Önzetlen kölcsönhatás

Időzónák nélküli napokat élünk,
egy szürrealista festmény káprázatán.
Újra éled a régen tanult, és kép lett.

A fellegek fölött valaki kegyes.
Elhinti a felemelkedés tölcsérét,
behálózza belső utunk hallgatását.

(a földi lét igényét vadon nőtt tüskék óvják)

 

Prózai az egész világ

szuverén önmagam
rendületlenül áll
képzelete mellett
bebetonozva
megálmodott
valóságmentes
tükörképe
fókuszában

 

Vegetatív labilitás

bizonytalan
a holnap
(holnapután is)
feketén bólogat
egy korszak
(ha sötét – nem világít)
bábú vagy
hajas baba
egy polcon
kit nem fésült
az élet
csak kócolt
látszólag nyitott
minden kapu
feltételes szabadlábon
védekezik
az összes adu

/jó tanács/

uralkodj
magadon
(majd méltatom)

 

(Illusztráció: Sandra Francis: Jungle Memory)