GÖRÖGDINNYE
Nagyi megkívánta a finom, édes
görögdinnyét.
Szólt is nagyapának,
üljön be az
öreg Seatba,
s hozzon egyet a szomszéd faluból.
Azért onnan, mert
az ottani dinnyetermesztők
a leghíresebbek a környéken.
Nagyapa szót fogadott,
már gyújtotta is a kocsit.
Amikor odaért,
mégsem mert leparkolni,
pedig úgy érezte,
menten legyökerezik a lába.
Copfos fiatal lány
volt az árus, aki
háttal
ült az útnak, és
könyvet olvasott.
Vevő nem akadt, de
ha lett volna,
az lett volna az egyetlen
éretlen görögdinnye.
Nagyapa ötször vagy hatszor
elhajtott
oda-vissza a pult előtt,
de nem volt szíve
megállni, megzavarni
a lányt olyan haszontalan,
piszlicsári dologgal,
hogy szeretne venni tőle
egy görögdinnyét.
Hiszen manapság
a várandós kismama
és a könyvet olvasó ember
csak nagyapa meséiben létezik.
Ő tehát, mikor hazaért,
nagy örömmel mesélte,
micsoda élményben volt része.
Hogy mit mondott erre a nagyi,
azt jobb, ha le se írom.
A LEGELSŐ FECSKE
Nagyapa, ha
gonoszságot
észlel,
az első lesz a faluban,
aki bátran kimondja
az igazságot,
a kemény véleményét.
Azt sem szereti, ha a gazdag
fűnek-fának
eldicsekszi,
hogy ingyen segített valakinek.
Nagyapa olyan, mint az
elsőnek visszatérő fecske.
Nagyi szerint igaz ugyan,
hogy egy fecske
nem csinál nyarat,
de a legelső mégis.
MACSKA MESE
Nagyapa hazafelé tartott
rozoga vén autójával,
amikor az egyik falunál
átszaladt előtte
két süldő cica.
Arra gondolt, nem baj,
még jó a szeme,
tisztán látta,
nem voltak feketék.
No de nemhiába három
a magyar igazság,
csakhamar átfutott
a kocsija előtt egy
fekete is.
Derült égből villámcsapás!
Hirtelen úgy lelassította
a szürke Seatot,
hogy megelőzte egy új,
hófehér Mercedes.
Nagyapa a fejét fogta,
alaposan megrémült,
még a sebességet se
lépte túl,
várt a végzetére.
Ekkor arra lett figyelmes,
hogy a hófehér Mercedest
leállították a rendőrök.
Vagyis, ha nem fut át előtte
a fekete cica,
ha nem lassít, ha nem előzi meg
az a luxusautó,
most ő állna szemben
a rendőrrel, s hányinger kerülgetné.
Hazáig boldogan vezetett,
megkönnyebbülten,
hogy végre-valahára
maga mögött hagyta
a fekete macska-fóbiáját.
Mikor megállt a kapu előtt,
akkor vette észre,
a hétdecis üvegeket,
amiket vásárolt,
nem rakta be az autóba.
Mit mond
most a nejének,
aki nagyban passzírozza már
a paradicsomot,
s hétdecis üvegekről álmodik?
Nagyapa megfontolt ember.
Az autóban maradt,
míg végig nem gondolta az egészet.
És rájött,
hogy előbb felejtette az üzletben
az üvegeket, a fekete macska
csak aztán futott át előtte.
Vagyis tényleg nem kell tartania
többé a kis fekete négylábútól.
Örömében besietett a kapun,
fölszaladt a padlásra,
talált is huszonöt poros üveget.
Lehozta őket, és nekilátott,
kimosta mind egy szálig.
S hogy a nagyi dorgálta közben?
Azt most könnyedén
elengedte a füle mellett.
AJTÓK
Nagyapa szerint ahhoz,
hogy hamar el tudjunk
valamit intézni,
meg kell találni a jó ajtót.
Nagyi erre azt feleli,
mindegyik ajtó egyforma,
ha övé
az aranykulcs.
Biztosan azért,
mert az még
azt az ajtót is kinyitja,
ami nincs bezárva.
TÖLCSÉRVIHAR
Magyarázom nagyinak, hogy
itt, a falunkban
is lehet tölcsérvihar,
magyarul tornádó,
az előbb mesélte egy
aranyos ember a tévében.
Biztosan ismeri a nagyapádat,
válaszolja nagyi.
Lesz itt, bizony,
olyan tölcsérvihar,
mint a világ,
ha az öreg
nem hagyja végre abba
a pincében
a tölcsérrel meg a borosüveggel
való forgolódást.
Aztán hozzáteszi:
De ne fesd az ördögöt
a falra, kisunokám!
Én meg erre megsüketülök,
olyan leszek,
mint a fal,
aminek nagyi szerint
füle van,
és falra hányt borsó
ment bele.
AZ ÖRDÖG NEM ALSZIK
Anyu szerint
vigyázni kell,
mert az ördög soha
nem alszik.
– A pokolban sem? –
kérdem tőle szívdobogva.
– Nem – feleli anyu –,
az ördög ott a fűtő,
vigyáznia kell,
nehogy kialudjon a tűz.
Szerintem az ördögnek
veszélyes a tűz közelében lenni,
mert hosszú gyufaszálból
meg csillagszóróból
vannak az ujjai.
Legalábbis a miénknek,
aki a pincében lakik,
s akire jobban kellene
vigyáznom.
(Illusztráció: Iryna Baklanova: Still life with Watermelon, sparrows, and a bouquet of daisies on a rustic table in the garden)