I.

Reggeli köd gomolyog a függönyön túl,
…….a karámban pihenő tevék
…….szájába és tüdejébe áramlik,
Sokféle hang csendjében várakozva látod
…….a síkságon kinyíló égboltot,
Minden halvány sugár, mely felbukkan a dombokon túl,
…….kétnapi útra már mögöttem,
…….feszes fátylat feszítenek a síkság fölött.
A sápadt napfény lopakodva fedezi fel
……. a szunnyadó szobát, hányszor
találtad ott a szolgák leheletének álcázott ködöt?
Panaszkodó madár, miközben az ismeretlen égbe
…….emelkedik, ugattak a kutyák, reggel
a tenger, mint tál gyümölcs beindítja az ébredők
…….elméjét, émelyítő ez a merengés.
(Csillag nyugaton, még szavalja halkuló dalod, ahogy
…….a fennsík alá zuhansz, ki emlékszik már, hogy
…….az éjt követted kietlen földek felett?)

II.

A hegy hágóján túl, ahol a pálmaerdők leereszkedtek,
…….csend lendül a tóhoz a völgyön át.
Tó, ahol nem esett eső, messzire van fekete szikláid
…….szakadékától, a sátorponyva szivárgó vízfoltjai
…….az ébredő feje felett.
Nem nőtt fa a határod közelében, nem jött meg a szél, hogy
…….végig simítson.
A korai halász szürke suttogása füstként szállt alá,
a víz és csendes csónakok ringatóztak alatta,
…….a sziklák keleti árnyékában.
A jeges víz duzzadt buboréka fent, ahová teve sem jutna fel,
…….apró emlékei a veszedelmes helynek, mely
…….az alvó álmát fertőzi a távoli éjszakában, amikor
…….ismét elérte a lenti városokat,
…….amikor ismét megpihent a kámforfa tövében.

Kakuk Tamás fordítása

Illusztráció: Paul Klee