/In memoriam Gulácsy Lajos/
/haikuk/

búvó hóvirág
gyémánt fehérben izzó
manólándzsahegy
–

feszülő trikó
alatt hasán a köldök
zárt márványkapu
–

leánykökörcsin
mellénykéjét vetkező
büszke leánytest
–

virágot lépő
hajnal gyönyörű bokája
tavaszi kertben
–

törpe nőszirom
rangrejtve tündöklő
lila ruhás hölgy
–

ahol mosoly van
ott semmi más nem fér el
az árnyékában
–

csak táncolj, táncolj
lángoló tűzliliom
nyári szelekben
–

gyönyörű mosoly
holdezüstben táncoló
leány, rózsakörben
–

kristálypalota
az agárkosbor szirmán
lebegő vízcsepp
–

tengerpart, este
a szerelem illata
itt sós, narancsos
–

most állj meg idő
aranytükörben suhanj
ne múlj, tündértánc
–

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem
–

vásári zajban
a szférák halk zenéje
nem hallgatható
–

tüzet az gyújthat
aki maga is lángol
nem hamvad soha
–

Isten kigyújtott
színei közé egyszer
hazatalálunk
—-

(Illusztráció: Pulsatilla grandis)

VIRÁGCSENDÉLET
/tankák/

Fekete kökörcsin

opálszín reggel
szemét, tört üveg közé
fekete virág
bókol tavaszi vártán
el ne fújja őt a szél
–

Harangvirág

kis manósüveg
vagy tán Isten kalapja
ametiszt fényű
a harmatban ragyogó
fogyó liget harangja
–

Mezei katáng

szívet derítő
borszeszláng kék sziromtánc
a katángbokor
forró széllel dacoló
sziklafalon lobogó
—-

VÁRANDÓS MADONNA
/tanka/

szálló pillangó
régmúlt idők illata
áldott Mária
tört falak közt állongó
kövek kormán tündöklő
—-

(Illusztráció: Fekete kökörcsin, Pulsatilla pratensis subsp. nigricans)

Nagyvárosi anzix

feketerigó
csipeget almacsutkát
parkolósávban
–

Téli lepke

égő színeket
fakít tűnő árnyékká
a fagyos halál
–

Vae victis

most csenghet-bonghat
egy hóvirágcsengettyű
blokkházak között
–

földig hajoltak
a délceg hóvirágok
visszatért a fagy
——

(Illusztráció: Nick Pike: Galanthus Elwesii)

/haikuk/

hajnali erdőn
ezüst harmattól ékes
vadrózsaszirom
–
nyíló gyöngyvirág
te Mária-illatú
rejtőző ima
–
reggeltől estig
gyémántpatájú éhség
lobog szemében
–
hegy magasában
parfümös meztelenség
– Hej, harapj belém! –
–
gyönyörű leány
erdei rét illata
libben nyomodban
–
ó, szőke gyermek
gyémánt ékszer a lélek
koromsötétjében
–
szent fiatalság
vén, szatír lélek mélyén
lobogj, még lobogj
–
a vágóhídra
űzöttek szemeit, jaj
tudd megsiratni
–
elhullt levelek
hullaszagán borong az
ősz: közel a tél
–
lombok alól szól
megtört kőből is beszél
útszéli Krisztus
—–

(Illusztráció: Graham Ogden: Winter Leaves)

/Fodor Tamás zenész emlékére/

messze hangzó tücsökzene
kis citerák rekvieme
őszi bánat borong benne
mintha végső búcsú lenne…

(Illusztráció: Kaori Doi: One autumn night)