∞ Hildur Guðnadóttir: Til baka (Saman, 2014)
Ha valaki jár a kertben, más.
A neve nélkül.
Az üres hely ágyásain piros, sárga, zöld paradicsom. Hallom.
Esőgyűjtő tál. Macskaház pókhálós bejárata. Pókház.
A nappali ablakfalain át nem látom a két helyet, ahol volt és ahol van. Nincs.
Mozdulatlan meleg.
Amikor teregetni megyek a kötélhez, csak a lábam elé nézek.
Egy nap alatt, ami. Amit láttam.
Frissen sült kovászos kenyér lett fehérszakállú, egy másik nap alatt.
Kis tapadós fekete lepke, minden lepke a nappali ablakfalain, belülről, napersze.
A bármilyen kérdésekre a válasz a bokám, az üres hely.
A tárva-nyitva kapu, a nem szalad ki senki.
Akiket nem ismerek, de ismerték, és már nem találkoznak vele.
Egyre kevesebb köd, vagy egyre több felhő.
Egyre kevesebb szavak szoba.
Ablakot nyitok. Befelé nézek.
Csendesre törlöm, törlöm. Ahol rendet raktam, tartom.
Erős vagyok, gondoltam, hazahoztam a könyveket, feldagadt bokám.
Éjszakai teregetés, bent.
Hajnalban a szemüvegkeretem töröm, szabad szem napjai nyílnak.
Indulás előtt kivonszolt szárítók.
Anyámnál konyharuha és víz, borogatás a bokámon, aztán lezúdul a kinti fent.
Ömlik, zúg, esősugár, szélvíz.
Konyharuhásan, mindenesen, vízesésen keresztül az otthoni eső előtt hazaérni a kinti ruhákhoz.
Kölcsönesernyő.
Ázik a konyharuha, esőborogatás, természetes gyógymód.
Eddig Nappal szárítottam ruhát, na most majd esővel.
Mint mikor felmostam esővel, felszárítottam széllel. Nappaliba eső esőkkor.
Esernyős biciklizés, napersze.
Majdnem száraz, éppen nedves ruhák a szobában.
Elázott ruháim, cipőm, csupa csónak meg medence.
A nappal a Nap nélkül.
Az első út a kertben, csak előre nézve, lépve. Piros, sárga paradicsom.
A két hely felé nem.
Ha lenne még valami, amit megláthatok, hogy ne.
2023. 08. 18. 10: 50: 44
Előtte levő előtti: Üres hely
Előtte levő: Üres hely kertje felhő
(Illusztráció: Jo Lillywhite: Coral Forest; Gill Bustamante: The Truth Seeker)