Szakállas Zsolt összes bejegyzése

1965-ben, Miskolcon született, Emődön él. A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 2010-ben jelent meg első önálló kötete, Fotontej címmel. A Tükörslukk című kötetben Apagyi Ferenc költő és Komor Zoltán író munkáival együtt jelentek meg szürrealista prózaversei. A 2018-ban elkészült Vákuumvámpír című kötetben Komor Zoltán novelláival együtt szerepeltek grafikái, prózaversei. Írásait közölték többek között a miskolci Új Bekezdés antológiái (1991, 1993), a Magyar Műhely, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és a Rost folyóiratok. 2017-ben a miskolci Művészetek Házában volt önálló kiállítása, majd Budapesten az Art 9-Galériában. 2020-ban a Magyar Műhely Galériában, 2022-ben Nyíregyházán, a Pál Gyula Teremben voltak láthatók az alkotásai önálló tárlat keretében. Festményei rendszeresen szerepelnek a Miskolci Téli Tárlaton. Hitvallása szerint: Ahhoz, hogy túléljük az élet külső és belső csapásait, egyéni mitológiát kell teremtenünk.

Csalogató…; Déltájt maláriáról…; Eszement

 

Csalogató…

Írjatok áment,
mikor is habgerincet húz az olvasztár prémiuma
a lelassult csillószőrök közé.
Írjatok áment, írjatok áment.
Szőre, szára, számlálója nincs
a kajütnek.
A kajüt ripacsellenes lefolyó. Segít a tipródásban. Próbáljátok ki!
Írjatok áment;
alulszabott motivációs tréning talán kinövi a ruhaujjat. Talán füstmérgezést
kap, talán beleveti magát a kártérítésbe.
Egyensúly zaklatja, nyúzza, pedánssá teszi… Ki fésülné elefánttá?
Az extatikus zörej? A megtört zarándok, ki a drótkerítést sem éri fel? –
Írjatok áment.
Aztán megy szép sorjában minden. A fegyencet elkülönítik a papok, mert leapadtok,
a lakatok szíve nem dobog többé, hát leakadtok.
Kié a felelősség?
Kié a nyálmirigy?
Irigy kosarak vánszorognak unott képű kofák fején.
És ha egyszer rászánjuk magunkat az ajtónállásra?
Írjatok áment, írjatok áment.
A ránk sózott csempén arkangyalunk szólít le; tápanyagteszt a telér?
Hiánypótló atrocitás gyökérrezervátuma a telivér!
És csimpaszkodással cseréljétek csak ki a lejárt bérleteket…
Van lefolyó, begőzölt-e a folyó?
Halva talált kontinens-viadal az új programunk.
Ki magát békében tudja, azé lesz az első voks; éljenek az olyan kombinációk,
ahol a karikatúra tesped!
Mi az, hogy nyom?
Mi az, hogy a brómmal tömött étkezősátrat
lebontja a vizes szekció?
Várományosok hídépítői, bormetszés kurjantásra.
Hogy miért érdemes élni, erre a kérdésre csak néhány jámbor proton ismeri a magyarázatot. –

A tetszelgés nem való nekünk;
felszippantani a rést, elringatni a rasztereket érdemes.
Kavalkád a fortélyban?
Csak sípolva menekülhet a kiszáradt kullancskolónia?
Írjatok áment, ha a garantáltság zsörtölődik!
A palack negédes.
Reflexzóna megjelenése a bikaviadalon. A fűzős rendszerű vagon csírái.
A pechet elszipkázta a szentségtörő. A sószóró csimpánz tüdőröntgenje ingyenes volt. Tömbösíteni a busójárást, meglékelni a szörcsögőt,
segítsetek!
Mert mi más óvna meg minket a meszes vázakat telepítőktől?
Csak, ha írtok egy áment.

 

Déltájt maláriáról…

Dagonya
Tömörítő algoritmus
Egy krumpli fémszárnyakon Déltájt maláriáról döntenek a karók
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal
araszoló törmelék rázd le róla a háncsot
Kőbegyek cinkossága
Szabadkőművesek alapossága
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal Minek a készülődés a lámához
felsült ő a bűnmegelőzésben
startgép ne hurcold tovább
képes kipofozni az órarendből a diverziót
lám most is a torkodba meleg tükörrel néz

Kiülnék a világ szélére a lábamat lógázni de a turpisságom megakadályoz benne
Fenőkövek izolációja pártos
Spárga
Kvíz-bogarak és meghitt görbék módosítják a programjainkat
Lesoványítani a falragaszt
Ritkán tűnök kívülállónak akkor is a penésztaréj kedvéért Egy furcsa kerülővel megosztom a nyerget
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal
köszvényében kirándulást lehet tenni ahol a napkollektorok hányingerkeltő gyilkos bömbölése
a bűntudat sarkantyúzta
tehervagonok ölelése megigéz
Hagyom én az időtlen huhogás életre keljen Hol szerpentint rendel az éteri kulcs
ott a homály rendetlen és hátrafelé hajló mohát szedeget rendületlen
Íme az ülőkádra szakosodott tojáshéjszínű tűzfal
fejszékkel felfegyverkezve
íme az engedelmességre szorított portáldaru horga
amint beleakad a prémiumba melynek csillagsávos lobogójára rávarrták
a Karib tenger életrajzát és íme a nagy Életkerék

A prézli megérdemli hogy vesszőfutásnak nevezzék
a jakobinus puttonyzár rendelte így
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal
Egy majom suhan át a szögmérők felett Kétszer megkerüli önmagát
ő sem érti mit keres itt A becsületrendtől megfosztották
erre még
halványan emlékszik
megspékeli a bántalmazott nők földalatti szervezetét Hűtőt bont és marólúggal önti le az ecsetről
vett szagmintát
felegyenesedik és átérzi a félméteres golyóstoll anyagi megrázkódtatását
s hogy a tanulás elvitte a csúcsokat
Kígyókkal öblögetett nyelve pórul járt a raktárrendezéssel
a félbeszakadt kilométerkövekkel
nem szereti ha a patak dereng vagy ha a mamut késik Ezzel a viselkedésével a tápláléklánc legaljára penderült
a pusztát bemérő pléhrózsa szirmai szerencsére betakarták
Miért nem született embernek Kérdezzétek
a parfümnél megtapasztalt allergiás reakciót Pandóra szelencéjében
ő most pont elsőosztályos.

 

Eszement

Súrlódások kényszerítenek; olajozzam
meg a drótkefét.
A tömegszálláson „mindegyek”
ugrálnak.
Gyrosom megjelölve.
Tobozmirigyemből el-elkószálnak a flörtök.
Szögvasam prédikál; a szőlőfürt megedzett, a racsni manökennek ment,
a textúra viharnak álcázta magát.
Hatalmas ugrások következnek; a gömbhéjat megszerkeszteni
könnyű.
Kifogás nincs; a harapnivaló szent
ostya kiegyeli a siklókat.
Lesújtani a kalapáccsal a mécsre,
lesz belőle szárnyas jószág,
kifelé a rajtos ütközetből!
Hogy teret adtam az időtlen huhogásnak?
Hogy visszaütött a félig kiégett neoncsövek bumerángja,
s azóta, az őrült dominórengetegben, csókjaim cserepeit
keresem,
mikor a hazájából kitoloncolt füge
megütközik az aszfaltok
pollenjeivel?
Jobbágykategória: éhgyomorra időpontot kérni,
lesni a leshelyet.
Az eltűnésekről: csökkenteni kell a fogzást, s a pergő rokka hadszínterén elesett katonák
napernyőinek a számát, s a balsors
nem sújtja agyon a határidő-naplopókat;
talán még a kultuszoknak is megkegyelmez.
Okkal feltételezem, hogy féltékeny vagy,
ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy árnyékod fültüsző és minden igyekezetével
azon van,
hogy a mártíromság átpártoljon hírek kavalkádjához.
Posványos a ragszalag, az építőkockákat meg semmi sem védi,
talán segít a brigádösszevonás.
Én kétféle végjátékot ismerek; ha a WC-papír elég hosszú, könnyeddé válik a pillanat.
A másik: a gyilkossági nyaralás a próbajáratok felvigyázója.
Hátam mögül egy lián nyakszirten bök,
ez is kell.
Egy antigravitációs pillér van itt, mely bebocsátást kér
a paradicsomba, máskor meg a takarítószemélyzet van jelen, mely duplán
hatékony, ha spórolhat a szarkofágokon…
Kinövéseimet lebaltázom,
megmérkőzök az öncsonkító hatalmakkal.
Kétéltű szósz
emleget,
s hasztalanul próbálkozik a széllovassal a kántáló.

 

(Illusztráció: Argent Rose Studios: Copper Roses)

Huzamosabban

 

 

Nem ütközik, csak kacsacsőrrel, a hornyom.

Bizony, a hűség jutalma kondenzcsík, s az irdatlan kacs tovább jut

a döntőbe.

Egy hárfa betévedt az iktatórendszerembe, azóta nem akad le fejemről

a hínárköteg, hanem farfekvésű csipkebogyók fakultásáról ábrándozik.

– Gödör, válassz! Én, vagy a hangtompítóm. – szólal

meg mögöttem valaki mogorván.

– Ha kéred, a forradalom urnájába hajítom a torkodból kihúzott

cérnaszálat; mert átkos dinamó vagyok és hígabbnál

hígabb a vérem!- térek ki a válaszadás elől, bátorságot mutatva.

Eltelik egy kis idő. Mivel nem történik semmi, hátranézek.

– Mirhával a züllés ellen! – az elfojtott hang

gazdája, aki korábban a támadóm volt, már messze lohol, valahol a ciszterna

környékén.

Csak úgy lobog utána a csíkos sálja.

Hát így jártam én;

ha úgy tetszik, citrom illatú kovalens

kötésemet elvitte a szempillaspirál.

Úgy hiszem, sikerült kitáncolnom ebből a szorongató helyzetből,

ám a tabulátor mégis azt súgja,

hogy ez ebben a formában nem érvényes.

Így van ez jól. – bólintok beleegyezőn és elnézem, amint szuperlatívuszokban

a folyton váltakozó hörgés ütközetet vív az űrbéli hulladékokkal.

 

(Illusztráció:  Simons Gallery – Colour Rhythm)

A horog; A nedvszívó alakulat és a bírák; Csonkolni púpos falaidat…

 

A horog

Kommunikációs díj
Lator
Pénztárgépszalag
A páragyűjtés szüneteiben zacskó a zacskóhoz ér
Mindmáig nem sikerült a dísztárcsákat
mellékletekkel befogni
Mivel eleve rosszul célzunk gondosan szigetelt a medence
Leplezetlen csodálói számos külvárosi hölgynek
Kelletlenül landolni a halandók szintjéről mialatt ismét elakad a fémcsepp
A fogas kérdés selyem köntösében grasszáló könyvlapok
merő üszke
Szükségünk van egy neszre
a szakállgyárra
Neuront a jellemrontó székesegyházra bízni
Szükségünk van a sértődött vadrezervátumra
A drogbárók fületlenek a medvék begombásodtak
Kincses köd fakít zálogot
Ólomtengerben gázolni miközben a sáfrány fejlődése rögtönzött konzíliumra hív
Éledj fényburok hát nem látod a sóvár ujjak számára elérhetetlen a régi halandzsa
A kelet kínzásától kijózanult porcogók árulása
A szirének riasztotta zálogház ínséget dermeszt és halmazati tényezőket bont
Váltófutás
A sírógörcs terjesztője a rosszulléteknek
A gótika elvesztett talajmintái
Szelepekhez jutni vélük rántottát herélni

 

A nedvszívó alakulat és a bírák

A hórukkos filc
A megkapált vizek
Az erjesztő-állomás áldomást mond minden alapítványra
Facér harisnyát húzni
a villasor fejére
lágy fütyörészést a dugattyúra
Rám csapott az őskövület
az út is megsüllyedt az omlás miatt
Belerögzülni a zsámoly belsejébe
Amőba óvja a leszakadt kilométerköveket
ám a riasztó legyőzi az álnokságot
az orrsövényferdülést
Orrsövényferdülése van a fürdőszobai kapaszkodót vonszoló
aggregátornak
az udvarából lakrészt elkülöníteni a pogány térítőknek
A legszebb zsoltár elpusztít minden emberséget
Hajdani naptárt lapozni
A só verejtékcsöppjei és tetszhalott kutyák vetődnek le elektronikus modellek
magaslatáról
A leszúrt karók követe ritmusra bong
A mentesítő fúrás talpbetétjéből zsír szivárog
és a zsírfolyás akadozik a fehér lombban
A sárga boríték ajánlatai
Az urémia utolsó csőrcsapása
Nem mindenkit izgat hogy az éhbérért gürcölők gerezdje megfeszített
kobold

 

Csonkolni púpos falaidat…

Nem jön ki
a darázs,
de kibújik a parázs; a lakkbenzin kiáztatja.
Kitavaszodni: dörgedelem.
Balkezességednek: árt a dákó.
A racionális oldal túlzásnak és erőltetettnek érzi a felhajtást…

Lefújni a trambulint.
Tény, hogy rekordokat dönt a zuzmó színtere.
Feketébe hajló eretnek rendel egy háztartásban élőknek: majszolós tűzijátékot.
Zárva vagy.

A sokfazonú pördülésedre ráesik: a lóherebekecs.
Dadogni: kötszeres ajkakkal.
Rejtek: szél ellen.
A bélflórád egyensúlya a kazamatáktól függ, amiért az algaképzők
pasziánszoznak.
Körömdarabkáidtól túlteng a tegez; kilincsed a porba hull.
Máskor meg sületlenségeid kiáradása
a rakparton.

Bezúzott fejek.
Kormányzási képtelenség.
Felcsatolni az építőkorzóra: jámbor tekinteted.
Megbütykölt halra bízni: a krónikásodat.
Merülj el a tervezőgrafika világában, roncs az, nekem elhiheted.
Guruló ördögszekér, támfal, pióca:
a bokszoló fogvédő-gumijára
ne lépj!
Egy varjú zsörtölődik, miközben körömgombákat éget: a villámhárítód tiszteletére.
Nincs, ki megtiltsa neked: ábrándozásod gondnokká lépjen elő.
Látogasd meg a fatalpút.

A csattanó legfeljebb a gyertyánfáidon élősködhet.
Merd elkalauzolni a sípot. Feszület-fröccsöd tarthatatlan, miközben akadályversenyen a csík bújik el.
Mire való az álomcsiga?
Reszkessetek szemantika, kés, passió:
mert bakfisugrásod tumora aranyfüst.
Jaj a felfuvalkodottaknak!
Hová kell a villanyórát tolni?
A halál, a halál: duplán hatékony…
Lökhárítódon a nagy fehér főnök: lüktető színfolt.
Érzékenységed hiába sírod el másnak: térdelőrajtod átnyalábolja a búvárruha hologramját.

 

(Illusztráció: Angeles M. Pomata: Saffron Flowers, 2017)

Bolond lány IX.

 

– Nem láttad a cipőmet?

– Ott virít a sarokban – mondta Petra.

Egy levágott fülű kosár fölött kavaró mozdulatokat tett.

Elhúztam a sarokból a lábbelimet, felvettem és odacsattogtam hozzá.

– No mi készül itt, kérem szépen? – kíváncsiskodtam.

– Bájital a góliátoknak – felelte ő.

– Nos hát, tudnod kell Petra, hogy tegnap este a matrózlegényeket halálra masszírozta

egy láthatatlan bugyor – osztottam meg vele a gondolatomat.

De ez még nem minden; a kikötői kocsmából kitiltották a góliátokat, amiért szemérmetlenkedtek – fejeztem be.

– Végeérhetetlen történeteket én is képes vagyok kitalálni…

– Semmi kétségem felőle! – nevettem.

– Az orrüreg fúvóknak tehát annyi? – Petra immár egy széken állt, mint aki halálugrást

készül elkövetni.

– Azoknak igen. De nincs semmi különös abban, ha a provokálás lyukat fog vagy hamvast uszít.

– vontam meg a vállam.

– Ez az én skizofrén szövegem!!! – mordult fel Petra.

– Sejtettem, hogy a saját mondandódon fennakadsz.

– Jó, zárjuk le.

– Rendben. De a töltelékeid már kilógnak a fazékból!

– Úgy szép, ha duzzadtak… Apropó: hallottál már róla, hogy felrobbant

a repcefinomító?

– Igen, úgy déltájt értesültem az újságból róla.

Petra lekászálódott a székről.

– Én azt se értem, hogy miért kell elgázolni a patás állatokat. Talán gúnyt űztek belőlünk?

Vagy mesterségük a harc? Esetleg hárpiáik keresztmetszete megbabonázta a pelyhet?

– Őrült vagy, Petra, s kusza ideglaboratóriumod sajnos nem áll őrizet alatt. – csóváltam meg a fejem.

– Ide-oda csúszkálok, hogy észrevegyél! De látom már, minden tettem hiábavaló…

Én soha senkinek se leszek jó, én soha senkinek se leszek jó; pedig guggolásom lobbizó csilláma

kimeríti a nyüzsgés fogalmát! – Petra sírva fakadt,

olyannyira, hogy észre sem vette, hogy rám támaszkodva térdével kissé megbök.

– Jól van, kislány, csak ne bőgj már annyira – vontam még szorosabban magamhoz.

Petra könnyei hirtelen elapadtak.

És ami ezután jött, hogy szokásunkhoz híven együtt kántáltuk: – harcos csákó felvigyázó, harcos csákó felvigyázó!

– Tudom már, miért szeretsz! – Petra, úgy tűnt, megvigasztalódott.

– Na, miért?

– Mert a galagonyagyökér merényletet forral a disznótorosok ellen…

Ezen aztán mindketten jót kacagtunk.

(Illusztráció – Jackson Pollock – Drip paintings on paper)

Bordás; Derengés; Zárlat

 

Bordás

Levegőtlen barátok ontják a tőzeget.
A levegőtlenséghez
mosogató is társul.
Bokszold ki a seszínű bálványt, s tűsarkú lesz a szerelmed.
Tejfölös szájjal soha ne kóstolj tartósítószert.
Élmény-dús kikapcsolódás összegyűrni
a reverendát,
s a küldeményt elolvasni.
Fölösbe-húzás.
Híd dirigálja a forgatónyomatékot.
Cserebogarak a csereprogramban.
Naptejet inni kötelező.

Pántos história kibélelte cigarettatárca,
az ingerküszöb ott lohol
a nyomodban,
a faramuci helyzeteket is megoldó posvány.
Előzetes letartóztatásban a nyuszi-fülek tövében tobzódó három csigaház.
Fagyöngy vibrál a zsúfolt színpadon.
Ék, ami a fácánrikoltást kettéhasítja.
Futóhomok sivítja: ártér!
De a közelünkben csak dómok magasodnak.
A kaszások értik ezt.

A takarítószemélyzet felmossa
a korai öregséget.
Galamb a galambnak
gyilkosa.
Az irracionalitás zsámolyát meggörbíti az elképesztő.
Biometrikus csillagszóró, különcködj csak,
az étert átpasszírozva a dobostortán!
Kutyatejnek úgysincs végzése.
S a mának ostora.

Fenyőfa áll az udvarodon.
Felköszönti a becsapódni készülő aszteroidát.
Szemfényvesztők hirdetnek statáriumot

egy szemüvegtokban.
Az üveg lázas.
A porontyokat nincs, ki felnevelje.
A kapucni elromlott, mert nem simul a fejünkre.
A horgok egy egész érctemetőt emelnek ki a tajtékos tengerből.

 

Derengés

Ha szabadulni szándékozik a diagramoktól
pergessen héj nélküli tökmagot
Strand
Kohézió
A méhlepény előrecsúszik
A lepattogzott vakolat bakot tart a kardigánnak
Ha összedől a kártyavára rendeljen borotvahabot az abnormális kántálás részére
Létezik-e olyan szirup
ami megugráltatja a nemzeteket
Létezik
Van-e rá mód hogy szinuszcsomóinkat korrepetáljuk
Igen van
A plombasátor összedől a sok selejttől a kegyvesztett morzsák
limitje azonban elromlott tőgyeken élősködik
Bútor ami könnyezik mert elfelejtette
a büntetőlövéseket
Átdolgozási jegyzőkönyv
Spórkassza
Aki maximalista az gyökértelen
A púp ott kezdődik ahol a meghámozott narancsok
elveszítik tájékozódó képességüket
Ügyetlenségünktől eltelve kísérjük figyelemmel
az íveket és némileg kecsesebbé válik a katedrális
révülésben terjedelmes cikkezése eltömi az alvajáró
puttony kopoltyúréseit
Mennyire számít hogy belép-e a mánia körébe egy busó
Csöppet se
Ám a távvezérlés mindenkoron köpeny az elhárító tiszteken.

 

Zárlat

Dérhátadat masszírozza az értekezlet.
A cafatokat megkergeted.
Egy kanna botütés
kikéredzkedik a szemöldöködhöz.
A vízvesztés nem nemes
túladagolás.
A ráncos arcú nyákot melléknévvel helyettesíti
a szinuszcsomód.

Hányat tekersz még a transzformátor csaliján?
Huszonötöt?
Nem elég.
Béremelést sejtet a sajtóanyag,
ne légy hát hűtlen a falmintákhoz,
hisz vásznad lyukas.

Készülj fel az áramkimaradásra.
Készülj fel, készülj fel
a kitömésre.
Lám, egy földgömböt gördít eléd a szertáros,
mitől a gettók gellert kapnak.

Rengeteg asszociatív bálna van itt;
nem érdemes kifütyülni őket,
mert a hajókürttel meghasonlanak. –
Kiittad a mohacsapda fölé szerelt, brómban szegény tartályt.
No és a gurgulázás?
Kockás takaródon összemorzsolódnak a sínjei.

 

(Illusztráció: Lauren Forcella: Ponderosa Pine)

Köldökzsinór, stb.; A bárca, ugyanannyi…

 

Köldökzsinór, stb.

Egyet sóhajtok, s a barlangok kiürülnek, „tojásdeszkám
szent kecskekerék”,
valaki zajtalanul a tenyerére emel, s egy kérdőjelet ír utánam,
ezért olyan népszerűek a szörnyek,
így kopog a sors az ajtón: ellopott furulyám pattanások épületének dicshimnuszát
zengi,
virágok tonnái borítják a cápaembert,
a selyemharisnyák alábecsülése emésztési zavart okoz,
aki mukkanni mer, azt befalazzák,
ügyelnem kell az izmok elhelyezkedésére,
parókát nyomni a fejekre de jó,
kis kék ördög szarvaiban a növekedési hormon túladagolt,
lepkeháton utazni: leánynak elcsábítást ígér,
futó szamár jelentése: bosszantó újdonságot hallunk,
így kopog a sors az ajtón: a kulcserdő közbelép, erre minden központ félteni kezdi a saját
imázsát,
a gázrózsa sövényt növeszt,
pihenni küldöm a lámpát és a kezemet,
rossz csillagzat alatt születtek az édenbe visszatérni vágyók,
nem hagysz egy szabad rést se, ahová bevághatnám a csőrömet,
ötös fogat keresztezi útjaimat,
külön alakulat indul az ősz hajszálak elhullajtására, meg visszaszerzésére,
így kopog a sors az ajtón: az elévült hűtő-energiapolc szemmel láthatóan megélénkül, a sárga csövekkel
mindenféle emlékművet koszorúz meg a forgótollas hadinaszád,
levegőbank a söralátéteimen,
valaki felkavarta a vérem, azóta forgok én is örvényében,
még egyszer nincs kedvem villámcsapást szenvedni, így kopog a sors az ajtón:
magnóra mondott, zavarodottsági effektusok
lámatornya hezitál.

 

A bárca, ugyanannyi…

Lumpolni jöttél ide.
A kereszténység: hervasztó hatású, hordd ki a hátadon e betegséget.
Az analógrendszered habbal ápolása:
hiábavaló.
Elveszni az ikonok között…
Felforgatni a csattanásokat…
Eszterláncodban: a korc moderál rátartian
megcsapolt fizimiskát.
Az alakzat is: sorrend.
A kockán egy kakastaréj ül;
egy lyuk, ami hozzáférhetetlen,
s a trombitások belélegzik zeneszerszámukat.
Csodálatos közbenjáró lesz:
az abriktoló.
Kötvények, kötvények, haramiák átkai!
Felverődnek, leverődnek, akár egy középcsatár.
Minden gépjárművezetőnek ajánlod: a forródrótot.
A zselatin itt: rémmeséid elosztó központja.
Abrakadabra: szégyelld magad,
pörölhetnél, de nem teszed.
Egy hajóborda eltörött, szalagcímek, szalagcímek,
kinek a csatlósai vagytok?

Foglalkoztatáspolitika: pfuj!
A bárca, ugyanannyi kattintgatás…
Kifejezed hálád a giccsekkel parádézó trénereknek.
Tőmondatos keselyűk érkeznek, megcsócsálják a vasszegedet.
Különös, teherautód ponyváján löszfal nyílik.
Mily kiábrándító kép;
rugóid sziluettje lehanyatlik.
A dualitás fáslija, fejtetőjén egy humorból tapasztott
ágyék.
Céltalan vándorlásod felelősségre vonja az arborétum,
hogy trónodra egy állig felfegyverzett fogpiszkáló
települ.
A szélárnyékban úgy szomjúhozol a varrásra,
hogy a dölyfös rejtekhelyek ringből kipenderült bokszolókat adományoznak
nagy kegyesen.
A tűzoltóautód rákapott a promóciós fotókra,
mitől a jojó válságos állapotba került,
az operatív törzsnek csak ez kellett,
egy felismerhetetlenségig lezüllött, libegő golyót kezdett el
hipnotizálni,
tagadván az akol melegébe visszakívánkozó, hídfőről levakart póló dudaszóra nyíló alkonyát.

 

(Illusztráció: Toli Menkiv: Jungle)