nap, a hó a Nap. A hó fényénél megnézhetjük a Holdat.
2024. 09. 19. 20: 11–2024. 12. 29. 18: 41: 19
[1] Ելենա Ազարյան, Նաիրա Մուղդուսյան,Ալիսա Մանուկյան, Աննա Մինասյան [Yelena Azaryan, Naira Mughdusyan, Alisa Manukyan, Anna Minasyan].
(Illusztráció: Hajós Eszter: “Szártalan kankalin, és az a világos rózsaszín szegfű, aminek a nevét keresem.”)