– Nem láttad a cipőmet?

– Ott virít a sarokban – mondta Petra.

Egy levágott fülű kosár fölött kavaró mozdulatokat tett.

Elhúztam a sarokból a lábbelimet, felvettem és odacsattogtam hozzá.

– No mi készül itt, kérem szépen? – kíváncsiskodtam.

– Bájital a góliátoknak – felelte ő.

– Nos hát, tudnod kell Petra, hogy tegnap este a matrózlegényeket halálra masszírozta

egy láthatatlan bugyor – osztottam meg vele a gondolatomat.

De ez még nem minden; a kikötői kocsmából kitiltották a góliátokat, amiért szemérmetlenkedtek – fejeztem be.

– Végeérhetetlen történeteket én is képes vagyok kitalálni…

– Semmi kétségem felőle! – nevettem.

– Az orrüreg fúvóknak tehát annyi? – Petra immár egy széken állt, mint aki halálugrást

készül elkövetni.

– Azoknak igen. De nincs semmi különös abban, ha a provokálás lyukat fog vagy hamvast uszít.

– vontam meg a vállam.

– Ez az én skizofrén szövegem!!! – mordult fel Petra.

– Sejtettem, hogy a saját mondandódon fennakadsz.

– Jó, zárjuk le.

– Rendben. De a töltelékeid már kilógnak a fazékból!

– Úgy szép, ha duzzadtak… Apropó: hallottál már róla, hogy felrobbant

a repcefinomító?

– Igen, úgy déltájt értesültem az újságból róla.

Petra lekászálódott a székről.

– Én azt se értem, hogy miért kell elgázolni a patás állatokat. Talán gúnyt űztek belőlünk?

Vagy mesterségük a harc? Esetleg hárpiáik keresztmetszete megbabonázta a pelyhet?

– Őrült vagy, Petra, s kusza ideglaboratóriumod sajnos nem áll őrizet alatt. – csóváltam meg a fejem.

– Ide-oda csúszkálok, hogy észrevegyél! De látom már, minden tettem hiábavaló…

Én soha senkinek se leszek jó, én soha senkinek se leszek jó; pedig guggolásom lobbizó csilláma

kimeríti a nyüzsgés fogalmát! – Petra sírva fakadt,

olyannyira, hogy észre sem vette, hogy rám támaszkodva térdével kissé megbök.

– Jól van, kislány, csak ne bőgj már annyira – vontam még szorosabban magamhoz.

Petra könnyei hirtelen elapadtak.

És ami ezután jött, hogy szokásunkhoz híven együtt kántáltuk: – harcos csákó felvigyázó, harcos csákó felvigyázó!

– Tudom már, miért szeretsz! – Petra, úgy tűnt, megvigasztalódott.

– Na, miért?

– Mert a galagonyagyökér merényletet forral a disznótorosok ellen…

Ezen aztán mindketten jót kacagtunk.

(Illusztráció – Jackson Pollock – Drip paintings on paper)