Botos Ferenc összes bejegyzése

1949-ben születtem Budapesten, jelenleg is itt élek. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem könyvtár-történelem szakon. Könyvtárosként, tanárként egyetemen, középiskolában, vállalati könyvtárban is dolgoztam. Verseket, haikukat írok, négy versfüzetem jelent meg. Irodalmi folyóiratokban, tematikus újságokban publikálok. Díjaim: „Bólya Péter" díj, 2008. /Napsziget a Művészetekért Alapítvány/, Napút nívódíj, 2016, 2021. /Napút Kiadó/, Mátrai Művészeti Napok 2016., 2020. vers, első díj.

KI TANÍT MEG….

 

ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra
mit mindig tud tölgyfa, rózsa
arra a teljesség állapotra
hogy ne légy féreg járta gyümölcs
lehulló, töpörödött mása
látni, hallani, szagolni
magadból, világból növekedni
verejtékes, nász szagú testtel
ég alatt kedveshez simulni
írásban, képben, zenében
a mindenségre felmosolyogni
ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra
—–

 

(Illusztráció: John Glover OWS: The Beggar’s Oak)

HAIKUK

 

Kígyószisz

tüzes nyelv öltő
borszeszláng kék sziromtánc
a nyári réten

Esőcseppek

mint nyers gyémántok
ülnek, gurulnak tova
fenyőágakon

Katedrális

kövekbe zárt csend
hullámzik, lüktet a fény
elrejlő Isten

Miserere

pacsirtaének
legmagányosabb ima
föld és ég között

Glória Mundi

a futó zápor
gyémánttal szőtt pókhálót
feszít az ágra
—-

 

(Illusztráció: Marina Richmond: Painting River Rocks)

EGY ELMARADT TALÁLKOZÁSRA

 

néha eltűnődök magamban
két holt költő képzelt találkozásáról
hogyan hányták-vetették volna meg a világ dolgait
egy kocsmaasztal felett Ladányi és Berda Jóska
a tündér bokák dolgában bízvást tudom
hamar meglett volna a baráti egyetértés
az izmusokat sem hibázták el ők soha
a mindenből kimaradtak pártját fogva
lett légyen az szegény, gyötört nő, vagy árva
végül a pohár körüli disputát sem bíznák másra
– Eperpálinkát, és jó somlait ide! –
kiáltaná ma is Berda Jóska

 

(Illusztráció: Geoffrey Howard: Abstract: Old Pond)

IMAGO MUNDI /Berda énekek/

 

Leánykökörcsin

Leánykökörcsin, te zengő lila dal
selymes fátyladat kibontja a nap
állsz, mint sudár leánytest a fényben
a teremtés örök dicsőségére, amen.

Fürtös gyöngyike

Fürtös gyöngyike, tavaszi vándor vidítója!
Hajnali szellők csókolják mélykék hullámokká
rétjeid: tündérek lába nyomát őrzöd
az idők kezdetétől, amen.

Agárkosbor

Kicsiny agárkosbor, te karbunkulusként
rejtőzöl a felszökkenő májusi füvek között.
Diluviumra emlékező virágzó fennsíkon
örvendezteted meg a mindenkori vándort, amen.
——-

 

(Illusztráció: Manuel Granai: Muscari Flowers)