Ez a cím és az a szöveg nem jutnak közös nevezőre

Szürke reggel volt, amikor a takarítónő egy a párkányon fekvő döglött galambra lett figyelmes az erkélyablakon keresztül. Megpróbált kimenni érte, de az ajtót zárva találta, és nem volt hozzá kulcsa. Cifrát káromkodott, hogy miféle paranoia ez, ugyan miért kell zárni, ha az erkély a belső udvarra néz − tehát az esetleges betörő egészen biztosan nem onnan fog majd behatolni az épületbe, vonná le a következtetést minden értelmes ember. Felhívta a karbantartót, röviden vázolta neki a helyzetet, és segítséget kért tőle. A karbantartó viszont szabálykövető ember volt, és közölte kollégájával, hogy ő addig nem nyithatja ki az erkélyajtót, ameddig írásos utasítást nem kap erről a munkahelyi e-mail címére. A takarítónő méltatlankodása olyan hangos volt, hogy még a galamb is meghallotta az üvegen keresztül, és mivel aznap pont nagyvonalú hangulatában találták, összecsomagolta kilógó beleit, és maga repült el a párkányról.

Vélemény, hozzászólás?