/Ajánlott dal: Nine Inch Nails: La Mer/ 

 

 

Hullámok

 

Ami múlik, csak az fáj egy kicsit,

kicsiny fogaskerekek a sebek s az idő

időtlenül kapaszkodik bele, lassan tépi el

eltelt percek derekáról az aranyláncot, mint

mintáját örök nagyszerűségnek s ring a szerelem,

szerelmesen ring, majd elveszik, ráhull a régi tenger

tengernyi tajtékos habjának szélére, majd szépen-lassan,

lassacskán partra mossa, ott vár, mint elhalt csiga vagy csillag

csillog és igen, az emlékek elégnek, a sebek vérzenek és felnyílnak,

felnyitott égbolt alatt hatalmas morajlás sejlik fel mindenben, ami elmúlt.

 

Minden elmúlt

 

Ami elmúlt, csak az fáj nagyon,

nagyon kevés, ami most történik,

történik ez is és beléd kapaszkodik,

kapaszkodik és szorít, mint tengerben

tengerszínű medúza, az átlátszó szerelem,

a szerelem nem tükröz vissza semmit, csak

egy darab egyoldalú üveg és végtelenül törik,

törik a fény is, szálakra bomlik, széttart, de addig,

ameddig akarja, egyben marad, majd szépen, lassan,

lassan omlik szét, s hull a szilánk, a por s a fehérség is,

ismét minden a mélyben köt ki, pont mint egy hulló csillag,

csillag, mely meghalt s emlékét is maga után húzza s elégeti azt,

aztán eltűnik egy pillanat alatt és nem jön vissza, gyorsan meghal –

meghalt, mint egy partra vetett, még nyálkás tetem, szenvedett és elég

az ég alatt, mert valójában minden ennyire lassan és iszonyatosan múlik el.

 

Elmúlik minden.

 

(Da Capo al Fine)