KAPU

(Juhász Zsuzsának)

A testem nem én vagyok.
Olvadó kontúrok.
Viaszos arcmás fordított tükörbe zárva.
Ikonok mozdulatlansága az öröklétben.
Egy bőröndbe belefér az élet.
Mi lesz a hússal, mit testemnek neveztem?
Nincs otthona, nincs kiáltása.
Láttam már a méh lüktető tágulatát.
Kutacsát érintve, húztam a fényből
át magzatom ide.
Láttam már a napfonatcsakra aurikus kivetülését.
Láttam már a testköpeny összetöppedő elporladását.
S a testem nem én vagyok.
Az elmém sem vagyok én, de az érzelmeim
margóra átnyúló lajstroma sem vagyok.
Látom az emóciók asztrál-lényeit.
Olykor megzabolázom őket, s van,
hogy behódolok nekik.
A testem nem én vagyok.
Így hát nem adhatom oda senkinek.
Kívülről figyelem a történet miként alakul azzá,
amit itt életnek hívnak. S rájövök,
aggaszt a testem sorstalansága.
S látom a gondolatot, amidőn verssé formálódik épp.
Felfejtem a kódot is, nincs hozzátapadó ráció.
Emlékezés van csupán.
S tudom a testem nem én vagyok,
mégis magamra zárom e porhüvelyt.
S megtapasztalom benne az ártéri erdők
sárga liliomainak kivirágzását,
szenderek szárnyának rebbenését,
a bazaltorgonák csöndjét,
s a Kaput, ami én vagyok Ég és Föld között.

HANGSOROK

A szavak mondatokká inkarnálódnak.
Tudjuk a mondatok súlyát.
De felfelé kéretőznek a betűk is,
s a tévutak bejárása után
– idővel megtörténik, hogy
légneművé változnak: imák, versek, dalok.
A drónok röpte nem ismeri a szárnyak fesztávolságát.
A betüremkedő félhangok disszonanciája,
arra hivatott, hogy félrevigye a szólamot.
De pentatóniában csíráznak a lágyszárúak.
Zölddé változnak a ház mögötti rét akkordjai hirtelen.
Vajon kiért szólnak a harangok?
Milyen formába költözik a májusi orgona illata?
Gyökeréig kell hatolni, hogy megértsd!

UGYANÚGY

Máshol máshogy építkeznek.
Más ízeket esznek,
Máshogy ruházkodnak,
Mást hívnak tradíciónak.
Mások az ünnepeik, melyek
Előhívják életeik negatívját,
A profán megnyilvánulásukból
Színesre varázsolva egyéni és
Közösségi szerepeiket.
Aztán a retusált fotók
Körbekeringik a világhálót:
Karneválok, fesztiválok, gasztropartik,
Esküvők, gyásszertertások
Elevenen izzó képsoraival.
Máshol más nyelven beszélnek,
Más nőideált tartanak szépnek;
Máshol máshogy közlekednek,
Másért rekesztenek ki, és
Osztogatnak érdemkeresztet.

Máshol ugyanúgy szeretkeznek.

(Illusztráció: Pentti Vainio: Garden, 2022)