A Dunszt szép erudíciója

KULTMAG

Metafilológia

Vannak exkluzív helyek diszkurzív terek
ez nem új keletű kísérlet, hogy legtöményebb
élményként hasson ránk Az üres tér
kristálytiszta élet # ámen. nyers és egyszerre szent
akcentus. parabolák és paradigmák világa
kulturalizáció. forma azaz érzéklet
nélküliként jön. hogy ne a nyelvi jellegre
helyeződjön a hangsúly # krisztusi vér
elfordulni egy kicsit az irodalom
belpolitikájától és hagyni. állni
ritkán reflektált raphszodosz
a szöveg csak köztes termék
a megértés létrejöttének, genealógiájának
egy pici szakasza
az alfabetikus önazonosság megrendül
lemond a végérvényesség deklarálásáról
a mondotton keresztül feltárja a ki nem mondottat
ez se sok. önmagát törlő fikció
a cipőfűző és az öngyújtó
a súlyzóval feltört zöld dió
miként múlik, ami megmarad
a fájdalom a szépségideál tojássárgájaként
aláfolyik mint privát
mert megérteni csak azt lehet
amiben van saját –
mert legmélyebben és legérvényesebben
az ember élménye az idő és a nyelv
az élet és a világ
bár nincs bennük rögtön
a múlt az előtörténet se a hagyomány
ez az olvasmánnyal szembeni magány
vannak távollétek, amelyek épp
hiányukon keresztül állnak szilárdan

 

Delikát aritmetika

Sok, de számba vehető megoldás

Erő kell ahhoz is, hogy viseljük a magányt.
Valami jó könyv. Bizalom a megértés iránt.
Hogy képesek leszünk mindvégig
Ébren tartani néhány rokonszenves axiómát.
Sőt, újraírni az eddigi princípiumokat.
Persze a végeredmény mindig ugyanaz.
Levendula, muskátli és moha illat.
A férfiaknak kötelező ilyen erdei atmoszférát
Árasztani, jobb szeretem a bodzát, a liliomot.
Az akácot vagy a fréziát.
Az illúzió szót töröljük a szótárból.
Két prímszám összege valóban páros lehet csak?
A Goldbach sejtés feldobja a napunkat.
Együtt bogarásszuk a négy színsejtést.
Majd te, mint esztéta, kimondod az ágyban,
Hogy ez a grammatika textuális síkja.
Szerintem meg sikamlós terep.
S a női táska titka, én vegyem ki onnan
A legfinomabb textúrájú hajpakolást.
Aposztrofálod is: regenerálja az alvás által
Szétbomlott frizurát.
Hajrá! Mindent az ágyban csinálsz.
Még a répát és a zöldséget is behozod
Egy porcelán tálban, a két párna között ülsz
És úgy hámozod a dolgokat.
A héjak, Istenem, a krumpli, meg a zeller,
A narancs meg a gránátalma. Kupleráj
Lesz a hálószoba. Profán oltár.
Szagok harca, illatok diadala.
Ennek a szombatnak van szellemisége.

 

Textúra arckrém

Estére feszes, ciklámen szirom

Jézus szívverése

Elillant ízű számat ujjbegyeddel nézed.
Emléke olvasásban másolódik.
Implicit klisé, empíria szól itt
Egy megtapasztalt nyelvhús, extrém idea.

Szubjektumként felfogott, szép lassulás.
Amiben élet-halál harc az írás.
Ez a saját élet elmélyítése:alkotódás
Gesztusértékű és mégsem megbecsült.

Telt keblű, öreg hordó a benső.
Nemcsak lélek, annál sokkal több: szellem.
Aranyló, puha mappa.

Jellem. Biográfia, életforma és íráspraxis
Álló pillanat és szösz-sötét.
Szirmok, bibék között: féltett ubiktivitás.[1]

 

[1] Mindenütt-ség. (Növényzet)

(Illusztráció: Jukka Bjorn: Dew on Moss)