Parancsom ne félje nép sem ember,

tisztelgés nem kell, sem győzelmi ünnep.

Legyek, ahogy fenyőn gyanta dermed.

Nem vagyok cár, más család nevelt fel.

 

Adatott pohár bürök s fenékig,

a korty süketít és bénítja ajkam.

Nem fed szolga-gönc, vagyok magamban

s egyőtök, kinek jövője érik.

 

Húsotokból vagyok hús. Tolulván

magasság vagyok, tengermélyhez mérce.

Mint kagylót eltölt a világ egésze,

s a semmi harsog olimpia múltán.

 

(Botár Attila fordítása)