zárójeleinkről születésnapodra
húgomnak egy meghiúsult búcsúvers helyett
ma beér végre a genny az agyba
holdtölte lesz és csend és bamba
utcai lámpákról zápor szuszog
képvihar dúlja meniszkuszod.
lehetsz most újszülött ki ló nélkül
látja érkezni a halált. a mélyben
gazdát cserél a nyomás – végül
elernyed a mellkas. halkan s csak éppen
akár egy folyton lekésett magömlés
egyetlen kitartott terc alatt
átrendeződni mint felkavart
légtér s halált csalni a színre
ezen dolgozom – reggel óta szinte
s közben rád gondolok
hogy évnyi haladék után ma ismét
hiába annyi konok
mimikri – kötetnyi átkelés s kiért?
szokás mondani valamit
(puszta zárójeleinkért):
éjszaka kimérten gyere
mint egy merénylet elnyúló neve
ma ne szórj el magot
kifakadt légy de meddő
akár túlérett gyapot
legyél jog – egyetlen soha eredendő
számláltan súlytalan csüggj
mint marhák fülében billog
légy mit még belülről felfog
kérődző kéreg – dobbanásnak feszülő szügy
csak a csőbe nézz: rettegd spirális tükörképed
rettegd – mi nem vagy – spannolt perverz hidegséged
(rám fogott fegyver – semmihez sem fogható)
éltemre törő manifeszt
elalvás rögeszmés szokása
macskáid szemén úsztasd a Gangeszt
az epeszín mérget millió irányba
feküdjön bélszín hűvös porcelánra
feküdjön bélszín hűvös porcelánra
légy atonális Mester
mondd: idő az út vagy tér
míg összeér
árnyék a testtel
légy atonális Mester
meddig feszülhet a test mint izzó sátorvászon
a folyton megbomló álomkeretre? meddig
érhet az éjszaka hímes ponyvájához
míg beázna végképp?
a játéktér – látod – olcsó .gif tebenned
a képen keresztben túl hosszú asztal
ételhez nem nyúlunk – pedig jó volna enned
ha nyúlnánk – az marasztal
felszakad aztán váratlan egy kagyló
vígasztal az idomait odahagyó
állat főtt lélegzete – ennyit még hallani.
nagyapa meg akar halni
betetőzött. egyetlen apró roppanással
szakadna át a mennyezet
ahogy csak tű hatol tojásba – mondja
s amikor a pizsama legfelső gombja
elgurul a padlón a beragadt nehezékeket
eloldja egy tramadollal lenyelt „béke véletek”
az ékezeteket még hosszan latolgatjuk
egyáltalán hogy dőlt vagy félkövér
s nem is látni mikor kiillan a lámpa fénykörén.
a hátsó szobában majd csontszáraz csend lakik
elmennek mind irénkék mártonok s lajik
a hátsó szobában majd csontszáraz csend lakik
ahogy csak tű hatol tojásba – alig-alig
egyetlen kitartott terc alatt
átrendeződni mint felkavart
légtér s halált csalni a színre
ezen dolgozom – reggel óta szinte
s közben rád gondolok
hogy évnyi haladék után ma ismét
hiába megannyi konok
mimikri – kötetnyi átkelés s kiért?
szokás mondani valamit
(puszta zárójeleinkért):
a nyolcadik főbűnt megnevezni sem merik
hogy miért: tudják jól irénkék mártonok s lajik.
nyolcadik főbűn a kimértség – s legbűnösebb én vagyok
a halál sohasem kimért – puhán dörgölik angyalok
