Csalogató…
Írjatok áment,
mikor is habgerincet húz az olvasztár prémiuma
a lelassult csillószőrök közé.
Írjatok áment, írjatok áment.
Szőre, szára, számlálója nincs
a kajütnek.
A kajüt ripacsellenes lefolyó. Segít a tipródásban. Próbáljátok ki!
Írjatok áment;
alulszabott motivációs tréning talán kinövi a ruhaujjat. Talán füstmérgezést
kap, talán beleveti magát a kártérítésbe.
Egyensúly zaklatja, nyúzza, pedánssá teszi… Ki fésülné elefánttá?
Az extatikus zörej? A megtört zarándok, ki a drótkerítést sem éri fel? –
Írjatok áment.
Aztán megy szép sorjában minden. A fegyencet elkülönítik a papok, mert leapadtok,
a lakatok szíve nem dobog többé, hát leakadtok.
Kié a felelősség?
Kié a nyálmirigy?
Irigy kosarak vánszorognak unott képű kofák fején.
És ha egyszer rászánjuk magunkat az ajtónállásra?
Írjatok áment, írjatok áment.
A ránk sózott csempén arkangyalunk szólít le; tápanyagteszt a telér?
Hiánypótló atrocitás gyökérrezervátuma a telivér!
És csimpaszkodással cseréljétek csak ki a lejárt bérleteket…
Van lefolyó, begőzölt-e a folyó?
Halva talált kontinens-viadal az új programunk.
Ki magát békében tudja, azé lesz az első voks; éljenek az olyan kombinációk,
ahol a karikatúra tesped!
Mi az, hogy nyom?
Mi az, hogy a brómmal tömött étkezősátrat
lebontja a vizes szekció?
Várományosok hídépítői, bormetszés kurjantásra.
Hogy miért érdemes élni, erre a kérdésre csak néhány jámbor proton ismeri a magyarázatot. –
A tetszelgés nem való nekünk;
felszippantani a rést, elringatni a rasztereket érdemes.
Kavalkád a fortélyban?
Csak sípolva menekülhet a kiszáradt kullancskolónia?
Írjatok áment, ha a garantáltság zsörtölődik!
A palack negédes.
Reflexzóna megjelenése a bikaviadalon. A fűzős rendszerű vagon csírái.
A pechet elszipkázta a szentségtörő. A sószóró csimpánz tüdőröntgenje ingyenes volt. Tömbösíteni a busójárást, meglékelni a szörcsögőt,
segítsetek!
Mert mi más óvna meg minket a meszes vázakat telepítőktől?
Csak, ha írtok egy áment.
Déltájt maláriáról…
Dagonya
Tömörítő algoritmus
Egy krumpli fémszárnyakon Déltájt maláriáról döntenek a karók
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal
araszoló törmelék rázd le róla a háncsot
Kőbegyek cinkossága
Szabadkőművesek alapossága
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal Minek a készülődés a lámához
felsült ő a bűnmegelőzésben
startgép ne hurcold tovább
képes kipofozni az órarendből a diverziót
lám most is a torkodba meleg tükörrel néz
Kiülnék a világ szélére a lábamat lógázni de a turpisságom megakadályoz benne
Fenőkövek izolációja pártos
Spárga
Kvíz-bogarak és meghitt görbék módosítják a programjainkat
Lesoványítani a falragaszt
Ritkán tűnök kívülállónak akkor is a penésztaréj kedvéért Egy furcsa kerülővel megosztom a nyerget
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal
köszvényében kirándulást lehet tenni ahol a napkollektorok hányingerkeltő gyilkos bömbölése
a bűntudat sarkantyúzta
tehervagonok ölelése megigéz
Hagyom én az időtlen huhogás életre keljen Hol szerpentint rendel az éteri kulcs
ott a homály rendetlen és hátrafelé hajló mohát szedeget rendületlen
Íme az ülőkádra szakosodott tojáshéjszínű tűzfal
fejszékkel felfegyverkezve
íme az engedelmességre szorított portáldaru horga
amint beleakad a prémiumba melynek csillagsávos lobogójára rávarrták
a Karib tenger életrajzát és íme a nagy Életkerék
A prézli megérdemli hogy vesszőfutásnak nevezzék
a jakobinus puttonyzár rendelte így
Az ember nem tud mit kezdeni a szabad akarattal
Egy majom suhan át a szögmérők felett Kétszer megkerüli önmagát
ő sem érti mit keres itt A becsületrendtől megfosztották
erre még
halványan emlékszik
megspékeli a bántalmazott nők földalatti szervezetét Hűtőt bont és marólúggal önti le az ecsetről
vett szagmintát
felegyenesedik és átérzi a félméteres golyóstoll anyagi megrázkódtatását
s hogy a tanulás elvitte a csúcsokat
Kígyókkal öblögetett nyelve pórul járt a raktárrendezéssel
a félbeszakadt kilométerkövekkel
nem szereti ha a patak dereng vagy ha a mamut késik Ezzel a viselkedésével a tápláléklánc legaljára penderült
a pusztát bemérő pléhrózsa szirmai szerencsére betakarták
Miért nem született embernek Kérdezzétek
a parfümnél megtapasztalt allergiás reakciót Pandóra szelencéjében
ő most pont elsőosztályos.
Eszement
Súrlódások kényszerítenek; olajozzam
meg a drótkefét.
A tömegszálláson „mindegyek”
ugrálnak.
Gyrosom megjelölve.
Tobozmirigyemből el-elkószálnak a flörtök.
Szögvasam prédikál; a szőlőfürt megedzett, a racsni manökennek ment,
a textúra viharnak álcázta magát.
Hatalmas ugrások következnek; a gömbhéjat megszerkeszteni
könnyű.
Kifogás nincs; a harapnivaló szent
ostya kiegyeli a siklókat.
Lesújtani a kalapáccsal a mécsre,
lesz belőle szárnyas jószág,
kifelé a rajtos ütközetből!
Hogy teret adtam az időtlen huhogásnak?
Hogy visszaütött a félig kiégett neoncsövek bumerángja,
s azóta, az őrült dominórengetegben, csókjaim cserepeit
keresem,
mikor a hazájából kitoloncolt füge
megütközik az aszfaltok
pollenjeivel?
Jobbágykategória: éhgyomorra időpontot kérni,
lesni a leshelyet.
Az eltűnésekről: csökkenteni kell a fogzást, s a pergő rokka hadszínterén elesett katonák
napernyőinek a számát, s a balsors
nem sújtja agyon a határidő-naplopókat;
talán még a kultuszoknak is megkegyelmez.
Okkal feltételezem, hogy féltékeny vagy,
ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy árnyékod fültüsző és minden igyekezetével
azon van,
hogy a mártíromság átpártoljon hírek kavalkádjához.
Posványos a ragszalag, az építőkockákat meg semmi sem védi,
talán segít a brigádösszevonás.
Én kétféle végjátékot ismerek; ha a WC-papír elég hosszú, könnyeddé válik a pillanat.
A másik: a gyilkossági nyaralás a próbajáratok felvigyázója.
Hátam mögül egy lián nyakszirten bök,
ez is kell.
Egy antigravitációs pillér van itt, mely bebocsátást kér
a paradicsomba, máskor meg a takarítószemélyzet van jelen, mely duplán
hatékony, ha spórolhat a szarkofágokon…
Kinövéseimet lebaltázom,
megmérkőzök az öncsonkító hatalmakkal.
Kétéltű szósz
emleget,
s hasztalanul próbálkozik a széllovassal a kántáló.
(Illusztráció: Argent Rose Studios: Copper Roses)