A nyáj széléről írok:

mindennek hatása a szerves anyagok kombinálódására egyelőre vitatott.

Ivással össze hogyan fér a jámbor út s az erény?

Tycho azért halt meg

mert a hólyagja egy sörivóverseny során szétrepedt

úgy rendelték ezt el, akik lakják az Olümposzt

Kopernikusz tehát kitolta a Naprendszer határait

de még mindig csupán egy egyenesnek látszik

– egy puszta egyenes és semmi több

mivel

az intim kapcsolatok fejlesztő hatásának

megvannak a természetes hatásai

– Nixon és Kissinger

tulajdonképpen senki másban nem bízik meg igazán,

csak Nixonban és Kissingerben –

végül valamennyien a halált választják

ám mindegyikük annak sajátos formáját:

a saját halálát

beadom a kulcsot

és elmondok mindent:

„Igen, most már valóban elmondhatjuk, hogy fekete lyukakat figyeltünk meg.”

Vagy papírzsebkendő volt?

A felhasznált művek: Edwin A. Abbott: Síkföld, Avar János: A Kissinger-korszak, Buda Béla: Empátia, Truman Capote: Hidegvérrel, Dan Culcer: ’Szélre szorult állatok’, Timothy Ferris: A világmindenség: mai kozmológiai elméletek, Samszu’d-Dín Muhammad Háfiz: ’2. ghazal’, Heller Ágnes: Általános etika, Hésziodosz: A világkorszakok, Kassák Lajos: ’Halotti beszéd’ és Keresztúri Ákos: Asztrobiológia

két érmecsukott fedő

a felnyitott gerincű szoborcsoport

itt villamos és tér

kettesvillamos és kossuthtér

nefelejts-kék szemed nefelejcskék

kezed és a költős duna kicsiben

itt minden matrica tőled

eltévedt szavaim hibára futnak

de nevetsz nevetsz a hídon

minden szimbólum szimbólum itt

archetipikus karikatúra és jó hogy

félünk mert félni fogunk

 Az Unokaöcs szavai által nyitott tér belsejében helyezkedik el.

Lépcsők, Szürke folyosók, Egy bizonyos lábakon nyugvó állvány.

Mi az? Nagyon relatív valami,

túlságosan forró ahhoz, hogy hasonló anyagok szilárd formában létezzenek benne.

Segítségével kiküszöbölhető elmozdulása,

ezért a belső bolygók vasból és szilikátokból alakultak ki,

– megbízhatóbbak, mint az elektronikus típusok.

Mi az?

Az égre irányozva, a csíkos dunyhák, vánkosok hegy-völgyei közül

sokáig azt hittük, hogy a Nyelv.

Csupán valami formátlan zörej és morajlás. Ősrégi arculatokat hordoz, egy középkorra emlékeztető bohócarcélt, a nem-értelem formáit.

Szét kell tehát választani. Ki. Magából.

Mi az? Többletmegértés?

Szét kell tehát választani?

A látcső                                                                          elmozdulása.

Felhasznált művek: Buda Béla: Empátia, Robert Burnham: Csillagászat, Truman Capote: Hidegvérrel, Michel Foucault: A bolondság története a klasszicizmus korában, Nyelv a végtelenhez, Kodolányi János: Szép Zsuzska 

Elveszett a fekete bárány

feketedik a szivárvány

szemeinkben fekete rózsa

nyílik a varióla

Eltorzulnak lassan a tárgyak

képzetekké köddé válnak

a tengerek felől fekete

halálodat látod-e?

Körül ez átkozott határban

kés nyílik minden madárban

kidőlt árnyak ébenfa szobra

révül az ablakokra

Dögeivel átüt a vasban

nehéz ólomsugarakban

mint Krisztus a faragott képet

visel koronás éket

Virágaink már térdig gyászban

lobognak eleven lángban

égnek eleven forró mészben

belül észrevétlen

Eleinte Epiktétosz szövi és írja

a nagy elbeszélést,

majd átadja a tűt és a cérnát

az  esőnek. A víz ceruzája a kő.

Az eső beleír egy édesvízi trillát

és megkéri a Holdat,

fesse aranyra a dal-foszlányokat.

Ariadné tiltakozik, ő inkább ezüstöt kérne.

Hogyne. Azt már nem!

A Hold dönt: az égbolt kékjébe mártja

a pennát és ráapplikálja

a felhők korongvattáit is a műre.

A Dialektika nevű bárány replikáz.

Kicsit napos, de mégis halszálkás

citromsárga illene bele. Méz és olaj.

Talán egy kis galamb gané.

Szövi bele Szókratész.

És kortyint 15 százalékos almalét.

Kollázs kell, azt szereti a nép.