látlak inni egy szökőkút mellett apró
kék kezekkel, nem, a kezeid nem aprók
kicsik, és a szökőkút Franciaországban van,
ahonnan írtad azt az utolsó levelet és
én válaszoltam és nem hallottam többé rólad.
általában őrült verseket írtál, hogy
ANGYALOK ÉS ISTEN, mind nagybetű, és te
híres művészeket ismertél és a legtöbbjük
a szeretőd volt, és én visszaírtam, rendbe’,
hajrá, lépj be az életükbe, é’ nem vagyok féltékeny,
mer’ sose találkoztunk. egyszer közel voltunk,
New Orleans, másfél tömb, de sosem találkoztunk, sosem
érintkeztünk. szóval a híressel jártál és a híresről
írtál, és, természetesen, amire rájöttél,
hogy a híres a hírneve miatt
aggódik – nem a gyönyörű, fiatal lány miatt az
ágyában, aki megadja neki azt, és aztán felkel
reggel, hogy nagybetűs verseket írjon, mint
ANGYALOK ÉS ISTEN. tudjuk, Isten halott, mondák’
nekünk, de téged hallgatva má’ nem voltam biztos. talán
a nagybetűk miatt van. egyike voltál a
legjobb női költőknek és mondtam a kiadóknak,
a szerkesztőknek, „őt, őt nyomjátok, Ő őrült, de Ő
csoda. nem’, nincs hazugság ebben a tűzben.” szerettelek,
mint egy férfi szeret egy nőt, akit soha nem érint, csak
ír neki, kis fényképeket rak el róla. jobban szerettelek
volna, ha egy kis szobában ültem volna sodorva a
cigarettát, hallgatva, hogy pisilsz a fürdőszobában,
de nem’, nem ez történt. a leveleid szomorúbbak lettek.
a szeretőid elárultak. gyerek, visszaírtam, minden
szerető áruló. nem segített. azt mondtad
van egy sírós padod és ez a híd mellett volt és
a híd egy folyó felett volt és te ott ültél a sírós
padon minden este és sírtál a szeretők miatt, akik
bántottak és elfelejtettek. visszaírtam, de többé
nem válaszoltál. egy barát írta, hogy öngyilkos lettél
3 vagy 4 hónappal, miután történt. ha találkoztunk volna,
valószínűleg igazságtalan lettem volna hozzád vagy te
hozzám. így volt a legjobb.
Farkas Kristóf Liliom fordítása
