Címke: Boris Groys

Boris Groys: A kötelező öndesign

A design[1] azon formája, amelyet ma ismerünk, huszadik századi jelenség – noha a dolgok külső megjelenésére fordított gond egyáltalán nem új keletű. Minden kultúrában odafigyeltek arra, hogy az öltözéket, a mindennapok használati tárgyait, a különféle életterek berendezését (akár szakrális terekről, a hatalom reprezentatív tereiről vagy a magánélet tereiről volt szó) „széppé” tegyék, „hatásos” formát adjanak neki.…

BORIS GROYS: BEVEZETÉS AZ ANTIFILOZÓFIÁBA – LEV SESZTOV

Lev Sesztov (1866-1939) neve viszonylag keveset mond a mai nyugati olvasónak. A szélesebb közönség még életének legaktívabb – a két világháború közé eső – periódusában is alig ismerte. Ennek ellenére Európa szűkebb értelmiségi köreiben nagyra becsülték Sesztovot ebben az időszakban, és gondolkodása rejtett, de világosan kivehető befolyást gyakorolt az akkori kulturális szcéna néhány jeles képviselőjére.…

A demokrácia művészete

A művészetnek mindig is volt politikai, reprezentációs funkciója. Korábban az uralkodó vallásos hagyományokat és a autoritással rendelkező szabályrendszereket szemléltette. Ma az egyetemes demokrácia korszakában élünk – a modern művészet is univerzalistává és demokratikussá vált. A demokráciát a közakarat, a volonté générale kifejezéseként szokás értelmezni.…

Autentikus keresztény örökség a túlkapitalizmusban

 

Minél nagyobb az ember veszélyérzete – és ebben a „rizikótársadalomban” (Slavoj Žižek kifejezése) eléggé óriási –,  annál találékonyabban cselezi ki, hárítja el a gondolkodást, rejti el saját szeme elől a valóságot. Az emberiség történetére gondolhatunk úgy is, mint az önámítás technikáinak fejlődésére.…

Lábjegyzet:

  1. Azt képzelik, hogy a nyugati közönség szereti a kortárs művészetet? Egy fenét szereti – Boris Groys a Pussy Riotról, a fundamentalistákról és a videóklipp győzelméről. http://www.criticatac.ro/17670/boris-groys-credei-publicul-occidental-iubete-arta-contemporan-iubete-pe-naiba-boris-groys-despre-pussy-riot-fundamentaliti-victoria-videoului/
  2. Meztelenül járkáltak fényes nappal, szükségüket a templom sarkában végezték – az éjszakát viszont átimádkozták.  A. M. Pancsenko: A nevetés mint színjáték. Pannonhalmi Szemle, 1997/1. 36.
  3. Alain Badiou: Szent Pál. Az egyetemesség apostola. Fordította: Csordás Gábor. Typotex Kiadó, Budapest, 2012. 57.
  4. Slavoj Žižek írja Badiou Szent Pál-könyvéről: „ahelyett, hogy fedezékbe húzódnánk, s engednénk, hogy az ellenfél határozza meg, milyen terepen harcoljunk, az ellenkező stratégiát választjuk, és teljes mértékben elismerjük azt, amivel vádolnak, igen, az új spritualizmus előretörése ellen a kereszténységnek és a marxizmusnak a barikád ugyanazon oldalán kellene harcolnia, hiszen az autentikus keresztény örökség túl értékes ahhoz, hogy átengedjük a fundamentalista torzulásoknak. “ (A törékeny abszolútum. Avagy: Miért érdemes harcolni a keresztény örökségért? Typotex Kiadó, Budapest, 2011. 2.)
  5. Badiou, i.m. 120.
  6. [1] „Olyan egyedi, amely nem foglalható különös vagy tipikus alá. (Ezért van közvetlen vonatkozása az egyetemessel.)” (A fordító, Csordás Gábor válasza kérdésemre e-mailben, amit ezúton is köszönök.)
  7. Badiou, i.m. 126.
  8. Badiou, i.m. 149-155.
  9. Badiou, i.m. 125.
  10. Badiou, i.m. 166.

A Másik előállítása

„Válj azzá, aki vagy!” Erre a híres modern felszólításra válaszol Arthur Rimbaud nem kevésbé ismert mondata: „Én – az mindig valaki más.” Itt azonban csak látszólagos ellentmondásról van szó. A valódi, saját én, illetve a belső, rejtett önazonosság felfedezésének követelménye ugyanis azt feltételezi, hogy az ember külső, társadalom ráruházta identitását először meghaladja, átlépi, tagadja, levetkőzi.…

Lábjegyzet:

  1. Lyotard, Jean-François: Newman: the Instant. In: Benjamin, Andrew (szerk.): The Lyotard Reader. London, 1989. 240-249.A fenség Lyotard-i elméletét legalább olyan erősen meghatározta Newman Sublime-je, mint a kanti elemzések – ami egyébként rendkívüli ortodox-modern jellegére mutat.
  2. Lásd Derrida, Jaques: Spectres de Marx. Paris, 1993. 149 f.
  3. A modern archívum elemzéséhez lásd: Groys, Boris: Über das Neue. München, 1993.
  4. Lásd például Solomon-Godeau, A.: Mistaken Identities. In: Mistaken Identities (egy kiállítás katalógusa). University of California, 1993.