Ennek a kajla versnek a
szerelemről kellene szólnia,
de nehezen jönnek a rímek,
betűim összekeverednek,
szavaim is csámpásak, kuszák,
mosdatlanok és kócosak, előbb
meg kellene füröszteni őket,
rendbe szedni mindegyiküket,
megmosni a fogukat, jól kitisztítani
a fülüket is, mert az mindig csupa
szutyok, s akkor, ha már szép
tisztára sikálva, fénylő szemmel,
üde mosollyal állnak, várva,
hogy strófákba, csengő rímekbe
szedve sorra kerüljenek, és hosszan
mesélhessenek egy kislány szőke
hajáról, csak akkor lesz értelme
nekifogni, jól megírni ezt a verset.
