Nagypál István összes bejegyzése

VARIÁCIÓ BOLDOGSÁGRA

 

R. M.

A kezedben fogod a törülköződet, míg
a kotyogó kávéfőződ rekedtes hangon
hívogatja a verebeket, amiket elijesztett
egy múltbéli kocsi, csak felhők válaszolnak.

A fák már nem dobják le őszi ruhájukat,
tőből letördelik ágaikat és bágyadtan
mosolyognak. Valami megváltozott,
hiszen egy zizegő falevél és egy halkan
döngicsélő rovar senkit sem érdekel.

Nem beszélnek finom hangon, lágyan,
nevetnek, ha elfújja a szél a gyertya
lángját és széttörnek a bútorok, mert
ha kinézel az ablakon, költöző madarak
helyett jó embereket látsz elmenni.

Ők a boldog katonák, akik nem laknak
házakban és csak kecskék legelhetnek
szívükön. Kézzel font nyakláncok szorítják
nyakukat és lehulló könnycseppek felejtetik
el őket. Ez most a szörnyű boldogság.

 

(Illusztráció: Vladimir Kush: Shine of Gold)

Seán Hewitt: Krisztustövis

Megőrülök, ahogy várok a fejleményekre,
így addig sétáltam, míg meg nem láttam
a fehéren növő magyalbokrot a fa alatt,

sárgállottak a fürtjei, leveleinek meghajlott
csoportja, akár egy kifehéredett korall,
egy sápadt agancs, szinte már középkori ereklye,

ami világra jön az erdő komor félhomályában.
Miután a gyermek nem lett még megetetve,
visszatérek a magyalbokorhoz, amely

védtelen a napfénytől és képtelen azt
eréllyé kovácsolni. Megtarthatja fehérségét,
talán sose fogja tudni használni tüskéit,

habár, idővel, mikor koronává lesz,
emberek jönnek, hogy szemtanúi legyenek,
miként emelkedik fel egy jámbor lélek.

Nagypál István fordítása

 

Farkas és a gyermek szimfóniája

 

nyelvek és fogak
csócsálások és
csóválások
a csönd fémes ízét
megízlelni

egy maroknyi esély
majd esés és és
verem a veremben
kezek és nyakak
vakarnak és kaparnak

majd nézni a
palánkot és deszkát
rajta szögek
s mint csillagok
alád hullanak

aztán mégis
csak kaparnak
csak kaparnak
lihegnek és prüszkölnek
de már nem nyüszítenek

 

(A szerző illusztrációjával).

Yaw-oh: A révész feleségének siráma

Szürke fűzfák, kik folyó mentén hajlongtok,
üde zöld nádasok, kik a kavicsos parttal suttogtok,
nem fogtok könnyeket hullatni érte?

 

Fuvallat, ki napról napra átfújsz a bereken,
folyó, ki a tengernek folyik oly sebesen,
nem hallottátok síró hangját?

 

Túl a réten, tarka nőszirmoktól derűsen
hamar útnak indul, de mindennek hiába, már elkésett.
Nem könnyeztek érte, kék virágok?

 

Nagypál István fordítása

Illusztráció: Dong folyó (Korea)

Kyu-bo Yi: Árnyéka a vízfelszínén

Folyó mentén sétálva
figyelemmel kísérem az árnyam táncát,
egyik-másik fodorról a vízfelszín kisimulásáig.
Majd So Tongpán töprengek a Yungsoo medencénél.
Vajon mit látott?
Egy szélfújta árnyat csupán?
Kétszáz szemöldököt, száz szakállal?
Vagy addig álmélkodott, hogy saját árnyéka mögött
rátalált a bölcsességre, amit mindeddig kutattam?

Nagypál István fordítása

Beckett üres üveg-szimfóniája

127 vodkás üveg a fűben
a templom mellett
az országúton
a zsidó temető
kapujában

egy lassú séta
a megszentelt
forrásvízhez
gyomorgörcs és
szomjúság

újabb üvegek
után kutakodva
elfeledett sírba lépni
miközben fácán és őzsuta
halad el gyanútlanul

az erdőre vár
az ember és az állat
az erdő hosszú perceire
a levelekre gombákra
letört ágak intésére

(Illusztráció: Erin Hanson: Scarlet Light II)