/Feleségemnek, Katinak/

ragyognak-e még
szemeidben drágakő csillagok
rubin, zafír, ametiszt, smaragd szikrái
egykori szerelmes ezeregy éjszakáknak
szivárvány kapuján át vezetett bennünket
gyönyörök Vénusz barlangjába a tovatűnt
fényű tündöklő ifjúság
ragyognak-e még…

(Illusztráció: Sarah Coey: Touch The Sky)

néha eltűnődök magamban
két holt költő képzelt találkozásáról
hogyan hányták-vetették volna meg a világ dolgait
egy kocsmaasztal felett Ladányi és Berda Jóska
a tündér bokák dolgában bízvást tudom
hamar meglett volna a baráti egyetértés
az izmusokat sem hibázták el ők soha
a mindenből kimaradtak pártját fogva
lett légyen az szegény, gyötört nő, vagy árva
végül a pohár körüli disputát sem bíznák másra
– Eperpálinkát, és jó somlait ide! –
kiáltaná ma is Berda Jóska

(Illusztráció: Geoffrey Howard: Abstract: Old Pond)

Leánykökörcsin

Leánykökörcsin, te zengő lila dal
selymes fátyladat kibontja a nap
állsz, mint sudár leánytest a fényben
a teremtés örök dicsőségére, amen.
—

Fürtös gyöngyike

Fürtös gyöngyike, tavaszi vándor vidítója!
Hajnali szellők csókolják mélykék hullámokká
rétjeid: tündérek lába nyomát őrzöd
az idők kezdetétől, amen.
—

Agárkosbor

Kicsiny agárkosbor, te karbunkulusként
rejtőzöl a felszökkenő májusi füvek között.
Diluviumra emlékező virágzó fennsíkon
örvendezteted meg a mindenkori vándort, amen.
——-

(Illusztráció: Manuel Granai: Muscari Flowers)

/tankák/

Gyermekláncfű

a gyermekláncfű
nyakán a csipkegallér
bizony hófehér
kis ejtőernyők szállnak
feltámadt a szél
–

Mezei katáng

szívet derítő
borszeszláng kék sziromtánc
a katángbokor
forró széllel dacoló
sziklafalon lobogó
–

Ökörfarkkóró

másodvirágzás
a vert arany sziromkák
őszi búcsúja
rozsdálló, tar mező felett
elporló fényben
–

Gyújtoványfű

a gyújtoványfű
aranyló lángja lobban
az őszi réten
elszórta kincsét a nyár
már emlék csupán
—

(Illusztráció: Oksana Ball: Dandelions Wool Painting)