Á celle qui ne m’accompagnait pas
Ismered-e a szóródó hajnalt, ami sosem jön el érted, mindig csak ígérget?
Ismered-e a feketekamrák sarkaiban lapító lázat, ami csak rád vár, rád vadászik?
Ismered-e a fekélyek nyelvtanát, a bomló test szintaxisát, a sebek törvénykönyvét?
Ismered-e a csapatban vonuló vándormadarak magányát?
Ismered-e az emlékek összegyűrt térképét?
Ismered-e a felszakadó életvonalak görbefüggvényét, a halál logaritmusát?
Ismered-e a mindig távollevő szerelem szurkát?
Ismered-e az arcot, amit félelmükben a föld alá temettek?
Ismered-e a csontokban őrzött titkokat, a velő ütemes remegését?
Ismered-e a hópehely kristályos hidegét csukott szemhéjadon?
Ismered-e az élesített borotvapenge fémvonzását artériád falában?
Ismered-e a sírok lüktetését lábad alatt, ha egyedül sétálsz?
Ismered-e a csupasz fák ősi metabolikáját?
Ismered-e a rozsdás fogak zaját egy ebolás angyal teteme felett?
Ismered-e a kiégő volframszál halk fémsikolyát?
Ismered-e a fájdalom chiaroscuróját?
Ismered-e azt, akinek anyanyelve a pusztulás és testében hordozza az örök éjszaka perverz történelmét?
Ismered-e a telet? A végtelenül közelítő fagy törvényét, ó te büszke John Snow?
Kihátrál minden a hús templomából. Minden felkelő nap egy halott madár megkövült tekinteted gyolcsvásznán. Döglött szívtetemek fekszenek a porban. A te neved negatív tikkun olam. Kevélyen hirdeti a tátongó entrópiát.
