rejtett világ

árva magánhangzók
mással hangzanak
élethangok kettéváltak
néma hangszalagok
lezárták ajkad
a harmat lett
csended magánya

eltévedt idő

mire megérkeztél
már nem az az ember voltam
aki várt rád

jelenleg

inkább tagadom mint vállalom
(magam)
fejembe kúszik majd végigfut hátamon
(szótlan)
nem mondom el csak szűrve sejtetőn
(útvonalam)
túl sok a látszólag megértő illető
(s a komolytalan)
nem tudtam hogy egyszer majd tagadok
(mást is)
a jó érzés céltalan
(mint önámító frázis)
ne gyömöszöld tovább ha megtelt
(már nem kell több öntelt)
…és elborít mindent a messzi tenger
(még az Óperencián túl is)
volt egyszer egy ember…

Sírvers

Rossz helyre mártottam pennámat,
kedvemet szegte, hát így jártam.
Lara ma szomorú,
csipkés a koszorú,
égess a síromon gyertyákat.

Kaotikus koreográfia

a mélységek felett
szürke kavalkád lebeg
-a dacoló természet túlélése-
fulladó árnya lassú sorstánc

Színek és formák

A tavasz kibontja a nyár virágzását.
Az ősz lombhullató elmúlás.
Oltalmuk a tél.

álcázott forma és versbontó

a kakukkfű nem
más fű igen
ne nevezzük nevén
ha kellően hat
angyalnak véled az ördög képét
megkövezed önszántadból a pokol szintjét
ne ítélkezz
ma mindenki menekül
ki egy házba
ki legel a mezőn állattá válva
ki egy yam gyökeret rágva
megkérdezi: mi a pálya
az élet kevésbé az ami…
lehetetlen színekben hiába valami
ne legyél megbántva ha meddő a szolgálat
az önzetlen cselekedet állandó kockázat
úgy formálnak ahogy kedvük tartja
a megeresztett gyeplő szabadabb -látszatra
körötted parittyák zizzennek portyáznak
a páciensközpontú orvoslás még beválhat…
ha nem tetszik semmi
válthatsz
új klubod neve legyen: a látszat

(Illusztráció: Kate Bedell: Sun Goddess)