Címke: műfordítás

Louis MacNeice: Vagyok, aki vagyok

Kezdetben és végül a lényeget megfogni
az ismétlés marad lehetőségül: az egyén: egyén,
A nő: nő, a fa: fa és a világ: világ.
Nehéz a fogás: síkos, magába zárt, kemény.

Valahol a kezdet és a vég között elkapva
Visszahull magába, kibomlik entitássá
Lebeg és átfed: egy fa beszélő
Toronnyá válik, és egy nő a világgá.

Hálóval elkaphatod, ám vagy a szál gyönge,
Vagy ritka a háló szövése, vagy épp a hal halott.
És a hamis közösségből érkező ember visszafogy
Puszta emberré a puszta ég alatt.

Ám az álom álom volt, és a szerelem: szerelem. És ami
Történt, megtörtént – még ha a bírák mást is hallottak,
Az alapján ítéltek el. És csillog a csillogás,
És én én vagyok, noha a halottak halottak.

Kabai Csaba fordítása

Illusztráció — Edvard Munch: Nap

Charles Bukowksi: Tehenek a rajzórán

A jó idő olyan,
mint
a jó nő ˗
nem mindig fordul elő,
és ha épp mégis
nem tart
örökké.
A férfi
szilárdabb:
Ő ha rossz,
nagy eséllyel
az is marad,
vagy ha jó,
lehet ki-
tart,
de a nőt
megváltoztatja
mind
a gyermek
a kor
az étrend
a beszélgetés
a szex
a hold
a hiánya vagy
a jelenléte a napnak
vagy a szép napoknak.
A nőt szeretettel
kell táplálni,
hogy túlélje
eközben a férfi attól
erősebb,
ha utálják.

A Spangler’s bárban piálok ma este
és emlékszem a tehenekre,
amiket rajzórán festettem
és jónak tűntek
jobbnak tűntek, mint bármi,
ami itt van. A Spangler’s Bárban piálok és
azon töprengek melyiket imádjam, melyiket utáljam, de nincs rá szabály:
Csak szeretem és utálom
magam-
kívül állnak tőlem,
mint az asztalról leejtett narancs,
ami tovább gurul; ezt kell
eldöntenem:
öljem meg
vagy szeressem magam?
Melyik az árulás?
Az információ honnan
származik?
Könyvek… mint törött üveg:
A seggem se’ törölném velük
kezd sötétedni,
látod?
(itt piálunk és beszélgetünk
egymással és
úgy tűnik, tudjuk)
azt a tehenet vedd, amelyiknek a legnagyobb a csöcse
azt a tehenet vedd, amelyiknek a legnagyobb a segge

Tisztelegj.

A csapos odacsúsztatja a sört,
végig szántja a pultot,
mint egy olimpiai futó
és a kezem, mint egy harapófogó
megállítja, felemeli
a tompa csábítás arany húgya,
megiszom és
ott állok
rossz idő van a tehenekre
de kész vagyok
a kefélésre
a zöld gyep szalma szem
a szomorúság elsodor
és megiszom a sört egy húzásra
valami ütőset
gyorsan
ami megadja a bátorságot és a szeretetet, hogy
menjek
tovább.

Mussó Erika fordítása

Linda Maria Baros: Isten nem zárta le jól a nőt

Isten nem zárta le jól a nőt

 

Isten nem zárta le jól a nőt.

     A nő teste áttört, így van megalkotva.

A férfiak viszont minden nap megtalálják

     a visszatérés, a kitermelés új útjait.

          Esetleg szétcsavarozzák a nyelvet,

          vagy a gondolatokat, hogy nehezebb legyen.

 

Még a költő is azt mondja ideges tévelygésében,

     hogy a férfi birtokolta minden forma közül

           a kő a legkevésbé ellenálló.

           Szétreped.

 

Tudjuk, a nő szeméremdombja nem engedi

                   a szomorúságot az égig emelkedni;

      az emlékezet maró savait újrahasznosítja,

                  rövid – villámlásszerű – pillanatra

                  átalakítja az örökkévalósággal való megbéküléssé.

            Belélegzi a sötétséget.

A szabóizom mégis bármikor elárulja:

      alakja megváltozik egy másik nemi szerv fényében.

 

Ezért állítom,

      hogy Isten nem zárta le jól a nőt.

      Hogy a nő teste áttörhető.

De csak egy kicsit. Éppen, hogy áttetszenek rajta

                          teljesen kifacsarodva az istenek.

 

 

András Orsolya fordítása

Isze költeményei (Középkori japán tankák)

A harminchat költőóriás 10. 

Isze 1.

 

 

  1. Zöld fűzfavessző:
    tavaszi esőcseppek
    csillognak rajta.
    Mintha fonalra fűzött
    gyöngyökben gyönyörködnék.

 

  1. Ezer évig él –
    mondják a fenyőfáról,
    ám megszámolni
    annak kell, ki ültette,
    s fejlődését vigyázza.[1]

 

  1. Hullik? Nem hullik?
    Úgy megkérdezném tőlük:
    messzi faluban,
    kik virágokat néztek,
    s hazafelé tartanak![2]

 

Fittler Áron fordításai

 

Isze (Ise)

A IX. század egyik legjelentősebb költőnője, udvarhölgynevét apja, Fudzsivara no Cugukage kormányzóságának helye, Isze tartomány (a mai Mie megye) után kapta. Uda császár felesége, Fudzsivara no Onsi (872–907) udvarában szolgál, később egy ideig Uda császár szeretője. Több költői versenyen is szerepelt, továbbá híresek a császári család lakosztályainak paravánjait díszítő paravándalai (bjóbuuta) is.

 

Borítókép: a fordító felvétele

[1] A fenyőfa – lévén örökzöld és hosszú életű – a hosszú élet egyik szimbóluma, így gyakran szerepel születésnapi gratulációként költött versekben, ahogyan Isze jelen verse is ilyen alkalomra készült.

[2] A cseresznyevirágzás kezdettől fogva a tavasz legfontosabb eseménye Japánban. A fővárostól távolabbi (de legalábbis azon kívüli) helyeken, különösen a hegyekben a cseresznyevirágok általában később nyílnak fővárosi társaiknál, így a fővárosiak ezek virágzását is figyelemmel kísérték, és elmentek megcsodálni őket. Isze ezen tankája egy festett paravánhoz készült, amelyen a tavaszi hegyekben kiránduló emberek képe látható.

Roberto Bolaño versei

FELTÁMADÁS

 

Álomba csobban a költészet,
akár egy búvár a tóba.
A költészet, bátrabb mindenkinél,
csobban, majd elmerül,
mint Loch Ness feje a végtelen tavon,
megrázó és iszapos, akár a Balaton.
Az alábbiakat figyelembe véve:
a búvárt
az ártatlanság
szárnyai borítják,
miként kívánta.
Álomba csobban a költészet,
akár egy búvár, aki
isten szemében meghalt.

 

GODZILLA MEXIKÓBAN

Figyelj rám, drága fiam, Mexikó felett
bombák záporoztak,
de senki sem észlelte.
Mérgezett levegő
száll az utcák
felett, a nyitott ablakokon át.
Alig fejezted be az evést, máris leültél
mesét nézni.
Éppen olvastam a hálóban,
amikor rájöttem: meg fogunk halni.
A konyhapadlón találtalak fekve, amikor
kitámolyogtam, szédelegve, émelyegve.
Átöleltük egymást. Azt kérdezted, mi történt;
nem mondtam el, minket játszanak a halál
TV–csatornáján, ami igazából nagy kaland.
Még egy ok, hogy együtt legyünk és ne féljünk.
Le se csukta szemünket, ahogy
ott hagyott minket a halál.
Hol vagyunk – kérdezted egy héttel később,
– hangyák, méhek, balszerencsés számok
az élet rohadt nagy levesében?
Élőlények vagyunk, fiam, akár a madarak,
egyszerű hősök, apró titkok.

 

(Nagypál István fordításai)

 

 

 

Linda Maria Baros: Egy férfi sem védett meg

A férfiak, akik veled találkoznak, veszítenek súlyukból.
Egy férfi sem védett meg, és azokat, akik kapkodva /
megpróbálták,
kardoddal derékig kettéhasítottad.
Egy férfi sem védett meg, és azok, akik /
megpróbáltak nyelvükkel
vadászni melleiden a szökevény kócsagokra,
elfelejtették, hogy az idejét múlt fallosz hisz a nők melléből
kibocsájtott villogó fényben.
Egy férfi sem védett meg, és azokat,
akik nekidühödve, mint a free runnerek,
egyik combjukról a másikra lendültek, visszaküldted.
Alkalmatlan korlátok és gyógymódok után /
visszaküldted őket
a régi kohóba, ahol már máskor is megfordultak.
Egy férfi sem védett meg, nem értette, honnan vannak
gondtalan lépteid, amelyek annyi szomorúságot szórnak szét
a téged követők széles tarkóján.
Egy férfi sem védett meg, és akik megpróbálták
bőrük alá simuló egyenruhában, azt követelték,
hogy fogadd őket tudatlan testedbe. És a tested
úgy kellett bevonja őket, ahogy a zsenge almafa tudtán kívül
bevonja a hernyókat. Egy férfi sem védett meg,
és akik megpróbálták, váratlanul elrejtőztek
az úszónők öltözőjében.
Elpazarolták magukat a bűvös csigavonalakban, ismétlődő
lebegési kísérleteikben. Egy férfi sem védett meg,
és akik megpróbálták az ostorod
és a saját bénult beszédük fényében, úgy lépkedtek,
ahogy az ormányát taposó elefánt,
és vergődtek az ágynemű között. Te, egyedül,
felemelted a homlokodat, és az alkonyat felé néztél, /
a vérerekkel sűrűn átszőtt égre.
Egy férfi sem védett meg. Mintha egyesek
a piszoárban késlekedő srácok lennének.
A többiek pedig vén tengeri farkasok, akik arra várnak,
hogy a ködfátyolos szelek és a hableányok meggyújtsák
Szent Elmo tüzét, ahogy a régi időkben történt, /
az árbocok csúcsán.
Egy férfi sem védett meg, és azoknak, akik öntudatlanságukban
élvezetre hivatottságuk ködén keresztül néztek rád,
nagyon határozottan megmondtad, hogy téged egy férfi sem / védett meg.
Hogy mind kinyúltak az értelem fekete ágyán, vakon és körülmetélve, mint Afrika kifaragott lányai előtt.
És egy férfi sem védett meg, akik pedig megpróbálták,
éjszaka könyörögtek hozzád, és hosszasan zokogtak
medencéd csúcsívein, rózsás kristályszerkezetén.
Te elmondtad nekik, hogy ez idő alatt az angol parkban,
ott a menhely mögött, a kertész lánya a mellével ás bele
a szeretőd mellkasába. Azt mondtad, hogy
téged egy férfi sem védett meg.
És azóta egy férfi sem védett meg
és nem is próbálta. Mert te az eunuchodat
a bőröd alatt tartod, az öled egy összepréselt kocka,
és a férfiak, akik veled találkoznak, veszítenek súlyukból.

 

András Orsolya fordítása