Ott a szorítás; Hová is lenne az út?

OTT A SZORÍTÁS

Innen el – második Kafka/Tandori-inspiráció

 

A szűkös, szénporos átjárókból

Kitörő korom napnyugtára

Szétmosódott a városfalon

Kívül. A határtalan mezők

A girbegurba földút szélén

Botladoztak, csikorgó szélben,

Szennyes köpennyel, kémlelve a

Varjakat, egyéb madarakat.

Ázott, szürke visszfény tapadt az

Ekevastól fényes szántóra.

Egy reggelen változott minden.

A varjak, bukó madarak

Szép röpte mozdulatlanná lett.

A vidéken halotti csönd honolt

A sok megpróbáltatástól.

Bizonyosan attól. Szállásra

Itt már nem gondolhatott senki,

Még ha lépésnyi ereje se

Maradt irdatlan útját folytatni.

Amúgy se volna biztonságos.

Kevéssel előbb, virradatkor

Egy illető járt itt; nem helybelinek

Nézték, közeledni se közeledtek hozzá.

Se a varjak, se más szemlélők.

Hamarosan nyomát is vesztették

Csizmája magas szárának.

A pajták körül a földeken

Épp megsűrűsödött a levegő.

Mindennek torkán ott a szorítás

A csillagok pályájáig.

 

 

 

 

 

HOVÁ IS LENNE AZ ÚT?

Harmadik Kafka/Tandori inspiráció

 

Lovak tetemeit vezetik

kantárszáron a szenesek,

mint Égi teher alatt,

reszketnek, fújtatnak

a  kérges tenyerű óriások.

Hátuk mögött az istállók

összedőltek,

előlük a Föld kitért.

Fejük a haragos Égre szögezve.

Hová is lenne az út?

 

A ritkuló füzes után bokrok,

és ferdén földbe-vert rudak

szegélyezik a vágóhíd téglasorát.

A légszomjas mező fölött

varjúkiáltás csattog, mintha

láthatatlan kéz taszigálná

a madarakat repülés közben.

Rozsdás kacat-halom fojtogatja

a deszkakerítéseket; a korhadt

fa párnáiban gomba tenyészik.

Esni kezd,

hullámalakban elsötétül —

Hová is lenne az út?

 

Az ügyetlen sorba rendeződő

paták alól – mintegy fölszólításra –,

kipörög az út porából

a kő és a kavics.

Hová is lenne az út?

 

Mielőtt végleg nyoma veszne,

a forróságtól reszketeg

városszéli házsorok közt

az almásderes lovak

emléke

a drótfonatú pincetorkokhoz

tömörül még.

 


Ahová többé nem döntik

be rakományukat a fuvarosok,

mert utánuk se ló, se szén,

se szenes nem indul el már.

Bárhová tartsanak is,

nem érkezik róluk hír.

Összekoccanó itatóvödreik

fémes kongását elnyeli

a végső emlékezés.

Hová is lenne innen el az út?