Csák Gyöngyi összes bejegyzése

Csák Gyöngyi 1950-ben, Kisvaszaron /Baranya megyében/ születtem. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Húsz éves késéssel jelent meg első kötetem. Eddig kilenc verseket tartalmazó könyvem jelent meg rangos kiadók gondozásában /Wikipédia felsorolja/. 2020-ban Futókor címmel prózakötetem látott napvilágot /Napkút Kiadó/. 2022-ben újabb verseimet szeretném Világvesztés kötetcímmel megjelentetni.

KÉPEK A GYERMEKKORBÓL; Fokozhatatlantól szelídülök; Hűség3

 

KÉPEK A GYERMEKKORBÓL

Szőlőnkbe menet

Felejthetetlen élmény
a lábaimat nyaldosó
hajnali harmat hűvöse.

Este

Forgolódunk még
a frissen tömött szúrós
szalmazsákokon

a korai le-
fekvés és szigorú csend-
rendelet után.

 

Fokozhatatlantól szelídülök

Gyermekkor-eresz
fészekrabló
felszarvazlak
elfojthatatlan meleg
utaztat a földön,
mely tűrte kisded játékaim,
nem baj, ha tüske vérzi be
mezítlábaim.

Ez a nyári délután
pacsirták dalait közvetít,
fecskéim torkából
átrepült tengerek zúgnak.

Fokozhatatlantól szelidülök:
a rét fölött brosstű a nap.

 

Hűség3

Az emlékezet mezőin
ekéim estéről estére
ugyanazt a mélybarna
földet szántják

 

(Illusztráció: Anita Nowinska: Release)

NOSZTALGIA; Kánikula; Nyár

 

NOSZTALGIA

Szeretném megmutatni
az anyai hatalmú tájat, hol
fáik emlékét sosem
heverik ki a dombok.

Nézd a nagy ellenállót
falum határának Krisztusszobrát;
kezét hiába törték le
s fosztogatták gaz vándorok.

Esteledvén hogy rajzolódik ki
gótikus tornya, ha úszó
bárka testével megjelenik
messzi földön híres templomom.

Hallgasd a vihar utáni csendet,
a falu fáradt csendjét, s tudd
milyen érzés belélegezni
az eső utáni makacs földszagot!

 

Kánikula

Szomjazó, serdülő kukoricás,
SOS jeleket ringó búzatábla,
sorsukat vezeklő varangyok
a kiszáradt Nagy-árok partján,
regős ének madarak csőrébe zárva.

 

Nyár

Micsoda színkavalkád
micsoda látvány ezen
a határaink közé ékelt mezsgyén:
ágaskodó, eleven zöldben
dülöngélő részeg pipacsok,
mintha vért ivott volna mind…

 

(Illusztráció: Melissa McKinnon Art: Wild Poppies Of Tuscany II)

Ez már az az idő; Megfér bennem; Mítoszködben

 

Ez már az az idő

Eljött.
Ez már az az idő,
amikor a retorikának
lőttek.

Nem maradtam hű
most sem magamhoz.

Szólított,
lelkem fala
hirtelen
megrepedt.

 

Megfér bennem

Nincs vége még a szíven döfésnek,
életjelet hagy a féltékeny késen
vérfolt sötétlik mióta immár,
bennem a nap magától alászáll.

Falakon firkák hada táncol
fekete éjben gyémánt karistol.

Feltartóztatom
a halál földje felé
vágtató lovast,
Megfér bennem
úgy tűnik, helye
mindhalálig foglalt.

 

Mítoszködben

Nem játszik tovább a gondolattal,
szájában félbeszakadt mondatok,
nyitott szeme mered a világra,
pulzusa percről-percre lassul,
lehet most mondja fel szolgálatom.

Sírástól nyúlósak a percek,
mítoszködben botladozom,
a részletek lassanként felélnek.

 

(Illusztráció: Howard Lyon: Fog bank)

Rózsaversek: Aki a rózsát; DILEMMA; Gond; A barátság újabb stációiból

 

Aki a rózsát

Becsülöm aki a rózsát
gyöngéden érinti meg
s álmára kíváncsian
óvatosan hajtja szét
az alvó szirmokat

naphosszat áll a romos
kertben, hogy megértse
a virág túlkomplikált szerelmét,
méhzümmögés-nászindulóra
rovarszárnyakon
miként érkeznek meg-
termékenyítő porok

becsülöm, aki gyöngéden
puhatolja a rózsa lelkét
lényegemben és hipnózissal
könnyít fájdalmamon.

 

DILEMMA

Hogy szökni meg a közös múltból?
Mihez kezdene hirtelen szabadságával
az aranykalitka féltett madara?
A hisztérikus rózsa elbúcsúzhat-e

örökre cizellált térválasztójától?
Hogy hagyhatni el végleg a szavakat,
így vonva meg a katarzist a szájtól?

 

Gond

hova tűzzelek
véres rózsa, ha már
a lélek törékeny
vázája megrepedt?

 

A barátság újabb stációiból

Tükröm-tükröm

Ezerszínű ősz
tálcáját nyújtja: fáradt
kaviccsal traktál.

* * *

Vörös folyadék
átlátszó poharunkban:
vérszomjas este.

* * *

Szorongásai
kíméletlenül mea-
culpáznak nekem.

* * *

Mint borzongást a
kezdet kapuján őriz:
minden mondatot.

 

(Illusztáció: Ling Strube: Rose Garden #5)

Utórezgések; Szerepkörök

 

Utórezgések

Nekirugaszkodásom
befejezetlenségbe torkollt.
Túl nagy falat, fennakadtam
halálra sebzem torkod.

Nem a halál angyala
békéé akarok
valahányszor álmodban
jelenés leszek,
ha megbocsátható
a rettentő gyávaság
megtette már hozzád írt
sok-sok levelem.

***

Micsoda fény
képez köztünk árkot
világ költözik szobámba
ha mozdul a vászon.

 

Szerepkörök

játszottál
kísérleti
nyulat,
holdnak
doromboló
párducot,
opart
pázsiton
táncoló
részeg
madarat,
partravetett
fuldokló
halakat,
rózsát
a kertből,
őszt és
rothadás
szagot,
mészárszék
udvarán
vacogó
embercsupasz
nyakat,
ősök
énekéből
felszálló
jajokat
ellenséget
kenyérrel
megcélzó
Dávidot,
fényt
könnyező
titokzatos
cseppkövet
homályos
barlangfalon

 

(Illusztráció: Lisa Jan-Bohne’ Clay: Light vs Dark)

Magánszínház; Ajándék; Szilveszter előtt

 

Magánszínház

Az erkély lakásom központi helye
Shakespeare óta nem volt itt
hatékonyabb sem hatásosabb jelenet
valahányszor itt állok, felidéződik
az intés és a hozzá fűződő
fájdalommal vegyes szégyen
az erkély foglya azóta is
talán álmodó vagyok
a harmadik évezred korlátja mögött
hallható az éjszaka képébe
böfögő szuszogó város
az alvók lélekzsugorodása
már-már kitapintható,
tragédiaszag terjeng a levegőben, körös-
körül a kiszolgáltatottságban menthetetlen;
az utolsó kétségbetaszító
színházi óra óta először
oszlik fel és szivárog szét bennem
a tehetetlen szigor.

 

Ajándék

Decemberben
pontosan
megérkezik a csomag;
van benne
egy darab a
márványerezetű
kemény sajtból,
egy megfakult képeslap
a tengerparti nyárból
szikla a képen,
melyből valaha
az élet vize fakadt.

 

Szilveszter előtt

Sokáig akarok aludni és mélyen,
hogy a felcsendülő Himnuszig
kibírjam a napot.
az éjféli óraütés
vajon felriasztja e még
a bennem fejét szárnyai alá
rejtő madarat?

Hogy nézzem tehetetlen,
miként emelik szájuk elé
a méregpoharat.

 

(Illusztráció: Benjamin Davis: Pure Water Pool Rocks)