Sötétben próbálok lenni, összezsugorodott lehulló levelek, nem kapok levegőt.
Veszi a levegőt, ahogy kifújja, sötét ruha hideg napokra.
Nem engedek ki semmit, se szavakat, se levegőt.
Ahogy lépek, ahogy mozdul a föld, esek bele a hideg szavakba, sötét patak kihűlt halaknak.
Semmi álom nem hull, próbálok nem lenni, mintha a levegőn túli világé.
Összenyom a paplan, gömbölyű szakadék, ahogy mozdul, omlik össze az égfehér kékbolt.
Törött víz, napok a levegő nélküli sötétben, megosztom vele, vagy kiveszi belőlem.
Ahogy fulladok, csendben fulladok csendbe, kicsorbult szavak törött parkettán.
Jégtáblán búzakalász, búzatáblán jégkalász.
Nem esik hó, de a szél odafújja.
2022. 12. 31. 2: 33
Vidracco (Damanhur), Piemont, Olaszország
Azok a szavak, amiket nem beszélünk. Az a fullasztó légzés. Mások lélegzetébe fulladok. Lassan álomba, percből percbe.
Ahogyan a szavaink, közös festmény, amit széllel festünk égre, vízre. Közös szavunk, szívünk.
Annyira nem szobor, hogy szinte nincs.
Súlya nélkül, árnyék nélkül, az a fény sötét súlya, tudod.
Melegítő sugaraival, ahogyan a Hold, amikor az éjszakai szavaink.
Ágyban, álomban, más ágy és más álom, amibe lépünk, miután a szavaink is álomba, ágyba.
Ahogy gyökeresen, levelesen egymásba simulunk, mintha fenyők.
Egyvirágunk halk szirmai nyílnak.
Ahogyan lassan, lassan a gödör távoli hangja, ahogy csak egyre halkabb.
2024. 03. 19. 19: 40
Attert, Luxembourg, Belgium
(Illusztáció: Erin Hanson: Sunset Cypress, 2022; Erin Hanson: Color Expression, 2020)