Ruth
szóbeszéd
pelyvája
a gabona megtölti kamráit
liszttel
mikor a beszédek
elnémulnak
és a szél megszökteti a pelyvát
Ruth okos ujjai összegyűjtik
és megolvassák a kalászokat
A kút II.
a felégetett udvarban
ott áll még a kút
színültig könnyekkel
ki sírta tele
ki issza üresre
szomjúságát
Mialatt lélegzetet veszek
mialatt lélegzetet veszek
árnyalatot vált a levegő
a fák és a füvek más hangszínben száradnak tovább
az égen szalmaláng-zászló lobban
mialatt lélegzetet veszek megfagy
idegeimben egy alak
hallom egy angyal
körvonalait elcsendülni
ideje volna
álmot építeni a zúzmarába
mert nincs már sehol maradása és
lám meg is telepszik a
hajamban mialatt lélegzetet veszek
közben a nap üveggé lett és
fel is repedezett keresem
sértetlen formáját az öbölben de
megőszült szemeiben elmosódtak
a körvonalak
északról érkezik egy
sebes kéz és elűzi
a köd szilánkjait
az óceán felé
mialatt lélegzetet veszek
Anyaföld
atyáim földje halott
már el is temették
a tűzbe
a szó
anyaföldjén
élek
Nyelvanya
saját magammá
változtam át
pillanatról pillanatra
szilánkokra hasadva
a szavak útján
a nyelvanya
rak újra össze
embermozaik
Nyelv II.
tarts meg engem szolgálatodban
amíg csak élek
benned akarok lélegezni
utánad szomjazom
és téged iszlak szóról szóra
forrásom
te haragosan szikrázó
télszó
kinyílsz bennem
mint az akácvirág szirma
tavaszszó
követlek téged
alvásod küszöbéig
kibetűzöm álmaidat
szavanként ismerjük
szeretjük egymást
András Orsolya fordításai
(Ausländer, Rose: Gedichte. Herausgegeben von Helmut Braun. 7. Auflage Frankfurt am Main: S. Fischer Verlag, 2012. )