Rose Ausländer költeményei

Rose Ausländer költeményei

Rose Ausländer költeményei

 

Ruth  

 

szóbeszéd

pelyvája

 

a gabona megtölti kamráit

liszttel

 

mikor a beszédek

elnémulnak

és a szél megszökteti a pelyvát

Ruth okos ujjai összegyűjtik

és megolvassák a kalászokat

 

 

A kút II.

 

a felégetett udvarban

ott áll még a kút

színültig könnyekkel

 

ki sírta tele

 

ki issza üresre

szomjúságát

 

 

 

Mialatt lélegzetet veszek

 

mialatt lélegzetet veszek

árnyalatot vált a levegő

a fák és a füvek más hangszínben száradnak tovább

az égen szalmaláng-zászló lobban

 

mialatt lélegzetet veszek megfagy

idegeimben egy alak

hallom egy angyal

körvonalait elcsendülni

 

ideje volna

álmot építeni a zúzmarába

mert nincs már sehol maradása és

lám meg is telepszik a

hajamban mialatt lélegzetet veszek

 

közben a nap üveggé lett és

fel is repedezett keresem

sértetlen formáját az öbölben de

megőszült szemeiben elmosódtak

a körvonalak

 

északról érkezik egy

sebes kéz és elűzi

a köd szilánkjait

az óceán felé

mialatt lélegzetet veszek

 

 

 

 

Anyaföld

 

atyáim földje halott

már el is temették

a tűzbe

 

a szó

anyaföldjén

élek

 

 

Nyelvanya

 

saját magammá

változtam át

pillanatról pillanatra

 

szilánkokra hasadva

a szavak útján

 

a nyelvanya

rak újra össze

 

embermozaik

 

 

Nyelv II.

 

tarts meg engem szolgálatodban

amíg csak élek

benned akarok lélegezni

 

utánad szomjazom

és téged iszlak szóról szóra

forrásom

 

te haragosan szikrázó

télszó

 

kinyílsz bennem

mint az akácvirág szirma

tavaszszó

 

követlek téged

alvásod küszöbéig

kibetűzöm álmaidat

 

szavanként ismerjük

szeretjük egymást

 

 

 András Orsolya fordításai

 

(Ausländer, Rose: Gedichte. Herausgegeben von Helmut Braun. 7. Auflage Frankfurt am Main: S. Fischer Verlag, 2012. )