ihlet összeolvasott írások alapján véletlen egyezésekkel

nem is tudom, miért nem lehettem költő csak versíró
aki sírogat olykor valamit írogat magának magában
nem volt a családban olyan ember
aki a tudás fáját elültette volna bennem
vagy a kertben egy fára varázsolta volna
ha lepottyan elkapjam időben
és ha beköszönt a tél
fagyos szelek üzenetével
a pincénkben homokba takarva védve
addig nevelje
míg meggyökeredzik a lelkemben
és megírhatnám az élet mindennapjait
filozófiai mélységeket kutatva
magam és mások örömére ezáltal
mindig ez az elégedetlenség
nem elég hogy süt a Nap
és nap-nap után váltakozik a szürkeség
színes virágok pótolják a szerény élet egyhangúságát
hullámzó gondok takarója a bizonytalanság
megértések bukfenceznek egy csigalépcsőn a végtelenbe
ha nem tudsz úszni megfulladsz
esélyed a kapálózás
vajon a gyenge tudás eredménye
léteznek okosok szépek menők
őket ápolják az ismeretlenből feltörők
a horoszkóp is részrehajló
a hírek csatornája is vízfüggő
oda-vissza számláz díjakat
mindegy hogy hosszú vagy rövid
a tehet-ség átjut ha néha billeg is
billog az persze nincs
túl kevés már az elásott kincs

még nem írtam meg amit akartam
de jó lenne (óhajtanám) ha valaki letakarna
vagy engem akarna?

 

Fennakadt képzetek

Köd és homály vetekszik a csenddel.
Esőcseppek oszladoznak, amire ráesnek.
Titokzatos érzés a lebegés.

Miért nem egész a két fél?
Majd elhal minden, mint egy feltételezés.
Lézengsz a magad gyártotta tényben.

Szakadó esőben szétázott valód,
füröszti magát, mint egyetlen valót.
Hová került nem tudja,
kutatja szavát – újakat hazudva.
*

 

Nap-szúrás

felhevült valód igazolja
lüktető pulzusod
egy korty víz kellene
levegő
ami hűt
tér
hogy legyen
hova szaladni
és ne érd utol magad

soha ne mondd
amit nem akarsz

kettős tagadásod
a hétköznapok realitása
éget
mint ez a bolond Nap
ahol megtörténnek a dolgok
nem várt fordulatokkal

aurád fénye
menedék
ez az egyetlen

minden más
mérgezett

 

(Illusztráció: Rozanne Bell: Flowers Are The Stars Of The Earth)