fekete lányka
kedves a szemed
mikor eljön az ideje hogy
használjam késemet
nem fogok hátrálni és
nem foglak hibáztatni
téged,
ahogy végighajtok egyedül a parton
ahogy a pálmák hullámzanak,
a ronda nehéz pálmák,
ahogy az élet nem jön meg
ahogy a halál nem megy el,
nem foglak hibáztatni téged,
helyette
emlékezni fogok a csókokra
ajkunk kicsattant a szerelemtől
és hogy adtad nekem
mindazt amid van
és én hogy
nyújtottam azt ami maradt
belőlem,
és emlékezni fogok a kicsi szobádra
a közelségedre
a fényre az ablakban
lemezeidre
könyveidre
reggeli kávénkra
délutánjainkra éjszakáinkra
testünk együtt ömlött széjjel
aludni
a folyó apró áramlatok
azonnal és örökké
a lábad a lábam
a karod a karom
a mosolyod és a melegség ami
belőled árad
aki megnevettettél
újra.
fekete lányka kedves a szemed
neked nincsen
késed. a kés az
enyém és nem fogom használni
még.

Farkas Kristóf Liliom fordítása