Már egy órája magyaráz neked, közben vezet, gyorsan haladtok, dinamikusan előzget az autópályán, centikre közelíti meg az előttetek haladó kocsit, mire eszedbe jutna félni, addigra letolja a külső sávba, egyszer sem fékez, százhatvanötös állandó sebességgel mentek, megállíthatatlanul, könyörtelenül és egyértelmű felsőbbrendűséggel, ugyanúgy megy ő az autópályán, mint az életben, ahhoz sincs lélekjelenléted, hogy elgondolkozz, vajon te milyen irányba mész és melyik irány vezet előre, mert te igazából már nem akarsz semmilyen haladást, semmilyen technológiát, elbújnál egy erdei kunyhóban, erről eszedbe jut Hófehérke és a hét törpe, akik mennek a bányába, ahogyan sofőröd is bányássza a kriptovalutát és erről tart neked kiselőadást a kocsiban, mert azt hiszi, téged is érdekel, hogy ő saját fejlesztésű blokklánc ökoszosztémát üzemeltet, hash-ek trilliói futnak át a rendszerén, kérődzöl a szavakon, hogy az Ethereum blokklánc átállt a proof of stake rendszerre,  koncentrálsz, hogy legalább egyetlen mondatot megérts, de mire tíz hangzó összekapaszkodna, addigra sofőröd, a piperkőc harmincas már legalább háromezer szót elhadart, ühhüm, ühhüm, ismételgeted, a bólogatásra is ügyelsz, és elhatározod, legközelebb vonattal utazol telekocsi helyett, nem ilyen öntudatos sofőrrel, aki feltartóztathatatlanul löki a sódert, pedig fáradt vagy, mert hajnalban keltél, a harmincas generációval amúgy is az a bajod, hogy jónapotot köszönnek és túlságosan komolyan veszik saját fontosságukat, már nem is bánod, hogy gyorsan vezet, előbb vége lesz a kínszenvedésnek, amit a bitcoin okoz, diszkomfort érzésed van, mondaná rá a körzeti orvosod, a szavak színültig töltik a kocsi belsejét, elfogyott az oxigén, de ebben az autóban hiába keresed a gombot, amivel lehúzhatnád az ablakot, itt az sincs, ez is fejlett technológia, csak te rekedtél meg a középkorban, eszedbe jut a saját anyád, amikor magyaráztad neki az ATM használatot, szegény ugyanilyen rémült arccal bólogatott, holott nem értette, miért jó neki ez az egész, ő még borítékban kapta a fizetését, és kézzel kellett aláírni a jelenléti ívet, akkor még volt tízforintos papírpénz és a telefonok tantusszal működtek, most neked nem esik le a tantusz, hogy miért kell neked a blockchain, hagyjanak már békén, te csak aludni szeretnél és visszafelé menni az időben, lelassítani világot, mert már annyira szédülsz tőle, hogy ki fogsz esni belőle, most alagút jön, csak arra leszel figyelmes, hogy a sofőröd elhallgat egy pillanatra, és beletenyerel a dudába, azután az okosházát vezérli telefonos alkalmazáson keresztül, beállítja az intelligens öntözést, a napelemekkel is rengeteget spórol, mint ahogy azzal is, hogy téged a fővárosba fuvaroz pénzért, holott a cég fizeti a benzinköltségét, tehát a bejáráson is keres, ráadásul bitcoint bányásznak a gépei, amíg dolgozik, a munkahelyre már csak hobbiból jár be, mert ő okos, te pedig nem vagy okos, a bejárásod is magadnak fizeted, saját anyád vagy, aki csüggedten áll az ATM előtt, és gyereke könyörgésére végre bedugja a kártyát a nyílásba, mert mi van, ha beszívja örökre vagy másnak köpi ki, nem érti, mit kell nyomni az érintőképernyőn, mi az, hogy PIN kód, miért nem lehet kézbe kapni a nyugdíjat, miért kell levonni belőle kezelési költséget, miért kell túlbonyolítani mindent.

(Illusztráció: Jackson Pollock – Sleeping Effort, 1953)