Mi az a “hacktivista”?

Aaron Schwartz, fiatal internetes aktivista öngyilkosságának híre elképesztő reakcióáradatot robbantott ki a digitális univerzumban. A viták során az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy vajon nem igazságtalan vádaskodás-e Schwartz hacker aktivista tevékenységét egyértelműen bűncselekményként definiálni? Az ezzel kapcsolatos viták az elmúlt évek nagyobb kaliberű, merészebb adatszivárogtatásai után rendre felerősödtek. Az aktivista bűnösségét megkérdőjelezők (a Schwartz családja által kiadott hivatalos nyilatkozattal egyetértésben) elsősorban arra a vádiratra hivatkoznak, amelyben a szövetségi kormány a JSTOR tudományos adatbázis több millió dokumentumának letöltése miatt perelte Schwartzot. Az adathasználat miatt maga a JSTOR sem tett vádemelést.

 

Úgy gondolom, hogy ez a vita Schwartz szerencsétlen esetén túlmutatva általános jelenségekre is felhívja a figyelmet. Az eset kapcsán az ügyészi túlkapás lehetősége felveti a kérdést, hogy vajon nem a társadalmunk teremtette-e meg a túlkapások lehetőségeinek körülményeit azáltal, hogy korábban nem reagáltunk a hacktivizmus démonizálásának jelenségére? Az ügyészek sem dolgoznak légmentes burokban, másként viszonyulnak egy-egy ügyhöz, amennyiben a nyilvános közbeszéd is őket támogatja. Nyelvfilozófusként fontosnak tartottam megvizsgálni azt a jelenséget, amelyre a fenti viták irányítják a figyelmünket: hogy milyen hatást lehet elérni az egyes szavak, kifejezések jelentésének meghatározásával a közbeszédben.

 

A „szóháborúˮ szókapcsolat jól jellemzi azt a hadviselést, amelyet az egyes szavak, kifejezések jelentéséért folytatunk. A mi politikai diskurzusunk tele van ilyen küzdelmekkel. Gyakran alakulnak ki viták például arról, hogy kit nevezünk „republikánusnakˮ (a RINO-val [Republican in Name Only] ellentétben – akik csak nevükben republikánusok), mit kellene jelentenie a „szabadságnakˮ, mi tekintendő törvényesen „nemi erőszaknakˮ – és folytathatnánk a listát.

 

 

A szóháború jelenségét azért fontos vizsgálnunk, mert eszköze lehet az egyén kiközösítésének saját, önazonosító politikai pozícióján belül (a RINO címke például a valódi republikánusokhoz képest határozza meg az érintetteket), vagy elvonhatja a figyelmet a szabadságot ténylegesen korlátozó veszélyekről (ha például csak a kormány intézkedései nyomán kialakuló korlátozásokkal foglalkozunk, nem észleljük közben a vállalatok, a vallás vagy épp a szokások veszélyes működéseit). Vagy említhetnénk a „nemi erőszakˮ kifejezést, amelynek meghatározása messzemenő következményekkel hathat a női jogok ügyében és a szociálpolitikában.

 

A szóháború szerepe nem kizárólag a szavak és a kifejezések definíciójának megváltoztatása – az is célja lehet, hogy negatív vagy pozitív hatást kapcsoljon egy kifejezéshez. Ronald Reagan és más konzervatívok a „liberálisˮ szót negatív mellékjelentéssel terhelték meg, fokozva közben a „hazafiˮ jellegű kifejezések pozitív kisugárzását (kevesen utasítanák el ma a „hazafiˮ minősítést, inkább azon vitatkoznak, hogy miért jogosultak rá).

 

Az elmúlt években szemünk előtt zajlott a „hacktivizmusˮ szó kapcsán kibontakozó szóháború. Egyesek a szó jelentésének és az általa leírt tevékenységek újraértelmezésére törekedtek; a másik törekvés viszont a „hacktivistaˮ kifejezést negatív színben akarja feltüntetni, hogy aki hacktivistaként határozza meg önmagát, vállalja is érte a következményeket.

 

A szó legegyszerűbb és legáltalánosabb értelmében azt nevezzük hacktivistának, aki technológiai hacking-et használ, hogy hatással legyen a társadalmi változásokra. A konfliktus ebben az esetben két szándék között feszül: vannak, akik a hacktivizmus kifejezést egyértelműen rossz szándékú, immorális tevékenységként akarják meghatározni, mások a hacktivista általánosabb, tágabb értelmét védik. Nézzük azokat a szándékokat, amelyek a kifejezést rossz szándékú, immorális tevékenységként akarják meghatározni.

 

Az elmúlt évben több újság és blog idézte a Verizon 2012 Data Breach Investigations Report-ját, amely azt állította, hogy a 2011-ben kiszivárogtatott adatok 58 százalékáért az „ideológiailag motivált hacktivistákˮ voltak felelősek. Az ügy egyik példája az Infosecurity Magazine egyik cikke volt:

 

„A Verizon beszámolója szerint a 2011-es év arról nevezetes, hogy ebben az évben a hacktivisták által elkövetett adatlopások messze meghaladták a cyberbűnözők adatlopásainak számát. A 174 millió ellopott adatból 100 millióért hacktivista csoportok felelősek.

 

Most tehát újra feketén-fehéren látszik: politikai motivációtól vagy szándéktól függetlenül, hogy ha az elkövetett támadásoknak áldozatai vannak, a hacktivizmus túllépte a határokat. És ez egyáltalán nincs rendben.ˮ

 

Közben a ThreatPost állítása szerint: „Anonymous: hacktivisták lopják el a legtöbb adatot 2011-ben.ˮ

 

Az első megjegyzésem az, hogy mindkét médiaforrás az információbiztonsági szakma tagjai által és tagjai számára írott – érdekükben áll, hogy veszélyeket gyártsanak abból az egyszerű okból, hogy a veszélyek üzletet jelentenek számukra. De vajon igazságos-e azt állítani, hogy ezek „kitaláltˮ veszélyek? Mi a helyzet az idézett Verizon beszámolóval?

 

A probléma az, hogy mivel a főcímek és a cikkek úgy vannak felépítve, hogy bemocskolják a hacktivistákat, és hogy félelmet keltsenek bennünk velük szemben, nem tükrözték azt, amit a Verizon cikk valójában mondott. A beszámoló 19. oldala szerint a kiszivárgott adatoknak csupán 3 százaléka hacktivista művelet – a kiszivárogtatás nagy részét gyakorlott cyberbűnözők, elégedetlen alkalmazottak és nemzetállamok végezték (83 százalékát szervezett bűnözők).

 

A „legtöbb kiszivárogtatott adatˮ megfogalmazás pontos, de hamis képet fest. A Verizon RISK csapatának vizsgálatokért felelős vezérigazgatójával, Chris Novakkal a ThreatPost készített interjút. Chris Novak szerint a beszámolóban elemzett 90 művelet csupán 2 százaléka során szerezték meg a kiszivárogtatott adatok 58 százalékát. A Novakkal készített interjú azt sugallja, hogy ez az adatveszteség pontosan két hacktivista művelet eredménye – mindkettő a jól ismert Anonymous hacktivista csoport mellékhajtása – és hogy ezek a nagy adathalmok a HB Gary Federal biztonsági cég ellen elkövetett támadásokból származnak. A HB Gary Federal korábban nyilvánosan jelentette ki az Anonymous leleplezésére tett törekvéseit (a támadások többi része egy Stratfor nevű számítógép-biztonsági céget érintett). Ez azt jelenti, hogy ha 2011-ben amiatt aggódtál, hogy valaki megtámadja a számítógéprendszered, 33-szor nagyobb valószínűsége volt annak, hogy a betolakodó egy bűnöző, nemzetállam vagy elégedetlen alkalmazott legyen, mint egy hacktivista. A beszámolóban elemzett esetek azt mutatják, hogy ha nem voltál konfliktusban az Anynomoussal, az esélyek nullára estek.

 

Valójában, ezek az infóbiztonsági források két Anonymous mellékhajtás tevékenységére hivatkoztak, és magától értetővé tették, hogy az ilyen jellegű gyakorlatok a hacktivizmus jellemző projektjei, és ezáltal a hacktivizmust egy nagy volumenű, mindenkit közvetlenül fenyegető veszélyként mutatták be. Ezáltal a hacktivista azon jelentése, hogy „emberek, akik technológiát használnak társadalmi ügyek támogatásáhozˮ elsősorban a „bárki tulajdonában levő adatok beépítésével és kiszivárogtatásával foglalkozó individuumokraˮ jelentésre lett leszűkítve.

 

Most nézzük meg, mi támasztja alá a hacktivizmus tágabb jelentését. Néhány hónappal ezelőtt részt vettem Daniel Domscheit-Berg 34. születésnapi buliján Németországban. Domscheit-Berg történetesen a Wikileaks szóvivője volt, és Julian Assange után ő a csapat másik, nyilvánosság előtt is mutatkozó tagja. 2010-ben otthagyta a szervezetet, és abban az időben egy új vállalkozása volt, az OpenLeaks. A bulit az OpenLeaks bemutatkozó bulijának is szánták.

 

A buli helyszíne az OpenLeaks új központja és képzéscentruma volt – egy nagy ház egy kicsi városban Berlintől körülbelül egy óra távolságra. Félig-meddig egy SQL injekciókkal weboldalakat szondázó és a külügyminisztérium vezetékei között puhatolózó hackerekkel teli helyiségre számítottam, de amit találtam, az teljesen más volt.

 

 

 

 

Amikor megérkeztem a házhoz, legelőször egy nagy veteményes kertet vettem észre. Egy fa pedig színes, kötött gyapjúpulóverbe volt öltöztetve. Ez Daniel felesége, Anke munkája volt – „kötött hackingˮ, így nevezte. A kisvárosban sok helyen látni gerilla kötött hackingjének nyomait. A közeli utcatáblák acélrúdjait is gyapjúpulóverekkel látták el. A leghatásosabb egy II. Világháborús tank volt, amely egy szomszédos, egykori náci koncentrációs tábor mellett hevert, ugyancsak hack-kötöttruhában; a tank fegyverének teljes csövére egy szoros, színes gyapjúszvettert húztak, és az egészet gyapjúvirágokkal díszítették. Ezeket a kötött tárgyakat a hacktivizmust ellenségesnek definiáló törekvések ellenhatásaként értelmeztem; materiális meghatározásaiként szolgálnak annak, ami a hacktivizmus és annak, amit a hacktivisták csinálnak.

 

Természetesen a születésnapi buli tartalmazott szűkebb értelemben vett hackeri elemeket. Részt vett a Chaos Computer Club néhány tagja (a legendás hacker csoport), és egészséges kínálat volt a Club Mate-ből – az európai hackerek kedvenc energiaitala, de az átadott üzenet valami más volt: csináld-magad esztétika – saját kert fenntartása, saját magad által kötött pulóver, takarmány a gombáknak és olyan helyi barátok, akik megosztják veled a vadhúst. Melyik része volt ennek az életmódnak a hacktivizmus része? Daniel és a barátai azt szeretnék mondani, hogy az összes.

 

A szándék itt tiszta volt: törekvés a hacktivizmus hagyományos, kevésbé ellenszenves értelmezésére, és talán kismértékű bővítése pozitív mellékjelentéssel; pontosabban, hogy a hacking alapvetően a zsarnokoskodás és a behódolásig vezető megfélemlítés elutasítása, a technológia megértése és a hatalom megszerzése annak érdekében, hogy a saját individuális szükségeink szerint, illetve a többség javára tervezzük újra. Mi több, azt mondták, hogy egy igazi hacktivista nem részesíti előnyben az új technológiát a régivel szemben – az a legfontosabb, hogy a technológiát uraljuk, és hogy ne kerüljön ellenőrzési körünkön kívülre. Elméletileg ennek az ideának túl kellene nyúlnia a számítógéphasználaton az élelmiszertermelési technológiákon, a lakóépületen, az öltözködésen át egészen minden olyan anyagi eszközig, amelyet arra használunk, hogy kommunikáljunk egymással.

 

A szóháborúnak ebben a szakaszában nekünk az a felelősségünk, hogy éberséggel és kritikával közelítsünk a nyelv közhasználatú jelenségeihez. Hogy tudatosítsuk magunkban, mi a tétje ezeknek a jelenségeknek – függetlenül attól, hogy milyen követelésekkel áll elő az információbiztonsági szakma vagy a kormány, függetlenül attól, hogy a hacktivisták gesztusai hitelesek, félrevezetőek vagy helyesek. Mi nem passzív megfigyelők vagyunk ebben a vitában. A szavak jelentését a nyelvhasználók határozzák meg, és a szavak jelentésének következményei vannak. Attól függetlenül, hogy személyesen milyen hatással volt Aaron Schwartzra az a folyamat, ahogy a közbeszédet manipulálták a hacking kifejezéssel kapcsolatban, az ő esete újra meg újra arra figyelmeztet minket, hogy maradjunk éberek, figyeljük azon szándékok működését, amelyek a szavak jelentésének fontos következményekkel járó megváltoztatására törekednek. Fontos, mert rajtunk múlik, hogy ki nyer.

 

A fordítás az alábbi forrás alapján készült: http://opinionator.blogs.nytimes.com/2013/01/13/what-is-a-hacktivist/

A képeket Leif Parsons készítette.

 Bedő Heléna fordítása

 

Köpj egyet!

ARTEFAKTUM

 

Na bazmeg, megint egy

artefaktum. Töprengtünk,

falaztunk, lefaragtunk

magunkról megint egy kis

fölösleget. Füstölt

csontról ropogós húscafat.

Valamikor még élt is

ez az állat, azelőtt meg,

hogy lett volna azelőtt,

meg se született. Ehhez értünk.

Az ember mint biomassza.

S az állatokat sem az Isten tartja.

Vagy igen? Na mindegy.

Csak aztán nehogy erre is

azt mondják majd, hogy:

„A művészet szabad”,

„A művészet független”.

Szarom le. Nem kérek érte

cserébe semmit. De azért jó,

ha adnak. Ha jut. S ha

fel nem zabálnak mindent

a kibaszott húspókok.

 

KÖPJ EGYET

 

Mondj valamit, mondtam,

lyuk van a pofádban?

Zsibong a húsban valami,

a hitvány láz vagy a túl sok nikotin,

zsibong valami a számban.  

Még vers lesz belőle, ha nem

vigyázol. Köpj egyet inkább,

mondtam. Igen, de utána?

Lépj át rajta, az legyen utána.

S utána? Nincsen utána,

lépj át rajta, magadon lépj át,

nincs semmi utána. És utána?

Oké, akkor köpjél le valami

szépet, köpj le egy virágot

vagy egy verset, köpd le magadat.

S utána? Köpjél, bazmeg,

mondom. Hólyagos lett a

tavaszi levegő, hártya és hályog

feszül a hájra, a tiszta hely,

a tiszta seb, a gyerek megint alszik,

mint a könnyű pára. Köpj egyet!

Meglátod, milyen lesz utána.

 

 

Emberi Pajzs Hadművelet (részlet)

A teljes szöveg a Melankólia ezerrel kötetben olvasható! Mindenkit szeretettel várunk a kötet bemutatójára március 13-án este 7-kor a Kazimír felső termében! http://www.facebook.com/events/146027058895760/?fref=ts

(két részlet a drámából)

 

– Egy pénteki napon biztonsági okokból hazánk hadat üzent egy másik országnak.

– Felmerült a gyanú, hogy a kérdéses országnak több vegyifegyvere volt, mint nekünk.

– A hétvégén a döntést kávézókban, klubokban, baráti társaságokban vitatták meg.

– Apám a vacsoránál megjegyezte, hogy ez elkerülhetetlen volt,

– a nagynéném azon lamentált, hogy megint felmennek majd az árak,

– a nővérem skype-on kérdezte meg a csethaverjától, halacska74-től, hogy az ő hazája szomszédos-e azzal, amelyiket meg fognak támadni, és hogy szüksége van-e politikai (vagy egyéb) menedékre nálunk.

– A nagyapám felemlegette, hogy mit élt át a háborúban, és azon hőbörgött, hogy mi a baj ezzel az országgal,

– én meg elmagyaráztam a nagyapámnak, hogy ez nem függ össze azzal, hogy mi a baj ezzel az országgal, hogy ez annál sokkal bonyolultabb, erre ő azt felelte, hogy manapság minden összefügg mindennel az internet miatt.

– Más is történt azon a pénteken és az azt követő hétvégén, de mind közül ez volt a leges-legrosszabb.

– Egy ország, ami hadat üzen egy másiknak, az

– társadalmilag…

– gazdaságilag…

– politikailag…

– stratégiailag…

– anyagilag…

– történelmileg…

– higiéniailag…

– és ökológiailag is súlyos ügy az emberiségre nézve!

– Azon a hétvégén kezdődött minden…

– Azon a hétvégén, amikor megmentettek egy jéghegyen ragadt jegesmedvét. A jéghegy levált az Északi-sarkról és ide-oda hánykolódott a tengeren.

– Azon a hétvégén, amikor délelőtt elmentünk focizni, és João kificamította a bokáját.

– Azon a hétvégén, amikor a nagymamám olyan sok tojáskrém desszertet evett az öcsém szülinapi bulijában, hogy utána két hétig az ágyat nyomta májpanaszokkal.

– Azon a hétvégén, amikor viharos eső esett, húsvét volt, a szüleid hamarabb jöttek haza a nyaralásból, és ciki volt mert nálatok gyűltünk össze és teljesen kiürítettük a bárszekrényt.

— Igen, az első gyűlés Tó Zééknél volt.

— Ezen a gyűlésen megvitattuk a világ, a politika és az élet dolgait, Mika legújabb számát, az aktuális híreket, hogy mit kell tennünk, hogy minden jobbra forduljon. Megvitattuk továbbá azt is, mik lesznek a következményei annak, ha a tettek mezejére lépünk a jegyeink átlagának (na meg persze) a Világegyetem egyensúlyának érdekében.

– A döntés gyors és egyértelmű volt.

– Vasárnap mindenki a családjával ebédelt és vacsorázott, egy szót se szóltunk,

– és hétfőn velünk kezdődött a híradó: egy aktivista csoport a támadó országból elhatározta, hogy átautózik a támadás előtt álló országba, hogy ott Emberi Pajzsot alkosson.

– Közöltük a szándékunkat,

– a véleményünket,

– az illúzióinkat,

– és indulásunk dátumát.

 

(…)

 

– Bepakoltuk a hátizsákokat a busz csomagtartójába.

– Volt nálam:

– 5 alsógatya, 2 nadrág, 1 fogkefe, 2 tubus fogkrém, fogselyem, 5 póló, 1 pulóver, egy pár sportcipő, sampon, hajkondicionáló, tusfürdő,

– hajzselé,

– 1 körömvágó, 1 olló, szőrtelenítő gyanta,

– 1 elsősegély készlet, benne ragtapaszok, alkohol, aceton, géz, leukoplaszt, betadin, canesten, desztillált víz,

– egy kulacs, étcsoki,

– 2 olyan kolbász amilyet már nem lehet kapni az iskolákban,

– mosószer kézi mosáshoz,

– háztartási keksz, filteres tea, szárított tőkehal, m&m’s,

– vörösbab-, apróbab-, tonhal-, csicseriborsó-, zöldborsókonzerv,

– fültisztító, aszpirin, nurofen, ben-u-ron, rennie, coldrex, szódabikarbóna, kataflam, müzliszeletek,

– 1 tálca sör,

– egy svájci bicska,

– 1 konzervnyitó, 1 dugóhúzó, 4 kanál, 1 fűrészes kés,

– én egy nappal az utazás előtt befestettem a hajam és vettem egy új kertészfarmert a pénzből, amit szülinapomra kaptam a nagymamámtól.

– És könyveket:

– Lucky Luke,

– Corto Maltese,

– három eredeti manga,

– Kafkától az Átváltozás,

– A három muskétás,

– egy zsebszótár,

– Az eltűnt idő nyomában Prousttól, csak az első kötet,

– a büntető-törvénykönyv és az alkotmány egy-egy példánya az internetről, újrahasznosított papírra nyomtatva,

– Albert Camus szinte teljes életműve, fordított időrendi sorrendben,

– Alberto Pimenta művei aláhúzásokkal és egy másik olvasó ceruzás jegyzeteivel,

– Sophia de Mello Breyner két könyve,

– Cortázar két könyve,

– Morel könyve két példányban,

– Mário de Carvalho két könyve, az a medencés 1 és az esti szellős 2,

– a kék sci-fi füzetek gyűjteményéből a 37-es és a 72-es ,

– az, amelyikben az elektronikus bárány van, amiből még filmet is csináltak 3, meg amelyikben valami Lem nevű lengyel fürdőkádjáról van szó 4,

– és egy térkép, hogy megtaláljuk az áramellátó központot, a víztározókat, az élelmiszerelosztó központot, az olajkutat,

– és a gyógyszertárat.

– Mellesleg mind egy határmenti városban.

– Készen álltunk, hogy megváltoztassuk a világot, amint szükséges.

– És ami szükséges az szükségszerű, most azonnal, késlekedés nélkül!

– Elindultunk.

(fordította: Bata Péter)

Lábjegyzet:

  1. Fantasia para dois coronéis e uma piscina (Fantázia két ezredesre és egy medencére) – A ford.
  2. Um Deus Passeando pela Brisa da Tarde (Egy Isten sétál a délutáni szellőben) – A ford.
  3. Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (Szárnyas fejvadász) – A ford.
  4. 4 Stanislav Lem: Memoirs found in a bathtub – A ford.

A villámfényes égnél

 Ötödik Kafka/Tandori inspiráció

 

  

Nagyon változékony, de mostanában nagyon ismerősen rossz az idő. Vajon lehet-e ilyenkor jó az ember hangulata? A szép táj is sivárnak látszik, pedig milyen csillogó, amikor süt rá a Nap.

 

A kikövezett kocsiút felől, ahol a kaptató kiszélesedik, föltámad a szél, keményen ostorozza az akácok lombjait; az utolsó fénysugár makacsul visszahúzódott az irdatlan tömegű felhők mögé. A messzeség hullámvonalakban mind szürkébbé és szürkébbé válik. A szél száraz faleveleket, és letört gallyakat kap föl, majd a villámfényes Égig dobálja őket. Az ablakok széleire összehajtogatott zsalukat rosszul rögzítették, a pántok meglazultak, és elengedték a falat, olykor megrángatja őket egy ismeretlen kéz, a kitámasztóvasak meg idegesen csikordulnak egyet.

 

Töprengőn nézek az erkélykorlát mellől vissza a tájra. Nincs bennem félelem, sem gyanakvás.

 

A vihar egyre erőszakosabban támad, belekap mindenbe, ami az útjába akad. Távolabb, az elemek lármájának jobban kitett széleken, az ágyásokat jelölő karók a veteményesek között szinte belesimulnak a förgetegbe. Duzzadtak a pajták bejáratát fedő ponyvák, hiába védik deszkakerítések, a vászon recseg a súlyos teher alatt. Homok- és kavicsfelhő söpör végig az udvaron. Elszabadul néhány itatóvödör az erős széllökésektől, és odacsapódik az istálló cementes falához.

 

Kicsiny dolgok ezek, felelek magamban.

Jelen/lét; Szövődmény

Jelen/lét

minden eldől az első kézfogásnál.
…az első viszlát széthulló hangjai,
és ahogy a szívek vérezni kezdenek.
minden eldől.
belépsz.
belépett
sistergő hiány.

aztán kialszanak a gyertyák,
csonkjaikkal nőnek a csendek,
s már nem kellenek szavak
a puszta elragadtatáshoz
csak a tekintet,
csak a sóhaj,
és akkor megérkezik Isten
a kifeszített hallgatásba.

 

 

Szövődmény

A puha hó alatt majd takarásban
zizegnek a tegnapok el nem múló percei
órakattogással mozdul a fájdalom
néha belenyilall
letapasztjuk szánkat
és szívünk
a várakozások némasága

kitágul
kopogtatás hiányában
így leszünk
egyre csendesebbek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Halálcsillag és az irónia demokratikus forradalma

A napokban megtartott parlamenti választások után patthelyzet alakult ki Olaszországban. Ma még nem tudni, mi lesz a különböző koalíciós alkudozások és spekulációk eredménye, azonban egy dolog biztossá vált: az olasz nép egy igen tekintélyes része, azzal, hogy a humoristából politikussá vált Beppe Grillo Öt Csillag Mozgalmára (Movimento 5 Stelle, M5S) szavazott, kinyilvánította elégedetlenségét az egész olasz politikai berendezkedéssel szemben. Grillo mozgalma, amely nyíltan szembemegy a teljes establishmenttel, a harmadik legtöbb voksot kapta, ami egyértelműen jelzi, hogy komoly gond van az olasz közéletben. Az európai elitek persze azonnal bűnbaknak kiáltották ki a „populista” Grillot, aki miatt nem lehet időben elkezdeni a „szükséges” gazdasági intézkedések végrehajtását. A demokrácia tehát az elitek szempontjából rosszul vizsgázott Olaszországban. Mégis azt kell mondanunk, az Öt Csillag Mozgalmat támogató olasz választók a lehető leghaladóbb lépést tették meg. De ez a történet nem Olaszországban kezdődött.

 

Már az Európai Unió alkotmányáról tartott népszavazások kapcsán kiderült, hogy a demokrácia nem működik mindig „megfelelően”. Ha pedig a nép képtelen meghozni a „helyes” döntést, a következő lépés egyszerű: el kell tőle venni a döntés valódi lehetőségét. Erre demokratikus keretek között több megoldás kínálkozik. Tökéletes példákat találunk ezekre a 2008 utáni Görögországban. Amikor 2011-ben Papandreou miniszterelnök előállt azzal, hogy népszavazást írnának ki Görögországban a tervezett megszorító intézkedésekről, bár senki nem merte azt nyíltan megtiltani, Papandreout azon nyomban Párizsba rendelték, ahol Angela Merkel és Nicolas Sarkozy kemény kritikát fogalmazott meg a kormányfő tervével szemben, amely esetlegesen megakadályozná a megszorításokat. Papandreou pedig, miután azt nyilatkozta, hogy „a népszavazás önmagában sohasem volt egy végső megoldás”, minden további kérdés nélkül be is vezette a brutális intézkedéseket.

 

Emlékezzünk vissza emellett, hogy hogyan reagált az európai elit, amikor egyértelművé vált, hogy a megszorítás ellenes Syriza az egyik komoly esélyese a 2012-es görög választásoknak! Az anarchia és a teljes összeomlás víziója járta be Európát. Érdekes adalék, hogy a Syriza által előidézett rettegés mellett teljesen elhalványult az a probléma, hogy egy nyíltan neonáci párt, az Arany Hajnal, bizonyosan be fog jutni a parlamentbe. A Nyugat tehát nagyobb veszélyforrásként tartotta számon a megszorításokkal való szembehelyezkedést, mint Európa legkeményebb szélsőjobboldali pártjának folyamatos erősödését. De lépjünk tovább! Kevésbé ismert tény, hogy nemrégiben a szlovén alkotmánybíróság, az ország gazdasági érdekeire hivatkozva, alkotmányellenesnek nyilvánított egy, a szakszervezetek által előterjesztett kezdeményezést, amely népszavazásra bocsátotta volna azt a törvénytervezetet, amely által a szlovén kormány olyan intézményeket hozhat létre, amelyeken keresztül az adófizetők pénzéből kisegítheti azon bankokat, melyek ún. „rossz hiteleket” bocsátottak ki 1. Az alkotmánybíróság tehát hitelesítette azt a gondolatot, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek való megfelelés magasabb rendű nemzeti érdek, mint a demokrácia. Mit tehet ilyen körülmények között egy demokratikus nép? A válaszhoz, illetve az olasz választások eredményének magyarázatához előbb át kell eveznünk az Atlanti-óceán túlpartjára.

 

2011. szeptember 22-én, az USA-ban, a Fehér Ház elindította a We the people elnevezésű weboldalt, amely lehetőséget biztosít az amerikaiaknak, hogy bármilyen témában aláírásgyűjtést kezdeményezzenek. Amennyiben sikerül egy kérdés esetében 25 ezer aláírást összegyűjteni, az amerikai kormánynak hivatalból foglalkoznia kell a témával, valamint nyilvánosan és érdemben kell reagálnia a felvetésre. November közepén, megragadva a lehetőséget, izgalmas és szokatlan aláírásgyűjtésbe kezdtek. Egy petíció megfogalmazói azt követelték, hogy a kormányzat 2016-ig kezdje meg a Csillagok háborújából ismert Halálcsillag megépítését. Mivel az aláírások száma messze meghaladta a 25 ezret (34 ezer aláírás gyűlt össze a Fehér Ház hivatalos válaszáig), a kormánynak nyilatkoznia kellett az ügyben. Nem mellékes részlet, hogy a petíció előterjesztői formálisan nem viccként fogták fel kezdeményezésüket. Indoklásuk szerint „a kormányzat ezzel munkahelyeket teremtene, elősegítené az űr felfedezését, és erősítené a nemzetet 2.” A Fehér Ház hivatalos közleményben reagált: „a Halálcsillag megépítése a galaxisunk lehetőségein túlmutató, pazarló és felesleges beruházás lenne. Nem csak azért, mert az amerikai kormányzati politikával ellenkezik más bolygók felrobbantása, hanem mert az Egyesült Államok már amúgy is rendelkezik űrállomással és lézervezérelt űrrobottal 3.” Paul Shawcross, a Fehér Ház tudományos és űrkutatással kapcsolatos költségvetését koordináló hivatalának vezetője azt nyilatkozta továbbá, hogy bár „a kormány osztja az aláírók igényét a munkahelyteremtésre és a nemzet védelmének erősítésére, de a Halálcsillag biztos nem a megoldás ezekre. Többek között azért, mert megépítésének becsült költsége 850.000.000.000.000.000 dollár, egy ekkora kiadás pedig nehezen férne össze az államadósság csökkentését célzó kormányzati intézkedésekkel. 4” A nép azonban nem nyugodott! Egy másik weboldalon adományokat kezdtek gyűjteni a Halálcsillag megépítésére, 5 majd ennek hírére egy másik csoport egy olyan űrhajó megépítését kezdeményezte (szintén adományokból), amilyennel Luke Skywalker a Csillagok háborújában felrobbantotta a Halálcsillagot 6 – eddig mindkét esetben meglepően tekintélyes összeg gyűlt össze. Persze az amerikai kormány sem hagyta szó nélkül az esetet. A hivatalos reakció után nem sokkal az aláírási küszöböt százezerre emelték, elejét véve annak, hogy kormánynak hivatalosan reagálnia kelljen az abszurd felvetésekre 7. Azonban elintézhetjük-e egyszerűen annyival ezt az ügyet, hogy néhány vicces kedvű állampolgár ostobaságokra használt egy demokratikus kormányzati kezdeményezést? Mi van akkor, ha – bár nem szándékosan -, de ez a több tízezer ember valami forradalmi tettet hajtott végre? Mi van akkor, ha ezek az emberek nem arra világítottak rá, hogy a demokrácia a legabszurdabb helyzetekben is tökéletesen működik, hanem éppen arra, hogy a demokrácia és a demokratikus intézményrendszerek napjainkban CSAK ilyen esetekben működnek megfelelően. Hiszen formailag ez lenne a tökéletes demokrácia. A nép mint az ország valódi ura bármilyen értelmetlen témát felvethet, és erre a kormánynak mint a nép által választott vezető testületnek, érdemben reagálnia kell. Akkor merül fel igazi probléma, ha a néptől elveszik a beleszólási jogot a hétköznapjait érintő kérdésekben, és ami marad, az csupán a Halálcsillag. Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász Polányi Károly A nagy átalakulás című klasszikus könyvének 2001-es kiadásának előszavában a következőképpen írja le a gazdaság és demokrácia viszonyának alakulását a fejlődő országokban:

 

„Elmagyarázzuk a fejlődő országoknak a demokrácia fontosságát, de aztán – amikor eljutunk a számukra legfontosabb ügyekhez, amelyek a megélhetésükre hatást gyakorolnak, a gazdasághoz – azt mondjuk nekik: a gazdaság vastörvényei alig, vagy egyáltalán nem nyújtanak választási lehetőséget. Mivel pedig ti – a demokratikus politikai rendszereteken keresztül – valószínűleg csak elrontanátok a dolgokat, le kell mondanotok a kulcsfontosságú gazdasági döntésekről (mint mondjuk a makrogazdasági politika) egy független központi bank javára, amely viszont szinte mindig a pénzügyi szféra képviselőinek uralma alatt áll. (…) Magyarul: az egyik kezünkkel a demokrácia intézményei által látszólag felruházzuk hatalommal az egyéneket a volt gyarmatokon, a másik kezünkkel viszont elvesszük azt.” 8

 

Nem azt látjuk éppen, hogy Stiglitz megállapítása egyre inkább kiterjed a nyugati fejlett országokra is? A nyugati demokráciák ma a saját bőrükön érezhetik azt, ami nem is olyan rég még csak távoli probléma volt számukra. A több mint harmincezer aláíró tehát nem tett mást, mint egyszerűen nevetségessé tette a jelenleg működő nyugati típusú demokráciát. A demokrácia átcsapott saját öniróniájába.

 

Az amerikai jelenség sajátos átalakulását láthatjuk Olaszországban is. A Portugáliától Romániáig terjedő kormány- és megszorítás ellenes tüntetések mellett megjelent az elégedetlenség kifejeződésének egy másik formája. Az olasz választók egy jelentős része teljesen kiábrándult az országban regnáló politikai elitből, és a rendszer groteszk öniróniájára rávilágító Beppe Grillo pártjára szavazott. Az üzenet a következő: a vezetőink nem képesek megfelelően irányítani az országot, a demokrácia mint olyan nem működik megfelelően, jöjjön tehát helyettük az irónia és a rendszerrel való alapvető szembehelyezkedés. Giorgio Napolitano olasz államfő persze már február 28-án, Berlinben igyekezett megnyugtatni a piacokat és az európai eliteket, hogy Olaszországban minden rendben halad, „az olaszországi politikai helyzet nem veszélyezteti az európai pénzügyi piacokat, Itália új kormánya pedig heteken belül megalakulhat. 9” Mindazonáltal a jelenlegi helyzet talán mégsem ilyen egyszerű. A választások után kialakult patthelyzet ugyanis az irónia forradalmát hozta el Olaszországban. Úgy tűnik, manapság a gazdasági és politikai elitek elleni fellépés egy új eszköze van kibontakozóban: nincs más teendő, mint felerősíteni és megvilágítani a rendszer tragikus öniróniáját, és hagyni, hogy saját maga bizonyítsa be, ő maga mennyire fiktív és tragikomikus.

 

A kialakult szituáció valószínűleg hamarosan „megoldódik”, és Olaszország folytathatja az európai elitek és a piacok számára megfelelő és kívánatos politikát. Azonban ne legyenek kétségeink: egyre több ilyen jelenséggel találkozunk majd a jövőben, ahogy a nyugati kormányoknak egyre inkább alá kell rendelniük a demokráciát a gazdasági érdekeknek. Francis Fukuyama 1989-ben még azt vizionálta, hogy a globális kapitalizmus és az ezzel együtt működő liberális demokrácia soha nem látott szabadságot hoz világnak. Ez a rendszer most lépésről lépésre felfalja saját gyermekeit.

 

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info