Nézd, a körben, ahogy állunk,
Az angyalok megérintik szárnyaikat
Lángra lobban egy holland enteriőr
A születésről beszélve, jövendölve a királyokat.

A szoba nesztelen és szürkülettel van kifestve;
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az órát
Hát nem a legékesebb szólás
A tikk- és a takk közötti csend?

Rögzítve kéne lennünk a kereten belül
A fény hideg-tiszta levegőt fúj az üvegre
S amíg önmagunk képe vagyunk
A szavak egy bölcs hallgatás felé tartanak?

Rosztov romos, lángokban áll,
A városok összeomlanak, nyomuk elvész
Az idő szelíd vizei mélyen folynak
Az itt és a most mintha Babilonban történne.

A kavarodás a keretben
Széthúz kettőnket,
Elnyel minket a megszámlálhatatlan áradás
A szív rejtett terei.

(Szabó Dárió fordítása)