Aranyhajú, jázminarcú, őzbokájú
te sehol sem található!
Szárnyak nélkül jöttél, és hajoltál
fölém, álmomban minap.
Gyönyörű őrangyal egy csókot
indítottam volna félszegen, mikor
harsanó tücsökzene ébresztett rá
szomorú öregségemre, Amen.

(Illusztráció: Eric Heitmann: A Voice in the Night Garden)

/Szepesi Attila emlékezetére/

Budaszentlőrinc

ős romkert ligetet
átölel egy város
elfoszló dallama
sorsunkkal határos
–

Kesztölc – Klastrompuszta

kinyíló hajdani táj
egykoron itt járta
erdeit, rétjeit
szent barátok lába
–

Pilisszentlélek

félúton, Isten tenyerén
erre járt egy költő
mormolt püspöki áldást
már egy emberöltő
–

Bükkszentlélek

ódon falak, zöld szelekben
darazsak zsongása
felparázsló bükkök
földmély hallgatása
–––––

(Illusztráció: Arató István: Kesztölci udvar)

HÁZAVATÓ

„Egy házban nem az a csodálatos, hogy menedéket, meleget ad,
hogy birtokba vehetjük a falait. Hanem az, hogy lassan lerakja
bennünk kedves emlékei táplálékát.”
/Saint-Exupéry/

lángoló mozaik
a tornác álom homéroszi
köröskörül rozsdálló fenyőfák
Kalüpszó kertje mára megkopott
a csend koldusai vagyunk
hallgatjuk az eresz csepegését
tücsökzenét a teremtés korából
Isten hangját a csillagok alatt

KRONSTADT

acélszürkén összeringó tengerég
csak az aranybarna tea világít
legendás hajók árnyain
ágbogas észak fény cikázik

(Illusztráció: Dillon Ding-Chao Huan: Golden Larch Valley)

kifordult tuskó
oldalán egy hóvirág
néma harangja
–

esőcsepp cseppen
csordul, görög az ágon
gyémántos fényben
–

türkiz jégmadár
patak felett röppenő
röpke pillanat
–

kígyószisz erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen
–

ebihal őrzi
sötétlő pocsolya mély
tűnő idejét
—-

(Illusztráció: James Colmer: Echium Fire)

nyíló gyöngyvirág
te Mária-illatú
rejtőző ima
–

gót bükkfa törzsén
lápisz lazuli kékben
cincérszerelem
–

őszülő erdőn
fekete-piros össztánc
egy pillangónász
–

egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott
—-

(Illusztráció: Angela Anderson: Lily of the Valley Acrylic Painting)

ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra
mit mindig tud tölgyfa, rózsa
arra a teljesség állapotra
hogy ne légy féreg járta gyümölcs
lehulló, töpörödött mása
látni, hallani, szagolni
magadból, világból növekedni
verejtékes, nász szagú testtel
ég alatt kedveshez simulni
írásban, képben, zenében
a mindenségre felmosolyogni
ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra
—–

(Illusztráció: John Glover OWS: The Beggar’s Oak)