Megint kisebb lett, pedig csak egy hónap telt el, mióta a férfi utoljára látta. Az ablakhoz tolt fotelben üldögél, szemei lehunyva, arcán gesztenyefa-levelek árnyai táncolnak. Szia, megjöttem! Nem reagál a köszönésre, a szemét sem nyitja ki, talán nincs benn a készüléke? A férfi az éjjeliszekrényre pillant, műanyag kancsó kihűlt teával, mellette a kék virágos bögre. A belseje megint megbarnult, egy órán át sikálta legutóbb is. A hallókészülék doboza az ágyon, üres, ezek szerint az öreg hallotta a köszönést.
A férfi odalép hozzá, kezét a vállára teszi. Szia, megjöttem, ismétli emelt hangon. Az öreg ráérősen kinyitja a szemét, te ki vagy, kérdezi. Az unokád, emeli tovább a hangerőt a férfi. A másik félrebillent fejjel méregeti, melyik? A férfi fújtat, úgy tudom, csak egy unokád van. Az öreg tekintete csillogni kezd, attól függ, melyik házasságomból. A férfi megkönnyebbül, humoránál van az öreg. Hatvanhárom évig éltek együtt a mamával, sosem volt más felesége. Örülök, hogy jól vagy, mondja, és gyors puszit ad a ráncos homlokra. Odahúzza a látogatóknak bekészített, egyszerű széket, a fotel karfáján átnyúlva kezébe veszi a másik kék eres kezét. Mindig rácsodálkozik, milyen puha a bőre.
Na, és hogy vagy, a férfi már a kérdés közben elszégyelli magát, mégis milyen választ várna? Az öreg megoldja helyette, nem válaszol, egy ideig mindketten a gesztenyefán hintázó leveleket figyelik. Töltenél egy kis teát, fordul végül a férfihoz a másik. Ahogy a bögre után nyúl, karján felcsúszik a kockás flaneling, és a férfi észreveszi a kék foltot. Veled meg mi történt? Megint elestél, sorjáznak a kérdések. Az öreg visszahúzza az inget a csuklójára, összeverekedtem Bélával az elfekvőből.
A férfi nem hagyja annyiban, biztosan megint elestél, pedig kértelek, hogy vigyázz magadra! Az öreg a vállát vonogatja, higgy, amit akarsz, de a Béla begorombult, mert sokáig néztem a felesége képét az ágya mellett. Mit tehettem volna, ilyen bajszos fehérnépet ritkán látni. Az öreg csodálkozása őszintének tűnik, a férfi úgy dönt, belemegy a játékba. És ki nyerte a meccset, igyekszik érdeklődőnek látszani. Feláll, előkeresi a gyógyszeres dobozt a nagyapja szekrényéből, kiveszi a fekete nadálytő krémet. Természetesen én, élénkül meg az öreg, adtam neki a bottal rendesen, bár elég egyenlőtlen küzdelem volt, ő csak a katéteres zacskóját tudta használni. A férfi lecsavarja a kupakot a krémről, erős mentolos szaga van. El tudom képzelni, zárja le a vitát. Maga sem tudja, mit szeretne jobban: azt, hogy igaz legyen, amit a másik mesél, vagy azt, hogy ne. Újra az ablak felé fordulnak, a gesztenyefa szélben himbálózó ágai, mint megannyi önálló életre kelt katéteres cső…
Lassan beesteledik. Ne kapcsoljunk lámpát, kérdezi a férfi. Az öreg nem veszi le tekintetét az ablakról. Éjszaka fagyni fog, jelenti ki, majd egy vállrándítással elintézi a választ a “Honnan tudod?” kérdésre. A férfi a falon lévő oklevelet olvasgatja. Agronómus – a szó ugyanolyan titokzatosan hangzik, mint gyerekkorában. Varázsló, aki megérzi az esőt, kiismeri a szeleket, akinek a kezei alatt megszelídülnek a lovak, és pontosan tudja, mikor fog fagyni. Mi lenne, ha itt is hasznosítanád a tudásod, jut a férfi eszébe egy ötlet, biztosan megengednék, hogy legyen egy kis konyhakerted. Úgy tűnik, a nagyapja számára az ablak érdekesebb, mint az ő mondanivalója. Beszéljek az igazgatóval? Szerintem örülne neki, lelkesedik a férfi. Mindenki a te zöldségeidet enné, még az a Béla is. Újabb vállrándítás, alig venni észre.
A hold egyre magasabbra kúszik, a gesztenyefa ágai között bujkál. A férfi tisztára mossa a kék virágos bögrét, aztán szedelődzködni kezd. Karácsonykor jövök újra, szükséged van valamire? Az öreg szemei megint csukva, úgy válaszol, egy jó fröccsre és némi szeretetre. Mindig viccelsz, öleli át a férfi, akkor megyek, és majd legközelebb hozok neked egy pár meleg papucsot, annak biztosan örülsz.
A kertben jön rá, hogy ott felejtette a kabátját, tétovázik, végül mégsem fordul vissza. Majd legközelebb, majd legközelebb, ismételgeti miközben beindítja az autót. A kovácsoltvas kapu lassan nyílik. Majd legközelebb.
(Illusztráció: Amber Gittins – Blue Wildflower)