ADVENT
(Das Wetter war grau…)
Szürke s metsző idő jött;
az este fénylik és csöndes.
Egy császár lép be rögvest:
a házak tündöklők.

S harangot ringatott
az est: ünnepi és lágy.
Vének szeme eget lát,
s az ifjak gazdagok.

 

HÓTÓL ZIHÁLNAK

Hótól zihálnak a fenyőfák,
pólyálva minden utazót:
a fényükkel úgy simogatják.
Lesz a fehér út halkulóbb,
csöndesebbek meghitt szobácskák.

Ott óra zeng, gyerekhad rezzen,
zöld kályhában rogy a hasáb,
csitul a lángvihar és itt benn
pehely-flitterben nekivág
az öröklétnek egy nap, fehéren.

 

MAGAMNAK

Vívok csatát:
a szentelt vágy
kószálni űz naponta.
Aztán, nyers, tág,
dús gyökér létbe lakja
mélyen magát –

S kínokon át
élet érleli nagyra
s idő – : tovább.

Botár Attila fordításai

Ma jádé mozgat  és végez a gránát
ékköves órák esztendőket mérnek
Halál vezet alkalmi, acél járgányt,
neon-dél ágál, ejtjük a sötétet.

De plexi ablakok, ördögi fémek
városán túl a szél magányát hallom
csatornán tombol a kirekesztésnek
hangján fülembe rikoltoz panaszlón.

Hát sírj pogány lányért, olaj-szüretre
hagyták nap-kék víznél, sirasd a kancsót,
ami ezer királyra volt ürítve,
mert mind szorongat, sárkány-őst sirass most.

Nagyszerű gép az idő: rudak vasból,
örökké csillagok tejéből habzsol.

 

Botár Attila fordítása

 

Az öböl feléled
zajongva itt,  de csöndből sincs hiány,
hol kétszer jön és megy,
naponta, nincs cél, a boldog óceán,
szirtek tövénél, várostól messze
ülök merengve.
Távollétem nem gond a világnak;
munkája múltán az álság rohad;
Irdatlan az igazság és irányt szab,
mindegy, hogy győz-e vagy alul marad.

Botár Attila fordítása

 

A nyár, nézd, hova lett,

Ahogy ideért: elszáll.

Lanyhábbak a delek.

Alig valami ez már.

 

 

Kitelt, mi jöhetett.

Kezemre öt irány, bár

csak egy levél esett.

Alig valami ez már.

 

 

Jó vagy rossz egyre megy

nem volt hiába, nem fáj.

Körül fényes tüzek.

Alig valami ez már.

 

 

Szárnyával befedett

az élet óva dajkál.

Jó-sors és élvezet:

alig valami ez már.

 

 

Nem égnek levelek.

Töretlen gallyak, ép táj…

Napunk sikált üveg.

Alig valami ez már.

 

 

 

(Botár Attila fordítása)

 

  http://www.youtube.com/watch?v=emDbmviA2gY

 

Boldog volt a nap.
Oszlott hamar a köd, dolgozgattam a kertben.
A loncvirág fölött kolibrik lebegtek.
Nem volt java a földnek, ami hiányzott volna.
Nem tudtam senkiről, aki irigylésre méltó.
Gyötrelmeimet a felejtés takarta.
Nem szégyelltem, hogy nem vagyok több a többieknél.
Testem fájdalma eltűnt.
Láttam egyenesedvén kék tengert s vitorlákat.

 

Botár Attila fordítása

Illusztráció: Paul Klee

Láttam egyenesedvén kék tengert s vitorlákat.