tengerhez mérten se vége,
se hossza a tengerpart
menti nézelődőknek:
várják megtörténni
a tengert kimerülten, újra-
töltve magukba a sós lét;
hiába, sehogy se fér a
fejükbe, miként kap léket,
ha egyszer állóvízből készül a
hajó

Állomáshelyüket
rendre váltogatva
csakhamar ismét
kibírhatatlanná
válik helyzetük,
egyet kivéve:
a Te mosolyodat nem tudom hova tenni.

mint mindig, ezúttal is olajozottan
megy: meghajlás, bemutatkozás, lélegze’ –
van, ami nem tart semeddig –
mint olyan gyerekjáték vagy
szóra sem érdemes szerep – súgóé

(Illusztráció: Paul Klee)