Az ember ül a szobában, látszólag nem csinál semmit, lehet-e a semmit csinálni, az ember nem mobilozik, nincs előtte laptop, nem szól a tévé, nincs a kezében sem spatula, sem habverő, nem főz, nem süt, és most ne mondjuk azt, hogy szobában nem is lehet főzni, mert lehetne, a nappali amerikai konyhás, az ablak bukóra nyitott, a kertre néz, az ember fején nincs   fülhallgató, nem hallgat zenét, sem cd-t, sem bakelitet, sem szöveget, hiszen nincs a fején fülhallgató, figyel valamire, lehet-e a semmire figyelni, vagy aközben is illene, hogy legyen a kezében valami, ha horgászbot lenne a kezében, akkor  legalább bámulna vagy nézne, így azonban nem sasol, nem kémlel, lehet-e úgy figyelni, hogy közben nem néz,  szemrevételez valamit,  nincs tekintetettel semmire, vagy ahhoz is vizslatnia kéne valamit, hogy ne legyen tekintettel,  nem bámulja a képernyőt, nem villódzanak fények, az ember ül és olvas, nem pénzt, nem nemzeti sportot, nem egyetemi jegyzetet, hanem könyvet olvas, csak úgy, minden haszon nélkül, vagy nagyon is hasznosan, ezt nem ő fogja eldönteni, lehet, hogy a könyvek könyvét olvassa, érti-e amit olvas, vagy csak félrérti, de ha félreérti, akkor az már majdnem értés, hiszen érdekli, amit olvas, különben nem olvasná, a legrosszabb az lenne, ha közönyös lenne, de akkor nyilván nem olvasna semmit és akkor valóban a semmit csinálná, lehet, hogy az olvasásról olvas, megfogadja  Márai tanácsát és erővel olvas, minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, és az is lehet, hogy nem bírja végigolvasni, amit elkezdett, belekap egy másik könyvbe, amely szintén érdekli és tisztában van vele, hogy nem tud annyit olvasni, mint amennyi érdekli.

Az ember a másik szobában, látszólag szintén nem csinál semmit, nem főz, nem süt és nem horgászik, előtte tabletnek kinéző tárgy, azt bámulja, gyanúsan nézegeti, talán mustrálja is, vajon látja-e, amit néz, nem nyúl hozzá, szuggerálja, ez az ember is olvas, e-bookot olvas, mert ez az ember egyébként író, de most éppen nem ír, és tudja az aranyszabályt, hogy olyan van, hogy egy író éppen nem ír, de olyan nincs, hogy egy író éppen nem olvas,  az is lehet, hogy csak látszólag olvas és fejben ír, mert csak azt tudja leírni, ami a fejében van, és hogy kerül a fejébe az a sok minden,  bizonyára másik fejekből és másik könyvekből, mégse azt írja le, ami a másik fejekben és a másik könyvekben van, hanem azt, amit ő gondol, de nem tudjuk, mire gondol írás közben, egy valamire, pontosabban egy valakire biztos nem, az olvasóra, nem azért, mintha nem az olvasóknak írna, hanem azért, mert az olvasóval nem tud mit kezdeni, amint készen van a műve, az már nem az övé, hanem az olvasóé, és ami a másé, azzal ő mit tudna kezdeni, az is lehet, hogy amikor támadják, mert, miért pont az írót ne támadnák, akkor gondol Máraira, mert tudja, hogy az írót egyes-egyedül csak művei védik, és az író tisztában van vele, hogy nem tud annyit írni, mint amennyit szeretne, és azt, hogy kinek mi a haszna az írásból, beleértve saját magát, azt nem ő fogja eldönteni.

Dőlt betős idézet: Márai Sándor Füveskönyv