FELHAJTÓERŐ

Rámnőttek a falak
Minótaurosz és a
csörömpölő reggelek

Hideg kőlabirintusok közt vártam

Az eső halkan verte el a port
párát lehelt a beton és a szemközti bolt

Bronzzá öntötte a formákat a lebukó napkorong

A nousz mi kiemelte lelki látásunk a síkból

Most papírrepülőt tanulok hajtogatni

Szépívű röpte lesz

***

 

HATODIK ÉNEK

Testem is palota.
Érzem ahogy
kiszalad belőlem a város.
Lapos kövek melege lesz
tarkóm alatt vánkos.
Szétesik a kert,
huhoghatnak árnyak,
Kékhajú éjjel ringatott imént.
Hullámzó bokorligetek,
tajtékos napok,
bennünk felhők kacagása,
ringló ajkú hajnalok,
fehérkezű Nauszikaa tánca.
Most is bennünk ragyog minden találkozás.
Gömbölyded kavics, aleppói fenyőliget,
ma Odüsszeuszért gyúlnak örömtüzek.
Csodatölcsérből csurran reggeli harmat,
szakrális bemerítkezés, növénypárlatok
gyógyítanak sebet.
Benned vetkőzöm, arannyá téged öltöztetlek.
Reggelre ismét emberré szeretlek.

*

 

ünnep

majd felszedjük a földre hullt
fehér csillagokat
amikor partot ér bennünk
minden pillanat
majd mellkasod lesz
vérpiros köntösöm
magunkért öleljük át
a múlhatatlan időt
majd kigyúlnak parányi
szikrázó mécsesek
végtelenbe kéretőzünk megint
s reggelre majd
szavak mélyére fúrunk kutat
így tanulunk majd
vizet fakasztani
ünnep lesz az a lebegés
amikor magamba szívom
nyakszirted illatát
akkor majd kérlek
szorosan fond körbe
elenyésző testeim
azon a reggelen
mikor lelkeink is összenőnek

 

(Illusztráció: Ieva Janu: Promises VII – Paper Plane Watercolor (2021))