nem igaz hogy semmi sem igaz

Kalász István Stand by me c. novellája
motívumainak felhasználásával

a mongol nő ült a forró vízben
és az íróra gondolt
aki csak törölközőt tekert magára
semmi sem igaz abból
hogy semmi sem igaz
gondolta

az igazság telefonált a kikötőből
a bekötőúton kikötött
a forró víz
békésen kezet fogott az igazsággal
nem történt sérülés
itt lakott az utcában az igazság

akkor most menjenek be
ott láthatják a törölközőket
amott meg a fürdőszobát
menjenek tovább észak felé
és nézzék az igazi tengert
nézzék nézzék a sirályokat
*

azonnal jövök mormogta az író
és esendőnek érezte magát
esernyőnek
pedig épp nem is esett
autóban ültek két napig
de ki se nyitották az ernyőt

nézte az író a tengert
nézte a tengerben a benzinkutat
szörnyű mondta a nő
hogy itt találkozom
ezzel a két borzas kutyával
talán ők is tankolni jöttek

azonnal mormogok mondta az író
de nem szólt semmit a nő
csak magában rendezte
tornasorba a szavakat
a haldokló azt kérdezte
hol a nagy szerelem?
*

tehát te vagy az mondta
az orvosnak magas láza van
nem nyitotta ki az esernyőt
se az ablakot napok óta
csak a törölközőket nézegeti
pedig nem történt sérülés

akkor most üljenek autóba
és üldögéljenek két napig
mondta a mongol nő
csak ez van vagy a kopár falak
és az a két borzas kutya
akik rendezgetik a szavakat

magában morgott mormogott
a tenger tehát nem az író vagy a nő
az orvos beljebb invitálta
inkább jöjjön be a nappaliba
ne vacakoljon a törölközővel
hamarosan érkeznek a sirályok is

Amida bucu eljön fényességesen
csak sötétben nem szeret autóba ülni

valaki segít

Kaiser László nyomán

birtokollak örök cselekvés
itt minden már az unalom
ezen a tájon tévedni nem lehet
nem lesz veletek holnapom

félbehagyott mondatok
nem érzitek a dögszagot?
önmagunk kommandósaként
nézni se jó látni se jó

már semmit sem mond a semmi
gyűlik a léleknek kínja
valaki segít hogy ne legyek
legyek legyeknek martaléka

(Illusztráció: Elena Sokolova: Wet Dogs)

Szofinak

Csak rád vagyok érzékeny;
hiába mégis, mégsem lehet mindig igazad –
ezért állok melletted: kritikának, vígasznak.
Születésed traumájában keressük a csodát.

És az életet, mint egyetlent ha számolom,
miattad is haragszom az elégtelenségre,
amit szánalmas nyelvünk teremt –
szánalmas nyelvében az ember maga szánalmas.

Tolerálni az érdemtelent – nem más, mint
lealacsonyítani az érdemest.

Tömeges értéktelen élősködik a kevéske értéken –
szívem szerint, én bizony megbánás nélkül
égetném fel az egész világot.

Hát hogyan találjunk boldogságot
e mérgező örökségben?

MOZGÁSBAN

Sötét tekintetek
fakó reggeleken
felhúzzák
horgonyuk

Szökellnek
tág pupillák
vékony határán

Álmodnak
ébredeznek

MÉRGEZETT TAVASZ

Pattanás fakad.
Zsákvászonba csomagolt
hiánygazdaság közeleg.

Bokrok tövében húgyszagú
álmaink pityeregnek.

Elbájologhatunk még egy órácskát
két tűz között:
grillezett pizsamaparti.

UTÓLSÓ REMÉNY

Még két lépés, és megérkezem.
Már csak két lépés
a sarkon túl,
emlékezet
s félelem.

(Illusztráció: Liz Whaley: Butterfly Dream)

Gubanccá táncol

Ébredj!
Átvetnek, mint horgonyt a falon,
és míg lyukas vödörrel mered a vizet,
merülésedből épülve szépül
az újabb fontos végül,
és leragadt talpad alatt
szőnyeget koptat az idő,
majd tejfehér mészkőbe
rejtik a neved,
míg más helyedre nem terül,
s ki voltál, ki sosem derül.
Addig!
Addig, viszont merd,
Merd a vizet!
A légszomj nem gátol,
s ha fázol,
merd, csak merd,
míg a láztól, botló lábad gubanccá táncol,
s messzire nem szalad veled

a mentő.

2022. 09. 14.

Rejtve

Sötétbe burkolózott, eltörpült a hit,
ígéretek halmaza csapott arcba.
És a harcba induló csendesült,
lelkesült indulót feledve, tompa karddal, tolltalan nyelte
a bűvész sorokban eltűnő bróker rejtett gombolással zárt mellén
kifakadt sebet, és mint eb,
vezetve padkaszélre, torzult az elme.
Halad a konvoj, és jeltelen helyeken
a sikerre éhező boncol, s gyűjt
gigászi kavicsot, illatos tárnicsot,
de a dajka nem nevet,
nem akar, csak takar a hóhér,
nem tejfehér a fog,
csak számtalan számvetés,
számtalan kertelés.

Kőtömb

Felfoghatatlan aszályban a csönd,
míg lapáttal önt betont
a hallgatás fejedre,
a tárna fekete szene
fényesebbé álmodja magát.
Félrebújó lepke lennék,
mázsás kőtömb vagyok,
és csak gagyog a benti lét,
a fény sem hajol közel,
ellepett az éjsötét lepel.

2022. 09. 15.

(Illusztráció: David O’Halloran: After the Drought)

nap-éj egyenlőtlenség

kéreget a nappal,
hogy hitelt nyerjen
létezése. megváratják
hírvivői, de az éjjel
asszisztál neki fakó
fényeivel, dadognak
a csillagok, ámulatba
ejti a nappali villódzást,
egyedül fényleni nagy
feladat lett így.
a maradék lét véges,
és feladást kérlel,
a nappal végletekben
találkozik önmagával.
a csőd kimondható.

csillagtűz

van az a hely, ahol
fordítva kering a
nap, változatlanul
maradnak a csillagok.
büntető állásban
tengenek a fellegek.
elégtelen kontroll
lett most mindenkin
úrrá. könyörtelenség ez
a búrákban élőknek,
akik szívnák magukba
a napfényt. lázad a
fiatalság az égi
rendetlenség miatt.

(Illusztráció: Kate Bedell: Sun Goddess)