Botos Ferenc összes bejegyzése

1949-ben születtem Budapesten, jelenleg is itt élek. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem könyvtár-történelem szakon. Könyvtárosként, tanárként egyetemen, középiskolában, vállalati könyvtárban is dolgoztam. Verseket, haikukat írok, négy versfüzetem jelent meg. Irodalmi folyóiratokban, tematikus újságokban publikálok. Díjaim: „Bólya Péter" díj, 2008. /Napsziget a Művészetekért Alapítvány/, Napút nívódíj, 2016, 2021. /Napút Kiadó/, Mátrai Művészeti Napok 2016., 2020. vers, első díj.

A VIRÁGÜNNEP VÉGE

 

/In memoriam Gulácsy Lajos/
/haikuk/

búvó hóvirág
gyémánt fehérben izzó
manólándzsahegy

feszülő trikó
alatt hasán a köldök
zárt márványkapu

leánykökörcsin
mellénykéjét vetkező
büszke leánytest

virágot lépő
hajnal gyönyörű bokája
tavaszi kertben

törpe nőszirom
rangrejtve tündöklő
lila ruhás hölgy

ahol mosoly van
ott semmi más nem fér el
az árnyékában

csak táncolj, táncolj
lángoló tűzliliom
nyári szelekben

gyönyörű mosoly
holdezüstben táncoló
leány, rózsakörben

kristálypalota
az agárkosbor szirmán
lebegő vízcsepp

tengerpart, este
a szerelem illata
itt sós, narancsos

most állj meg idő
aranytükörben suhanj
ne múlj, tündértánc

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem

vásári zajban
a szférák halk zenéje
nem hallgatható

tüzet az gyújthat
aki maga is lángol
nem hamvad soha

Isten kigyújtott
színei közé egyszer
hazatalálunk
—-

 

(Illusztráció: Pulsatilla grandis)

VIRÁGCSENDÉLET; VÁRANDÓS MADONNA

 

VIRÁGCSENDÉLET
/tankák/

Fekete kökörcsin

opálszín reggel
szemét, tört üveg közé
fekete virág
bókol tavaszi vártán
el ne fújja őt a szél

Harangvirág

kis manósüveg
vagy tán Isten kalapja
ametiszt fényű
a harmatban ragyogó
fogyó liget harangja

Mezei katáng

szívet derítő
borszeszláng kék sziromtánc
a katángbokor
forró széllel dacoló
sziklafalon lobogó
—-

 

VÁRANDÓS MADONNA
/tanka/

szálló pillangó
régmúlt idők illata
áldott Mária
tört falak közt állongó
kövek kormán tündöklő
—-

 

(Illusztráció: Fekete kökörcsin, Pulsatilla pratensis subsp. nigricans)

PETŐFI  VIRÁGAI

 

Ezerkilencszázhetvenkettő
március idusa, te megsebzett
kihunyt csillag: lehullottál az emlékezet
homályló égboltjáról napjainkra.
Elhervadtak Petőfi virágai
imbolygó öreg arcok, akik még élnek
széllel szállt szavak, elveszett remények….
De nem! Emeljétek fiatal fejeiteket
magasra tavaszi virágok! Új remények!
Legyetek ti Petőfi virágai!

 

(Illusztráció: Skye Pratt: Spring Splatter Flowers)

BERDA REMINISZCENCIÁK

 

/haikuk/

hajnali erdőn
ezüst harmattól ékes
vadrózsaszirom

nyíló gyöngyvirág
te Mária-illatú
rejtőző ima

reggeltől estig
gyémántpatájú éhség
lobog szemében

hegy magasában
parfümös meztelenség
– Hej, harapj belém! –

gyönyörű leány
erdei rét illata
libben nyomodban

ó, szőke gyermek
gyémánt ékszer a lélek
koromsötétjében

szent fiatalság
vén, szatír lélek mélyén
lobogj, még lobogj

a vágóhídra
űzöttek szemeit, jaj
tudd megsiratni

elhullt levelek
hullaszagán borong az
ősz: közel a tél

lombok alól szól
megtört kőből is beszél
útszéli Krisztus
—–

 

(Illusztráció: Graham Ogden: Winter Leaves)