Címke: vers

Kajla vers

Ennek a kajla versnek a

szerelemről kellene szólnia,

de nehezen jönnek a rímek,

betűim összekeverednek,

szavaim is csámpásak, kuszák,

mosdatlanok és kócosak, előbb

meg kellene füröszteni őket,

rendbe szedni mindegyiküket,

megmosni a fogukat, jól kitisztítani

a fülüket is, mert az mindig csupa

szutyok, s akkor, ha már szép

tisztára sikálva, fénylő szemmel,

üde mosollyal állnak, várva,

hogy strófákba, csengő rímekbe

szedve sorra kerüljenek, és hosszan

mesélhessenek egy kislány szőke

hajáról, csak akkor lesz értelme

nekifogni, jól megírni ezt a verset.

ELSŐ CSOKOR; MÁSODIK CSOKOR; HARMADIK CSOKOR

ELSŐ  CSOKOR

 

(     Fodor  András  sírjára     )

 

zörgőfű  –––  lednek

   koronafürt      gurgolya  

:   küllőrojt  ––––––––––––  hölgymál

 

 

 

 

MÁSODIK  CSOKOR

 

(     Nagy  Gáspár  sírjára     )

 

csukóka  –––  ciklász

   seprőzanót      fogasír  

:   tárnics   ––––––––––––   imola

 

 

 

HARMADIK  CSOKOR

 

(     Gubis  Mihály  sírjára     )

 

varjúháj  –––  rence

   holdviola      kolokán  

:   gólyaorr  ––––––––––––  hunyor

 

valami barokkosan bonyolult


A nyáj széléről írok:

mindennek hatása a szerves anyagok kombinálódására egyelőre vitatott.

Ivással össze hogyan fér a jámbor út s az erény?

Tycho azért halt meg

mert a hólyagja egy sörivóverseny során szétrepedt

úgy rendelték ezt el, akik lakják az Olümposzt

Kopernikusz tehát kitolta a Naprendszer határait

de még mindig csupán egy egyenesnek látszik

– egy puszta egyenes és semmi több

mivel

az intim kapcsolatok fejlesztő hatásának

megvannak a természetes hatásai

– Nixon és Kissinger

tulajdonképpen senki másban nem bízik meg igazán,

csak Nixonban és Kissingerben –

végül valamennyien a halált választják

ám mindegyikük annak sajátos formáját:

a saját halálát

beadom a kulcsot

és elmondok mindent:

„Igen, most már valóban elmondhatjuk, hogy fekete lyukakat figyeltünk meg.”

Vagy papírzsebkendő volt?

 

A felhasznált művek: Edwin A. Abbott: Síkföld, Avar János: A Kissinger-korszak, Buda Béla: Empátia, Truman Capote: Hidegvérrel, Dan Culcer: ’Szélre szorult állatok’, Timothy Ferris: A világmindenség: mai kozmológiai elméletek, Samszu’d-Dín Muhammad Háfiz: ’2. ghazal’, Heller Ágnes: Általános etika, Hésziodosz: A világkorszakok, Kassák Lajos: ’Halotti beszéd’ és Keresztúri Ákos: Asztrobiológia

“2”

két érmecsukott fedő

a felnyitott gerincű szoborcsoport

itt villamos és tér

kettesvillamos és kossuthtér

nefelejts-kék szemed nefelejcskék

kezed és a költős duna kicsiben

 

itt minden matrica tőled

eltévedt szavaim hibára futnak

de nevetsz nevetsz a hídon

minden szimbólum szimbólum itt

archetipikus karikatúra és jó hogy

félünk mert félni fogunk

magyarázat

 Az Unokaöcs szavai által nyitott tér belsejében helyezkedik el.

Lépcsők, Szürke folyosók, Egy bizonyos lábakon nyugvó állvány.

Mi az? Nagyon relatív valami,

 

túlságosan forró ahhoz, hogy hasonló anyagok szilárd formában létezzenek benne.

Segítségével kiküszöbölhető elmozdulása,

 

ezért a belső bolygók vasból és szilikátokból alakultak ki,

– megbízhatóbbak, mint az elektronikus típusok.

Mi az?

Az égre irányozva, a csíkos dunyhák, vánkosok hegy-völgyei közül

sokáig azt hittük, hogy a Nyelv.

 

Csupán valami formátlan zörej és morajlás. Ősrégi arculatokat hordoz, egy középkorra emlékeztető bohócarcélt, a nem-értelem formáit.

Szét kell tehát választani. Ki. Magából.

Mi az? Többletmegértés?

Szét kell tehát választani?

A látcső                                                                          elmozdulása.

 

 

                                                                                             

 

 

 

Felhasznált művek: Buda Béla: Empátia, Robert Burnham: Csillagászat, Truman Capote: Hidegvérrel, Michel Foucault: A bolondság története a klasszicizmus korában, Nyelv a végtelenhez, Kodolányi János: Szép Zsuzska 

Variola

 

Elveszett a fekete bárány

feketedik a szivárvány

szemeinkben fekete rózsa

nyílik a varióla

 

Eltorzulnak lassan a tárgyak

képzetekké köddé válnak

a tengerek felől fekete

halálodat látod-e?

 

Körül ez átkozott határban

kés nyílik minden madárban

kidőlt árnyak ébenfa szobra

révül az ablakokra

 

Dögeivel átüt a vasban

nehéz ólomsugarakban

mint Krisztus a faragott képet

visel koronás éket

 

Virágaink már térdig gyászban

lobognak eleven lángban

égnek eleven forró mészben

belül észrevétlen