EGY BŰNRÉSZES ÖRÖKSÉGE
…………………Én szeretek minden túlbeszélni. A bűnt is.
…………………Hisz mi másért tanultam annyi posztrelatív
…………………poszthumán őrületet? Legalább tudom, hálás a boci
…………………ha a kedvemért hamburger lehet…
(Bánki Éva, Az ő képére és hasonlatosságára)
Többek között örököltem az eredendő
bűnt is, nem csak a járáshibát,
s a betonkemény elszántságot anyai vonalon.
Isten minden almamagba belekódolt egy
üzenetet, az írás mégis olvasatlan maradt,
kiköptem vagy kivágtam a magházat,
így maradtam örök kétségek közt,
nincs instrukcióm, hogy lehetne felnyitni
az édeni kapuszárnyakat.
Kiszökött szívemből a hajnal,
agykamráimba beköltözött az alkonyat.
Még a big bang előtt, mikor
átvettem a mennybéli receptfüzetet,
az Úr kezembe adott egy morzsát,
s várta, hogy teremtsek idelent
kenyérhegyet…
Most az Idő ostora suhint fölöttem,
hiába falazom be a látóteret,
már csak zárt csoportban vadászok;
nincs kőtábla, erkölcstan, nincs
igaz teória… odakint már csak
veled született szükségletek vannak,
tanácstalan lett az evolúciós pszichológia.
Én is egyfolytában hazudok magamnak,
hogy nem akarom megnyerni a játékot,
s az odakozmált földgolyón már nem akarok
győztese lenni a Nagy Demonstráció
Visszafejlődési fokozatnak.
Saját munkaértekezletem zárt ajtók
mögött folyik, s egyre gyakrabban
jön az alkalom, hogy feltegyem az örök
kérdést Hamlet nyomán.
Az élet álom – mondta Calderon
Tanítanak, pedig mindig
ellenállsz, ismeretlen
helyekről álmodsz,
ahol a próbát kiállod.
Csak te, egyedül…
Boldog vadállat akarsz
maradni a szelídek között,
napvirág fekete mezőkön,
körvonal távoli égen,
örökmécses éteri fényben,
soha fényét nem vesztő
szentjánosbogár
a mennyei térképen…
Átszűröd elmédben az
ábrándokat, csak a
tiszta álom marad.
Szívverésedben lüktet az
evidencia…neked már nem kell
a dolgokban logikát keresni,
a holtponton átbillentett
a magad teremtette önirónia.
A végén önmagad csapdájából
felszabadítod a szabadságot.
Megnyugszol, Acta es fabula.
Sohasem növünk fel,
de megtanulunk adott
körülmények között viselkedni.
(Illusztráció: Matt Molloy: Radiate)