One short sleepe past, wee wake eternally,
And death shall be no more; death, thou shalt die.

John Donne Holy Sonnets X

miért nézel így magad elé? nem magam elé nézek, magam után. túl sok időt töltök az éleslátásra fókuszálva. keveset a tisztánlátásra. hol a tisztánlátás fókusza? a semmiben. az álom érzelmi fókusza arra visz már. abból tudom, hogy a kereső motorok szűntelen keresik azt a fókuszt, mint mikor a szerelem már ott van, de még nincs tárgya, szűntelen felhoz alakokat, akik behelyettesítik, és az adott álomban megkerülhetetlenek, és elém állnak, én nem értem mi ez, mi lepett el, miért éppen te, és mikor csöndesen csak annyit mondok, nevezd csak egyszerűen csodának, ami mögé nem kell belépned, akkor azt válaszolja, de hát éppen ezt kérdeztem meg apámtól álmomban: hogy lehet a tűzlepel mögé látni, és akkor hirtelen az álmomban látom álmát, látom, ahogy a ruhaszárító kötélen nem lángra kapott, hanem lángból varrt leplek lógnak, és tudom, senki nem szedi be őket, lásd, mondta álombeli szerelmem, így égnek a semmi sátrai, a semmi sátoros ünnep, megint hiába keressük  magunk  a másikban, a másikban csak elveszíteni, nem megtalálni fogjuk magunk, de hogyan tudnék sírni nélküled, és ha bennem van ez a színes kavalkád, hogy lehet ennyire szürke, ami körülvesz, minden egyedül alvó látvány, elszürkítve hozzászokni nehéz, álomnál mélyebben keresem, mert ezen is át kell zuhanni, a választáson, hogy örökre vagy létre akarok ébredni, melyik ébredés után nézek az álom után, ritka pillacsapással, mintha valaki hipnotizálva tartana még, még egyetlen érzés sem tűnt el, amit az álom alatt éreztem, a hit már ott van, eleve tárgyvesztett kegy, de legalább nem érzem valaki hasznos idiótájának magam, kegyvesztett tárgynak, mint a bevett vallásokban, a titkosan is egyhangú szavazásokban, a valótlan valóban, az igaztalan igazodásban, hol az asztalt körbe nem a sír ürességének őrzői, hanem kádertemetők gondnokai ülik, megkerülni akartam egy népet, álmomban minden zene az övék lett, és mikor még a szerelmem is belőlük lett, már álmomban tudtam, ébredés után nem az álmom után nézek, hanem a semmibe, és ha a semmibe nézek, akkor látom legtisztábban magam, mert a semmiben több van belőlünk, mint az anyagban, és így van ez a szavakkal is. lenni, nem lenni ugyanaz: egyetlen álom idejére örök szerelem.