a holtágnál találkoztunk
levetkőztünk önmagunkká
márványbőr súrolt simává
bennem a folyó felettem lehelet
melege talpam alatt mocsárlakó
madártetem akinek tojásait
törtük fészkében aludtunk
tollait rám ragasztottad
és elreptettél magadtól
távol hogy rám lőhess
messziről de ne lásd
ahogy nézlek még
a végén zavarodban
elvéted és mást
lősz ki helyettem

igazságszagúvá izzadtunk
azon az éjjelen
másnap hiába súroltam
magam tisztára
úgy maradtunk

ahogy
megszülettünk
mocskosan
véresen
kimondatlanul

ordítva egymás
szavába vágva
éles késeink
kezükben
torkunkhoz
ragasztva

micsoda mártírok ezek
micsoda torzszőtt ebek
ugatnak ablakunk alatt

belőlük lettünk
vagy magunkból
csináltuk magunkat

(Illusztráció: Adam S. Doyle: Constant)