HÁZAVATÓ

„Egy házban nem az a csodálatos, hogy menedéket, meleget ad,
hogy birtokba vehetjük a falait. Hanem az, hogy lassan lerakja
bennünk kedves emlékei táplálékát.”
/Saint-Exupéry/

lángoló mozaik
a tornác álom homéroszi
köröskörül rozsdálló fenyőfák
Kalüpszó kertje mára megkopott
a csend koldusai vagyunk
hallgatjuk az eresz csepegését
tücsökzenét a teremtés korából
Isten hangját a csillagok alatt

KRONSTADT

acélszürkén összeringó tengerég
csak az aranybarna tea világít
legendás hajók árnyain
ágbogas észak fény cikázik

(Illusztráció: Dillon Ding-Chao Huan: Golden Larch Valley)

kifordult tuskó
oldalán egy hóvirág
néma harangja
–

esőcsepp cseppen
csordul, görög az ágon
gyémántos fényben
–

türkiz jégmadár
patak felett röppenő
röpke pillanat
–

kígyószisz erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen
–

ebihal őrzi
sötétlő pocsolya mély
tűnő idejét
—-

(Illusztráció: James Colmer: Echium Fire)

nyíló gyöngyvirág
te Mária-illatú
rejtőző ima
–

gót bükkfa törzsén
lápisz lazuli kékben
cincérszerelem
–

őszülő erdőn
fekete-piros össztánc
egy pillangónász
–

egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott
—-

(Illusztráció: Angela Anderson: Lily of the Valley Acrylic Painting)

ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra
mit mindig tud tölgyfa, rózsa
arra a teljesség állapotra
hogy ne légy féreg járta gyümölcs
lehulló, töpörödött mása
látni, hallani, szagolni
magadból, világból növekedni
verejtékes, nász szagú testtel
ég alatt kedveshez simulni
írásban, képben, zenében
a mindenségre felmosolyogni
ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra
—–

(Illusztráció: John Glover OWS: The Beggar’s Oak)

/Feleségemnek, Katinak/

ragyognak-e még
szemeidben drágakő csillagok
rubin, zafír, ametiszt, smaragd szikrái
egykori szerelmes ezeregy éjszakáknak
szivárvány kapuján át vezetett bennünket
gyönyörök Vénusz barlangjába a tovatűnt
fényű tündöklő ifjúság
ragyognak-e még…

(Illusztráció: Sarah Coey: Touch The Sky)