Promissio

Felemelkedtem a meghajlásban.
Az ösztön volt az áldozat lábad elé
omolt fehér hátam mészkőoltárán,
vékony ujjaim borostyánként fonták
körbe bokád, tekintetemmel kúszott
az ég felé az összes méregzöld szál.
Felnéztem, de nem láttalak, arcodat
elmosták az októberi esők, köd vagy,
földre száműzött felhő csak, pedig
voltál tengerré duzzasztott patak,
ilyennek láttalak, amikor még láttalak,
szemem holdtükör, belenézni nem mersz,
mert bennem magadat, magadban engem látsz,
és ha az utolsó zivatar is felszárad, vonásaidat
visszaadja majd két jéghideg tenyerem ölelése,
szótlanul hátamra fektet az igazságos isten,
körbeszőnek a szakíthatatlan indák,
lángba borulnak vizei minden világnak,
kiszív és megőröl az örökség ígérete,
hogy porból és vérből helyünkre
valaki angyala hátha templomot emel.

 

Promissum

Térdemet már nem fedi bőr,
ezerfényű üvegkristályként horzsolódik
utánam a csontszilánk,
ebben a földreomlásban találtál rám.
Így kúsztam utánad sorsom
sóderes útszakaszain,
így vonszoltál magaddal,
lábszárad átkarolva vitted bennem
az ilyenség megmérhetetlen súlyait.
Lerúgtál magadról, de te
a könnyedség terhét nem bírod el.
Meztelen talpad a visszaúton
összes sejtjében felszakad majd,
és én pontosan ott leszek,
ahol hagytál, lehagytál,
minden sebed gondosan bekötöm,
minden léptedért mondok egy imát,
és ha öledben vinnél tovább,
nem leszek nehézség,
súlytalan leszek, mint a gondolat,
a megbánásé.

 

Mégis

Látod, újra járni tanulok,
lépni egyről a kettőre.
Lábam bizonytalansága mélyén
láthatatlanul ott vagy. Vagy ott te,

merőleges, oldalirányú mozgás.
Minden metszetben kioltja a
másik az egyiket, egyik a másikat – egymást.
Megyek, de mégis sehová.

 

Ezt

Mondatokat írunk a semmik köré,
pedig minden a semmikben van –
ezt írtam fel aznap.
Elmondtam, hogy mindenem nálad van,
kicsaltad, kicsaltál, kizsebeltél.
Elmondtad, hogy nem vagyok semmi,
hogy minden sem vagyok,
hogy vagyok a levegő, amikor fogy.
Mégsem fuldokolsz most,
pedig nem vagyok már azóta,
hogy azt mondtad, meglehet,
hogy Minden vagyok,
de az is lehet, hogy
Semmi.

 

(Illusztráció: Mike Lathrop: Wind Torn Clouds on the Salish Sea)