Borbély András összes bejegyzése

Gyergyóremetén született, Kolozsváron él.

NÉPI HIBRID MANIFESZTUM

  1. A nép testétmegerőszakolják, feldarabolják, elkülönítik, levágják egyes tagjait és másokkal pótolják. Kiüresítik belsejét, hogy új szerveket ültessenek belé, míg látható alakját új s új metaforákba, szimbólumrendszerekbe, képsorozatokba és archívumokba rendezik el. Ezután gazdasági-politikai kozmetikahivatalok, nemzeti főszakácsok, pop-próféták, rendőrök, erdőkerülők, mészáros papok, oltogató pedagógusok, a lakható és gondolható világ vadőrei veszik önként kezelésbe a nemzet készülő bipolitikai hibridjét.

Népi archívumok

A szakirodalomban eddig kétféleképpen próbálták körülírni azt a tendenciát, mely a Garabonciás (1967) című kötettől kezdve válik érzékelhetővé Szilágyi Domokos költészetében. Cs. Gyímesi szerint itt „a kétely mint ambivalens értékszemlélet általánossá válik, és a versnyelv minden szintjére kiterjedő változásokat hoz, ami az egységes alanyú, hagyományos lírához szokott olvasót új befogadói magatartásra készteti.…

A Ronaldo-fantazma

 

Legkésőbb abban a pillanatban, amikor a lepke Ronaldo szemöldöke körül repdesett, miközben ő a földön ülve a térdét fogta és a magyar kommentátor valami olyasmit mondott, hogy az a szegény lepke nem is tudja, hogy a világ egyik „legdrágább élőlényére” (!!!!) szállt rá, legkésőbb akkor világossá válhatott, hogy Ronaldo, az a Ronaldo, akit a képernyőn látunk, és aki szimbolikusan akkor is jelen van és hat a pályán, ha épp nincsen jelen, aki függetlenül attól, hogy jól játszik vagy nem, hogy rúg gólt vagy nem, alkalmas arra, hogy néhány kamera kifejezetten csak őt filmezze, tehát kiderülhetett, hogy az áldott és átkozott Ronaldo, akire rászállt a lepke, nem valós, hanem fantazmatikus élőlény.…

Borbély András versei

BESZÉD

Fogak hamuja, szavak,
gégefő-csipke, nyelvcsont és nyál:
hübrisz a beszéd,
csak magad érintenéd,
míg szétzárul a szóban
születés, halál.

A beszéd teste szálkás
szárított hús és szóheg,
de se szavam, se a salak,
se a víz, se a haszon, se a halál –
semmi sincs, mi adható volna,
minden a másé,
egészen kívül,
magam adom-veszem
el vagy talán vissza,
ki téved, megtalál.…

Önkény és cinizmus: a rezervátumirodalom opciói

László Szabolcs szerkesztő, kritikus, fordítóval Borbély András beszélget az intézményesség és az irodalom viszonyrendszerének önkényes átalakítási tervezetéről, állami és alkotói szuverenitásról. 

Forrás: Fortepan (http://index.hu/fortepan/2016/01/24/mit_adott_nekunk_a_magyar_rendor/)
Forrás: Fortepan
(http://index.hu/fortepan/2016/01/24/mit_adott_nekunk_a_magyar_rendor/)

Borbély András: A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (a továbiakkban: KmTN) létrehozása ürügyén kezdtünk el beszélgetni. De egy kicsit távolabbról indítanék: úgy érzékelem, alapjaiban rendül meg és értelmeződik át  a humán- és művészértelmiségi társadalmi helye, politikához és hatalomhoz való viszonya – és akkor itt lehet generációs, mediális, politikai, szociális stb.

A nyelv beomlasztása

Szilágyi Domokos: Búcsú a trópusoktól, 1969

Hieroglifák

Liubov Popova, Spatial Force Construction, 1921.
Liubov Popova, Spatial Force Construction, 1921.

Szilágyi Domokos Emeletek avagy a láz enciklopédiája (1967) című kompozíciójában, még ha a szó rommá válásának lehetősége által mindvégig veszélyeztetve is, megmutatható a költői szó antropológiai jelentőségébe vetett hit és az ebben rejlő „vigasz”.…

Lábjegyzet:

  1. Láng Gusztáv, A költő és az őszinteség = L. G., A jelenidő nyomában, Bukarest, Kriterion Kiadó, 1976, 17-22, 19.
  2. Cs. Gyímesi Éva, Álom és értelem: Szilágyi Domokos lírai létértelmezése, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1990, 57.
  3. Uo., 58.
  4. K. Jakab Antal, Búcsú az előjogoktól: A beszéd mint költészet = K. J. A., A névmás éjszakája: Irodalomkritikai kísérletek, Bukarest, Kriterion, 1972, 39-55, 41.
  5. Uo.
  6. Uo., 45.
  7. Uo., 48. (Kiemelés az eredetiben.)
  8. Uo., 45.
  9. Uo.
  10. Uo., 52.
  11. Uo., 53.
  12. Uo.
  13. L. Gottfried Boehm, A nyelven túl? Megjegyzések a képek logikájáról = G. B., Paul Cézanne: Montagne Sainte-Victoire: Válogatott művészeti írások, Bp., Kijárat Kiadó, 2005, 155-166, 162.
  14. Ehhez l. Bettine Menke, Sírfelirat-olvasás, Helikon Irodalomtudományi Szemle, 2002/3, 305-315, 310-311.
  15. Niklas Luhmann, A tömegmédia valósága, Bp., Gondolat Kiadó, 2008, 10-11.
  16. A 68-as mozgalom egyik, elméletileg leginkább képzett csoportjáról jegyzi meg Konok Péter: „Szituacionizmusként megszűnt létezni, de az általa felvetett kérdések és az általa adott megoldási javaslatok ma is igen elgondolkodtatóak. Képi megoldásai, sokkoló, az ellentétek hatására építő megfogalmazásai pedig a mindennapi kultúra részeivé váltak, és ma az irodalom, a film vagy – horribile dictu! – a reklámipar (’a kapitalizmus költészete’, ahogy maguk a szituacionisták nevezték) produktumaiból köszönnek vissza. A szituacionizmus – megszűnve, eltorzulva, ha úgy tetszik, mint ’a tiszta szellem bomlási folyamata’ (Marx) – máig is hat. L. Konok Péter, „…a kommunizmus gyermekbetegsége”?: Baloldali radikalizmusok a 20. században, Bp., Napvilág Kiadó, 2006, 263.
  17. Lukács György, Néptribun vagy bürokrata = L. Gy., A realizmus problémái, Bp., Athenaeum, é.n, .189-235, 207.
  18. Cs. Gyímesi, Álom és…, i. m., 6-63.
  19. Jean-Louis Chrétien, A felejthetetlen és a nem remélt, Bp., Vigilia Kiadó, 2010, 16.
  20. Max Weber, Vallásszociológia: A vallási közösségek típusai, Bp., Helikon Kiadó, 2005, 64-80.
  21. Gerd Theisen, A Jézus-mozgalom: Az értékek forradalmának társadalomtörténete, Bp., Kálvin Kiadó, 2006, 31.
  22. Gernot Böhme, Humanitás és szembeszegülés = Antropológia az ember halála urán, szerk. Dietmar Kamper, Christoph Wulf, Bp., Jószöveg Műhely Kiadó, 1998, 52-78, 60.
  23. Uo., 74.
  24. L. Boér Géza, Sorskeresztrejtvény, Kézdivásárhely, Ambrózia, 2002.
  25. Borcsa János, Szilágyi Domokos Kézdivásárhelyt = B. J., Merítés: kritikák tanulmányok, jegyzetek 2005-2008, Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 2008, 142-146, 145.
  26. Simone Weil, Visszateremtés = S. W., Jegyzetfüzet, Bp., Új Mandátum Kiadó, 2003, 22-29, 23.
  27. A vonatkozó bibliai textus: „Ugyanazt az érzés ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2, 5-8.)
  28. Weil, i.m., 29. (Kiemelések az eredetiben.)
  29. A fogalom értelmezéséhez l. Vető Miklós, Simone Weil vallásos metafizikája, Bp., L’Harmattan Kiadó, 2005, 25-58. Vető Miklós, Misztika és visszateremtés = Simone Weil – filozófia, misztika, esztétika, szerk. Gutbrod Gizella, Sepsi Enikő, Bp., Gondolat Kiadó, 2001, 174-187.