műfordítás címkével jelölt bejegyzések

Svetislav Basara: A föld szíve – Dioszkuroszok

 

Tanulmány Nietzsche ciprusi tartózkodásáról

(Részlet a Napkút Kiadó gondozásában megjelent regényből)

DIOSZKUROSZOK: SZTÁLIN ÉS NIETZSCHE

Luther, ez a lehetetlen csuhás „lehetetlenségéből” fakadó okoknál fogva rombolta le és – következésképp! – építette föl újra az egyházat…
Ecce Homo

 

Az igazság az, hogy egyes szerzők jobbak saját könyveiknél, de ez csak azért lehetséges, mert azok a könyvek nem is könyvek.

MÁRIA FERENČUHOVÁ: Lengyelország

1

A széles Visztula puszta partokkal

és a hidak egyszerre oly messze egymástól!

Rezgő nyárfák, gyertyánok,

folyami kavics és a nehéz szürke égbolt,

mély, tág, egyenes,

felnőttként igyekszel haza

egy hűtött vagonban,

hideg, pasztellszínű ruhában.

Az ablakon át fokozatosan veszed észre a kőzet repedéseit

  • a viharvert beton –

és az építési igyekezet mögött

(stadionok, felhőkarcolók, üzletközpontok

és az is lehet, hogy lakások) már a romlást látod:

elég, ha a vonat átszeli a folyót,

és a sínek megrozsdásodnak,

a talpfák összetörnek, mint a meszetlen fogak,

az ország egy történelem előtti lény

korai jelenének vázát tárja fel

és szörnyét a régvolt gyerekkornak.…

Charles Bukowski: Kicsattant szerelem

fekete lányka
kedves a szemed
mikor eljön az ideje hogy
használjam késemet
nem fogok hátrálni és
nem foglak hibáztatni
téged,
ahogy végighajtok egyedül a parton
ahogy a pálmák hullámzanak,
a ronda nehéz pálmák,
ahogy az élet nem jön meg
ahogy a halál nem megy el,
nem foglak hibáztatni téged,
helyette
emlékezni fogok a csókokra
ajkunk kicsattant a szerelemtől
és hogy adtad nekem
mindazt amid van
és én hogy
nyújtottam azt ami maradt
belőlem,
és emlékezni fogok a kicsi szobádra
a közelségedre
a fényre az ablakban
lemezeidre
könyveidre
reggeli kávénkra
délutánjainkra éjszakáinkra
testünk együtt ömlött széjjel
aludni
a folyó apró áramlatok
azonnal és örökké
a lábad a lábam
a karod a karom
a mosolyod és a melegség ami
belőled árad
aki megnevettettél
újra.

Charles Bukowski: Majdnem megfogalmazott vers

látlak inni egy szökőkút mellett apró
kék kezekkel, nem, a kezeid nem aprók
kicsik, és a szökőkút Franciaországban van,
ahonnan írtad azt az utolsó levelet és
én válaszoltam és nem hallottam többé rólad.
általában őrült verseket írtál, hogy
ANGYALOK ÉS ISTEN, mind nagybetű, és te
híres művészeket ismertél és a legtöbbjük
a szeretőd volt, és én visszaírtam, rendbe’,
hajrá, lépj be az életükbe, é’ nem vagyok féltékeny,
mer’ sose találkoztunk.…