Száműzött szavak

 

A The Concise Oxford Dictionary első kiadása 1911-ben készült el, a jelenleg érvényes tizenkettedik pedig a centenáriuma évében, 2011-ben jelent meg. A „concise” azt jelenti, hogy tömör vagy tömörített, így az utolsó változat például csak 1728 oldalra rúg, szemben a teljes oxfordi angolszótár több mint huszonegyezrével. Az első kiadás érdekessége, hogy megjelenésekor már magában foglalta az S-Z-ig tartó részt, miközben a „nagytestvére” még el sem jutott addig a szakaszig.

Jómagam egy negyedik kiadással rendelkezem 1951-ből, amely bő 1500 lapon magyarázza a különböző angol szavak, kifejezések értelmét. Hogy pontosan hogy jutottam hozzá, az most nem érdekes, de a címoldalon fölül látható egy nehezen olvasható név – talán Schorosch vagy Schorsch, illetve ugyanazzal a folyóírással a „Summer 1954 / 22. 7. / in St. Peter’s Hall / Oxford” felirat. Az utolsó oldalon pedig egyetlen, még érdekesebb sor: Island of Iona. Ezt, már amennyire laikusként meg tudom ítélni, egy másik ember írta, ellentétben az előzővel golyóstollal.

Iona szigete, skót-gael nyelven Ì Chaluim Chille, egy alig tíz négyzetkilométeres földdarab nem messze Skócia partjaitól északnyugatra. Arról nevezetes, hogy 563-ban Szent Kolumba kolostort alapított rajta, és innen indult el társaival megtéríteni az akkor még pogány skótokat. Később jelentős temetkezési hely lett az ország uralkodói számára, többek között itt nyugszik a Shakespeare által ismertté tett Macbeth, a „Vörös király” is. De hagyjuk az ilyen ódon történeteket, hisz e szótárral kapcsolatban léteznek sokkal izgalmasabb legendák is.

Azt beszélik, hogy az 1911-es kiadásban még megtalálható néhány olyan szó, amelyeket a későbbiekből eltüntettek. Az én példányom 1072. oldalának jobboldali oszlopában például a row’lock (evezővilla) és a Rox’burghe (egy különleges könyvkötési módszer elnevezése) szavak után rögtön a roy’al (különböző, királyhoz, uralkodóhoz kötődő fogalmak) szócikk következik. Kissé különös, hogy a roxb… után azonnal a roy…-ra ugrik a könyv, érzésem szerint itt kimaradt néhány szó.

Ami nekem rögtön kiszúrta a szememet, az a roxolánok hiánya. Erről a szarmaták szövetségébe tartozó törzsről már Sztrabón is megemlékezett, és az i.e.-i 3. századtól az i.sz.-i 4. századig létező népcsoportot biztosan nem hagyták volna ki egy ilyen rangos műből. Vagy ott van Roxelana szultána, I. Nagy Szulejmán rutén származású felesége, tulajdonképpen társuralkodója, aki letette az alapjait az oszmán történelmet százharminc évig meghatározó „nők szultanátusa” nevű időszaknak. Gerardo Roxas y Arroyo, a Fülöp-szigetek ötödik elnökének édesapja is megérdemelt volna néhány sort.

Kutakodásom alapján nagyjából sikerült felfejtenem a hiányzó elemek legvalószínűbb okát. Meglepő módon a kulcsot a már említett Rox’burghe könyvkötészeti eljárás, pontosabban az azonos nevű hercegség adja, ahol kifejlesztették. Történt ugyanis, hogy amikor Anna királynő 1707-ben megalapította e címet, John Ker, Roxburghe első hercege titokban segítségére volt egy titkos szerelmi lak kialakításában birtokán, ahol a királynő rendszeresen hódolhatott leszbikus hajlamainak. A herceg által felajánlott kastélyt Roxfortnak hívták.

Amikor Henry John Innes-Ker, Roxburghe nyolcadik hercege kezébe vette a COD első kiadását, és meglátta, hogy a Roxfortról szóló szócikkbe rengeteg olyan intim, sőt kifejezetten illetlen részlet is bekerült, ami méltatlan mind szegény királynőhöz, aki tizenhét gyermeket szült a hazának, bár egyik sem érte meg a felnőttkort, mind egy olyan ősi nemesi családhoz, mint az övé, irdatlan haragra gerjedt. Minden tekintélyét és befolyását latba vetette, hogy a következő verziókból eltűnjön e kifogásolható tartalom, a tördelő viszont csak úgy tudott eleget tenni a kérésnek, hogy még egyéb szavak is száműzetésre kerültek. Ezek hagyományőrzésből azóta sem kerültek vissza, és nem is fognak.

ERDŐ A KERTBEN; DOMBORZAT VÁLTOZÁS; AZ UTOLSÓ GOLGOTAVIRÁG

 

ERDŐ A KERTBEN

Aphrodite közeleg, kezében majoranna,
kakukkfű és más fűszerek, homlokát a lombok
árnyékába rejti, s ahogy kikönyökölök
az ablakon, a fák közötti zöld hullámokon
látom, bújócskázik a fény a levélrések között.
Megvillan a törékeny test körvonala a
párás derengésben, s míg hajladozva keresi
az ültetésre alkalmas helyet, leomló haja
megkapaszkodik az ágakon, várja, hogy a
madarak fészküket béleljék a puha szálakkal,
várja, hogy a mezítelen sötétség felszívódjon
a fűcsomókból szőtt selyemágyon.
Álmomban árnyékliliomok mellett baktatok;
változik a szín, már csak angyal-másolatok
vannak és nedvüket vesztett csillagok.

Gazdátlan erdőbe tévedtem, eltűnt katona-
sírok között járok, de a reggeli fél-sötétben
még látom a nyomokat; itt járt a habok
szülötte, virágzó loncok varázslólánya.

 

DOMBORZAT VÁLTOZÁS

Egész közel engeded magad
a leminősítési zónához, a terepen
csak te vagy egyedül, te, az egyszerű
munkás, ki kertedben hol itt, hol ott
lapátolsz hegyet, mert nem nyughatsz
ebben a villanásnyi létben, nem tudsz
mit kezdeni erős hiteddel, csak ketreced
óriás homokozójában tudsz ég felé
emelni több földnyi emeletet.

Itt szűröd át az időt a homokon,
kezedben tarackgyökér győzelmi lobogó
helyett, itt fogsz ellenhősként megöregedni,
s már inkább lennél homokszem a kupacon,
vagy egy szépen csiszolt kődarab valahol
a kerti utakon, mert már nem lehetsz
a vizek királya sem… ügyetlen halász voltál,
a zsákmányt mindig átengedted másnak.
Most már nincs kedved a folyó felé menni,
nem látod a kedvező áramlás jeleit.

Inkább ott maradsz saját domb-teremtményed
árnyékában, s ha munka közben lótücsköt
találsz a komposztban, elmélázol egy kicsit,
mert szépnek találod a szörnyeteget, ki most
általad lesz vesztes a nem-történésben.

 

AZ UTOLSÓ GOLGOTAVIRÁG

Ma nem olvastam verseidet,
s nem diktáltál semmit az utolsó
vizit után, ma törékeny sziklába
vertem a szeget, kitisztítottam a
folyómedreket, leengedtem a
tengerek vizét, az ég színes ernyőjéről
lefestettem a feketét, hogy ne üljön
válladra a sötét, s vázába raktam
neked a kertből az utolsó golgotavirágot,
hogy magadhoz szelídítsed a keresztet.

Ma árnyékomból kabátot szabtam
neked, s az ódák mennyei magasságából
átküldtem arcodra egy fényköteget.
Ma tárgyalást folytattam a szabadság
szellemével, s elrendeltem, hogy magán-
zárkád érckupoláján nyissa meg a mennyezetet.

Ma rádöbbentem, mennyire nehéz
a látszat valóságát hazudni, nyitott
tenyerem hiába várja az érintés örömét,
Isten arcáról nem tudom leolvasni a jelet.

 

(Illusztráció: Claude Monet: Impresin, sol naciente, 1872)

A Sohatenger kalóza; Némán kiáltok

 

A Sohatenger kalóza

Egy tenger az elmém és rajta tudatom a hajó;
fedélzetén ezernyi kalóz (a jobb fajtából való),
akik alatt mérföldeken át reng a súlyos gálya,
s élükön én: a kéretlen gondolatok kapitánya.

Figyelem, hogy milyen lények úszkálnak alant;
olykor erősebben szólít a kíváncsiság és kaland,
máskor mégis felém gyűrűzik a hullámverő átok,
aminek őrlő habjától a fehér horizontig sem látok.

Útonállónak hisznek, pedig csupán utazó vagyok,
akit hűen vezérelnek a lelkében fölgyúló csillagok,
noha összesúgva kuncognak néha borús kedvemen,
amíg felhőként ringok el ezen a sosemvolt tengeren.

Így körözök fejemben, mígnem a világnak végén:
ennek az óriási bakelitkorongnak egyik vízesésén
le nem sodródom az örvénylő és fuldokló mélybe,
vadászva az álmok rég elvesztett kincsesszigetére…

 

Némán kiáltok

Nem tudom én, lennék Lucifer,
Mefisztó, a halhatatlan Koscsej;
lennék szentéletű, jámbor apostol
vagy kocsmaszagú, utolsó korhely
vagy lépnék szövetségre a pokollal
s az alvilágnak mindenféle lényével,
csak hadd felejtsek; csak hadd teljen
csordultig szívem ismét égi békével.

Csak ismerném azt az ősrégi tekercseket
vagy boszorkánykönyvet, miben a válasz
ott lapul kérdéseimre, hogy az élet többé
ne legyen ennyire üres, kiégett és száraz,
és ne tapossák le a sivatagban lassan
nyíló, egyetlenegy harmatos virágot –
csak visszavarrhatnám minden bús kebelbe
a lelket, amit a Sors szikéje onnét kivágott…!

Lennék a Sátán szolgája, az Ördög hegedűse;
Paganini, Tartini, Twardowski úr vagy Faust
vagy Gábor arkangyal az Ítéletnap kürtjével,
hogy az igazságot, amely eddig mélyen aludt,
felébresszem végre s az ember magához térjen,
ne pedig ebben a síri csöndben, vérző foggal
s körömmel kelljen saját húsomat kitépnem!

Lennék Belzebub katonája, Lilith hitvese
vagy Fafnir, a kapzsi, elvarázsolt sárkány;
lennék a fekete halál, végigsöpörve a bolygó
valamennyi méltatlan, mocskos bordélyházán,
és démoni atomfelhő, amely kiirtja az önzést,
a kínt, a hazugságot, a tébolyt és vad szennyet,
majd mindennek a végén a hajnali napkorong,
amely forró sugaraival ad a túlélőknek enyhet.

Hoznék özönvizet, tűzesőt, zivatart, leprát,
sáskajárást vagy bármilyen tomboló káoszt,
hogy lássuk meg a bűnt, ne aköré szőjünk
álságos, dadogó kifogást és csalfa pátoszt,
de nem jön ki a szó s nyelvem cethalfarka
tehetetlenül csapkod, amíg a borzasztó átok
a Földhöz láncol, én pedig jobb híján szaggatott
májjal, sebzett oldalbordával, így: némán kiáltok.

 

(Illusztráció: Giles Ward: North Atlantic Herring)

halmazati kegyelem

 

Vannak, akik posztumusz születnek meg.(Nietzsche)

mikor jöttem rá, hogy a találkozások elsőrenden testi emlékek? zsigeri lenyomatok. meglátok a monitoron egy nevet. egy egész világ a testtömegindexe. csak a memóriasejtjeimben nincsenek tüskekisülések. hacsak nem ez azt jelzi, minden sejt memóriasejt. és akkor nemcsak a szív megesett latoremlékezet. van, aki salakká válik bennem. van, akitől olyan leszek, mint egy kőzetbolygó. nehéz. légkörtelen. senki nem keresne rajtam életet. vagy egy másik név. és sajgóan elkezdenek hiányozni a gyerekkorban engem körülvevő bútorok. amikből még nem volt kispórolva az anyag. gravitáció nélkül is nehézkedésük volt. pedig nem tudom a nevekhez tartozó arcot felidézni. a sejtek másként emlékeznek. az örökítő anyag tényleg örökít. nem át. meg. amikor fiadban megemlékezel rólam egész testtel istenem, a mindenségnél lehetsz nehezebb. anyám árvamondatai sárlavinákkal tisztítanak meg. fúziós nyelv. nincs szignó a teremtésen. a sejtjeimbe rakódott Gazsi megépül-e belőlem? vagy csak a találkozásaink fosszíliája? akkor is, ha minden találkozással kiléptünk az idézhető időből a csak időző időbe? cselekvés, történés, létezés az idő három dimenziója. sokszor éreztem, én soha nem csináltam semmit. velem soha nem történt semmi. nincs mit elmesélnem, a tűz körül nem azért ültem sohasem, hogy közben történeteket hallgassak vagy mondjak. csak hogy bámuljak a tűzbe. évmilliárdokká lassult belső égéssel. nincs történetem, pedig éppen az idő ezen dimenziójától történtem meg. de már az első felsíráshoz nincs meg ebben az időben a légvétel. van egy testem, amiben csak a Gazsival való találkozások lenyomatai vannak. az idő önkívületi állapotában vagyok leginkább önmagam. e testben fogok feltámadni. a testben, ami még ma. de sosem már ma. az idő a tér foglalója. minden más testet magam mögött hagyok. ami csinált valamit. amivel történt valami. és csak állunk a kristálykáoszban. isten belénk feledkezik. egyben megemlékezik mindenki másról. nem kövülünk többé el egymástól. halmazati kegyelem.

 

(Illusztráció: Hegedűs Gyöngyi)

Házikígyó

 

           Olvasom, hogy minden háznak megvan a maga házikígyója. Nem, nem a házsártos feleséget jelenti. A házikígyó a magyar népi hitvilág természetfeletti erővel felruházott állata. Színe többnyire fehér, de találkoztak már szürke, sárga, zöld, cifra, sőt terepszínű házikígyóval is. Ami a kommunikációját illeti: fütyül, csörög, ketyeg. Ez utóbbi tulajdonsága miatt például könnyen összetéveszthető a kakukkos órával. Tehát jó lesz vele vigyázni. Lényeges ismérve még, hogy biztosítja a család szerencséjét és oltalmazza a házat. Hát éppen ez az!

            Egyre másra hallom mostanság, hogy a kerületben, ahol lakom, fellendült a „fogd a pénzt és fuss”, illetve a „csak semmi cicó, nálam van a gukker”. Tájfölnézők és sullogók járják alkonyatkor az árnyas kis utcákat. Szemlélődnek, gyönyörködnek az ornamentikában és a lemenő napban, mely aranysárgára festi a házak falát. Különös érdeklődést mutatnak a nyitott ablakok iránt. Szenvedélyesen érdekli őket a munkából hazatérő fáradt honpolgár intim szférája. Többnyire tetkósak, mégpedig elég nagy felületen. Az energikusabbak mountain bike-on ülve, de szinte lépésben haladva új sportot űznek: hogyan lehet a lehető leglassabban, szinte lépésben haladva tekerni úgy, hogy nyeregben maradjanak. Szerintem közülük kerül majd ki a lassútekerés százon világbajnoka. De az igazi kedvenceim azok az arisztokratikus fazonok, akik mellett egy-két cuki, Dragon névre hallgató harcikutya hörög.

            Pár napja éjszaka szokatlan zajra ébredtem. Megnéztem a bejárati ajtót, és azt láttam, hogy valaki a sötét folyosón éppen zseblámpával vizsgálgatja a rácsot. Nyilván egy külső minőségellenőr, gondoltam, aki a rácsot készítő kovácsmester munkáját csekkolja. Ettől aztán fölöttébb megnyugodtam, mert jó érzéssel tölti el az embert, ha össztársadalmi szinten rendben mennek a dolgok. Így hát semmi hajcihőt nem csaptam. Visszafeküdtem, és édes álomba merültem. De megint szokatlan zajra riadtam. Elámultam: ezt az odaadó precizitást! Gondoltam: mi van, ha besegítek neki a rácsszemlélésbe, már csak emberbaráti szolidaritásból is. Vettem a biciklim első lámpáját, melyen villogó, folyamatos és gyors villogó fokozat van. Odamentem az ajtóhoz, és belülről egy kicsit én is rásegítettem a munkára. Hadd végezzen mielőbb a jóember, és térhessen meg minél előbb övéihez. De hát, nagy bánatomra, nem fogadta el a segítőkészségemet, hanem elfutott. Ezt a szakmai gőgöt!

            De félretéve a tréfát, a családi genealógiám meglehetősen sokszínű e témában. Egyet hadd említsek, a legmesésebbet. Nos, sűrű pelyhekben hullott a hó, amikor a nyolcvanéves amerikai nénikém hazafelé tartott a karácsonyi ajándékvásárlásból. Már épp feltűnt a házuk, amikor egy szerecsen óriás lépett mögé, és egy hideg vasat tartott a nyakához. Ide a lét, nyanya, mondta némi mexikói akcentussal. A szegény asszony megmarkolta a retiküljét, és egy Bihar vármegyében tanult hibátlan parasztlengővel lecsapta. Megrökönyödve kérdeztem a nénikémtől, nem félt-e, hogy az óriás háromszor visszaveri rajta. És különben is, mért nem adta oda neki a pénzt azonnal? Csak nem gondolod, felelte, csak nem gondolod, hogy csak úgy kidobok az ablakon öt dollárt. Meg kell azért dolgozni nagyon. Különben meg, tudja, kivel beszéljen ilyen modortalanul! Goromba fráter!

            De visszatérve az egyéjszakás kalandomra: a szomszédaim kifejezetten furcsán reagáltak. Amikor elmeséltem nekik a minőségellenőrömet, csak legyintettek: túlfantáziálom az esetet. Szálljak már le végre a földre. Szó sincs itt semmiféle márkaellenőrzésről. Nyilván egy eltévedt lakó volt, aki kissé kapatosan buliból jövet eltévesztette az emeletet és lakásajtót. De az is lehet,  hogy az éjszakai postás hozott ki elsőbbségi, ajánlott levelet, ami nagyon is értékelendő. Hiszen még nappal sem csenget be, csak bedobja azt a hülye piros csíkos lapot, és mehet az ember az Amerikai útra sorban állni. De lehet egy ipari alpinista is, aki éjszakai gyakorlatot tart: először jól megszemléli a másznivalót, aztán a sötétben emlékezetből megmássza. Továbbá mi van, ha a biztosító éjszakai műszakban dolgozó üvegkár szakértője volt az éjszakai vendégünk, aki világító mobiljával felvételeket készít az esetleges kárról. Egy bölcsész szomszédom pedig Allen Poe Hollóját vélte matatni a rácsomom. Szó mi szó, nagyon örültem a lehetséges variációk hallatán, mert jó azt érezni, no, hogy az ember szomszédai két lábbal állnak a sok helyen már repedezett lépcsőházi metlakin.

            A zűrzavaros történések tisztázása, és háborgó lelkem megnyugtatása érdekében egyre inkább egy kézzel fogható, organikus megoldásban gondolkodom. Például egy házikélgyóban. Hogy miért? Mert kettő az egyben tartalmazza a biztonsági kamerát és a riasztó távfelügyeletet, hogy a fél-professzionális Hybrid rögzítőről ne is beszéljek. Ettől egyrészt trendi, másrészt archaikus. Kiültetem a bejárati ajtó mellé. Csinálok neki egy kis meleg fészket, teszek ki  langyított tehéntejet egy kis pitliben. Ha jön az éjszakai vendég, két dolog lehetséges a tudomány mai állása szerint. Egy: a házikígyó a nyakára tekeredik, a többit nem részletezem, el lehet képzelni. Kettő: belebújik a vendégbe. Ezáltal rögvest kigyógyul az illető a szenvedélybetegségéből, az agresszív rácsfüggőségből. Garantáltan nem lesz szüksége hosszas, visszaesésekkel teli, pénztárcát nem kímélő, olykor megalázó, zárt osztályon való kezelésre.

Amerre a hullámok mennek

 

∞ Grappo Grünberg: Det lyser en stjärna
(Fröjd & frid kring jul, 2013)

A vizes zoknik megtették a fürdőszoba és a háló közötti El Caminót. Tudtam, hogy most, hogy neki ez csak egy pillanat. A víz, az persze nem szárad fel egyből, az megvárja a Napot. Visszafekszik az ágyba a vizes talpával. A zokniját levette, a csempére dobta a nappaliban, a lábnyomok mellé. Hogy ők voltak. Én meg elhiszem. Nem merek kikelni az ágyból, túl messze a fürdőszoba. És víz van a padlón. Ezek szerint. Hogy ő vagy én volt-e, vagy a zokni tehet erről is, namindegy, nem érdekes. Szuszog. Nem vette észre, hogy észrevettem, hogy kiment. Már felhőkön jár, ott fent más a levegő. A hátát fordítja felém, nézem a haját, a vállát. Aztán megmoccan, megcsúszott egy kövön a vizes talpával. Reggel mindig arról beszél, mennyire szúrós kövek is vannak. Cipőben kellene aludni, mondom, de ő attól fél, akkor mindig hegyet mászna. Fél a lefelé zuhanástól. Kérdezném, hogy miért, milyen zuhanás van még, de akkor már ásít, és fordul egyet, nyújtózkodik, elernyed. Aztán folytatja. Hogy ő milyen fodrozódó hullámokat látott. Hogy a hajó ment, és akkor. Értem, mondom, hogy értem, ő meg erre, hogy de nem. A hullámok a hajó előtt mennek, előre, és a hajó megy utánuk, arra, amerre ők akarnak menni. Sóhajt, ásít, nem tudom, moccan. Én nem tudok aludni. Megint azok a fenyőerdős álmok, hogy keresem a fenyőerdőt, de mindenütt csak cédrusok, százával. Mindegyik ugyanolyan, hogy mész, és nem tudod, mentél-e.

Kinyitja a szemét, rám akar nézni, úgy, hogy nézzem, de a hátam fordítom felé. Meg épp ki akarok menni. Biztos aludtunk is azóta, mert most cédrusokról beszél, vagy kérdez, nem tudom. Már nem vizes a talpa. Ki akar menni. Mondja a szúrós köveket is, pedig még nincs reggel, namindegy. Szuszog, veszi a levegőket. Nézi a hajam, a vállam. Szúrnak a kövei. Milyen zuhanás van még? Ásít, nem hallotta. Kimegy, víz van a padlón. Nem szárad fel a kő. Pedig már a Nap is pislog, bújik ki az égből, a felhőből, de a felhők épp mennek valahová, pedighát az ég az elég olyan térképnélkülien egyenletes, bejárhatatlan. Moccanok, nem tudom, moccan.

Ennél már csak az ajtós álom rosszabb, amikor megyek, hogy kijussak, de mindegyik szobából csak újabb szoba nyílik. És minden szoba olyan, hogy a négy fala ajtó. Színes ajtók, mind más, szépek is. Nincs kijárat. Még egy ablak se. Ő erre a sínes álmot mondja, hogy megy a sínen, csak egy van, nincs párja, és el kell érjen a végére, de nincs vége. És más sincs. Csak ez a sín.

A hálószoba térképe. Hol fekszik az ágy? Mi történik, ha eltévedek és nem találok vissza? Fordul, takaró hullámai, tenger, felhők. Elindulok. Könyv a széken. Ablakkeretben a Nap. A Sankt Gallen-i zarándokútról visszatérve, a könyvre süt a Nap. A könyv biztos haragszik, recsegnek benne a híd felfüggesztései. A fák hosszú törzse, megint bükk? Haragszanak a fák. A gyapot. A tárgyak hallanak engem. Hallom, ahogy hallanak.

Nekem most kő van a szívemen, nem tudok szólni.

Még egy utolsó kísérlet, hátha visszatalálok a fenyőerdőbe. Gubancos a fák lombja, cédrusok. Mély esők, beleszaladnak a földbe. Ilyen vizes fákból nem lesz jó tűz. Már a tüzet nézem, hová rakjuk? A padlóra. Ha a plafonra raknánk, lefelé lobogna? Merre szállna a füst? Nézem a szőnyeget, egyenletesre nyírt gyep. Szögletes árnyéka. Egyenletesre nyírt szellő fúj. Csukott ablakok. A szúrós köveket mondja, én az ablakot nyitom, hegyet mászott, kiengedem a füstöt és felhők jönnek be, aztán a zuhanás.

Rejtélyes hullámok csigáznak. A manta repül a vízben. Fölülről azt mondják erre, úszik.

2017. 05. 12. 10:52 – 2024. 12. 14. 10:09:39

 

(Illusztráció: Rebecca Vincent: Love Birds; Bill Bell: The Tree Of Knowledge 1 (eden))

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info