Ruth  

 

szóbeszéd
pelyvája

a gabona megtölti kamráit
liszttel

mikor a beszédek
elnémulnak
és a szél megszökteti a pelyvát
Ruth okos ujjai összegyűjtik
és megolvassák a kalászokat

 

A kút II. 

a felégetett udvarban
ott áll még a kút
színültig könnyekkel

ki sírta tele

ki issza üresre
szomjúságát

 

 Mialatt lélegzetet veszek 

mialatt lélegzetet veszek
árnyalatot vált a levegő
a fák és a füvek más hangszínben száradnak tovább
az égen szalmaláng-zászló lobban

mialatt lélegzetet veszek megfagy
idegeimben egy alak
hallom egy angyal
körvonalait elcsendülni

ideje volna
álmot építeni a zúzmarába
mert nincs már sehol maradása és
lám meg is telepszik a
hajamban mialatt lélegzetet veszek

közben a nap üveggé lett és
fel is repedezett keresem
sértetlen formáját az öbölben de
megőszült szemeiben elmosódtak
a körvonalak

északról érkezik egy
sebes kéz és elűzi
a köd szilánkjait
az óceán felé
mialatt lélegzetet veszek

 

Anyaföld

atyáim földje halott
már el is temették
a tűzbe

a szó
anyaföldjén
élek

 

Nyelvanya

saját magammá
változtam át
pillanatról pillanatra

szilánkokra hasadva
a szavak útján

a nyelvanya
rak újra össze

embermozaik

 

Nyelv II. 

tarts meg engem szolgálatodban
amíg csak élek
benned akarok lélegezni

utánad szomjazom
és téged iszlak szóról szóra
forrásom

te haragosan szikrázó
télszó

kinyílsz bennem
mint az akácvirág szirma
tavaszszó

követlek téged
alvásod küszöbéig
kibetűzöm álmaidat

szavanként ismerjük
szeretjük egymást

 

 András Orsolya fordításai

 

(Ausländer, Rose: Gedichte. Herausgegeben von Helmut Braun. 7. Auflage Frankfurt am Main: S. Fischer Verlag, 2012. )