A kerek föld képzelt sarkainál
fújjátok meg a kürtöt, angyalok,
és keljen fel a számtalan halott
lélek-sereg, kit szétszórt teste vár,
kit vénség ölt meg, vagy a tűz, az ár,
harc, ínség, váltóláz vagy zsarnokok,
s a véletlen, a csüggedés, a jog,
s kit Istenhez visz nem-fájó halál.
De várj, Uram, velük, s adj gyászt nekem,
oly sok a bűnöm, hogy színed előtt
köztük csak rám nem jutna kegyelem —
a bűnbánathoz itt lent adj erőt,
mert annyi ez, mint bűnbocsánatod,
amelyen véred pecsétje ragyog.

Eörsi István fordítása