Ülök a vonaton. Zúg, zötyög, morog. Abaliget után nem sokkal apró tisztás, rajta birkanyáj. Kartonpapír-kunyhó. Hideg lehet éjjel a juhásznak. Csendélet két alagút között. Vagy csendhalál.

Már nem szúr szemembe a nap. Elfordult a Föld, ahogy mi is fordulunk. Sötétség jön, aztán világosság. Újra és újra.

Holnap reggel repülök, a célpont Ciprus. Aphrodité szigete. Hozhatna egy kis szerencsét, unom már a csigatempót, a nyöszörgést. Bölcs sem vagyok, mint Tirézsiás. Halhatatlan sem, mint II. Leto.

Észak-északnyugat. Vagy inkább északkelet? Pécs és Pest között nem ésszerű a vasút nyomtávja, induláskor szinte merőlegesen indul a vonat a célvektorhoz képest. Spannungsgebogen? Fene se tudja. Skalárisan kellene szoroznom magamat, de jó lenne tudni, kivel. Vajon két görbe között is az egyenes adja a legrövidebb távolságot?

Alagúteffektus. Alagútszindróma.